19.fejezet

(Bella szemszöge)

Másnap reggel kipihenten ébredtem. Nem aggódtam, mivel tegnap mindent elintéztem, amit akartam. A lányom cuccait átvitettem a szobánkba. A lehető legkomolyabban gondoltam, hogy nem engedem el magam mellől. És ez így is lesz. Anabelle és Oliver felváltva fognak vigyázni Caroline-ra, amíg a bátyám haza nem jön. Mondjuk, én nyugodtabb lennék, ha azután is vigyáznának rá, de ezt majd ők eldöntik.

-Bella, gyere- lépett be a szobámba Jane.

- Sss… Most aludt el- suttogtam a kicsire mutatva.

- Jaj, ne haragudj. De el kellene mennünk vásárolni. Még egy nagycsomó minden hiányzik az estélyhez.

- De hát ti voltatok tegnap. Miért kéne elmenni ma is?

- Mert tegnap nem kaptunk meg mindent. És nem jöttél velünk.

- De most épp alszik Lili- kapaszkodtam az utolsó mentő övembe. Nem akartam vásárolni menni, de nagyon úgy néz ki, most nem úszom meg.

- Szólj valakinek, hogy figyeljen rá. Mindenki örömmel vigyázna rá, annyira szeretik- mosolygott és beljebb táncolt.

- Nem- csattantam fel, mire a lányom ébredezni kezdett. –Nem hagyom magára. Nem bízom senkire. Mostantól állandóan mellette leszek.

- Mi a baj? Nem bízol a többiekben? Vagy…

- Nem bízom Serenában. Bárkinek el tudja venni az erejét és nem akarom védtelenül hagyni a lányom vagy a barátnőm. Te is láttad tegnap, hogy mi történt. Bármire képes lenne. Még a parancsot is megszegné. Hidd el nekem- mondtam, majd felvettem Lilit, mert sírni kezdett. Na, ennyit az alvásról.

- Rendben, veletek megyek, de csak akkor, ha Car is jön. És viszem a kicsit is. Amúgy is vennünk kell neki pár új ruhát. Úgy nő, mint a gomba. Lassan nem lesz mit ráadnom- mosolyogtam.

- Oké. Én szólok Caroline-nak és negyed óra múlva a bejáratnál találkozunk- mondta és már ott sem volt. Haj, miért is kellett kitalálnom ezt az estélyt. Miért is? Mert a férjem el akart utazni és csak ezzel tudtam rávenni, hogy maradjunk itthon. Nem baj Bella, kibírod- bíztattam magam. De jó, újra beszélni kezdtem magammal. Hurrá.

15 perc múlva már a bejáratnál vártuk Jane-t. Mint utólag kiderült, jön anya, Heidi, Ana- mivel ő vigyáz most Caroline-re- én és a pici Caroline meg Jane. Még jó, hogy nem jutott eszébe elrángatni a fiúkat is.

Végül Jane is csatlakozott hozzánk és együtt mentünk a plázába. Két autóval és remélhetőleg elég lesz a szabad hely a vásárolt cuccoknak.

Renáta Volturi

(Serena szemszöge)

Muszáj megtalálnom a módját, hogy a lehető legtöbb fájdalmat okozzam annak a ribancnak. De sajnos muszáj fenntartanom a látszatot, miszerint mennyire szeretnék én a Volturi katonái közé tartozni. Miért nekem kellett ezt a feladatot kapnom? Ezerszer inkább mentem volna a Cullen családhoz helyette, mint ide. Nagyon kell vigyáznom, nehogy rájöjjenek ki is vagyok valójában, mert akkor nekem végem. Abban a percben, hogy megtudják ki vagyok, meghalok. Persze csak ha idő előtt jönnek rá. Keresnem kell valakit, aki minden apró részletet tud és Arónak sem tudja megmutatni. De ki lehet az? Kicsoda? Renáta. Ez az. Ő Aro személyi testőre. Pajzzsal rendelkezik akár csak az a kis lotyó, de nem olyan erős. Aro pedig nem tud a gondolataiba férkőzni. Meg is van a tökéletes áldozat. Már csak meg kell keresnem.

Elindultam a hosszú folyosón és keresni kezdtem. Mivel a többség nem tartózkodik a várban, könnyű volt megtalálnom. Éppen a szobájában olvasgatott. Jaj, hogy ez mennyire szánalmas. Annyi jó férfi van ebben a várban. El tudnék szórakozni velük. Ő pedig itt punnyad egy nyavalyás könyvvel. Szánalma.

Bekopogtam, majd vártam az engedélyt, hogy beléphessek, amit hamar meg is kaptam.

-Szabad.

Na, akkor fel a jó kislány álcát és rajta.

-Szia, nem zavarok? Csak kicsit unatkozom és gondoltam keresek valakit, akivel tudok beszélgetni.

- Nem, gyere csak be- állt fel és elrakta a könyvet, majd leült az ágyra. –Foglalj helyet. Miről szeretnél beszélgetni?

- Igazából nem ismerek itt senkit és…

- Jaj, bocsáss meg. A nevem Renáta. Te pedig Serena vagy. Tegnap már láttalak.

- Igen. Én is téged. De te másnak a testőrségébe tarozol. Ugye? –kérdeztem, mint aki nem tud semmit és leültem az ágyra vele szembe.

- Igen. Én Aro személyi testőre vagyok. Tudod, van egy pajzsom. Hasonló, mint a Belláé, de gyengébb. Csak rövid időre és csak nagyon közelre tudom kitolni. Ez pusztán mentális védelem.

- Értem- mosolyogtam. Megtaláltam a tökéletes alanyt. Sokat fecseg és még ostoba is. Hajjaj. Mit fog ezért kapni szerencsétlen. –Én el tudom venni más vámpírok képességét. Persze csak ideiglenesen. A leghosszabb idő három nap volt eddig- hazudtam. A leghosszabb idő egy teljes év volt. Meg is volt bolondulva az a tökkelütött, mikor rájött, nincs képessége egy jó darabig.

- Nem baj. Majd mi itt segítünk neked. A mesterek minden újoncból a maximumot hozzák ki. Ne aggódj, pár hónap múlva sokkal erősebb leszel- mosolygott kedvesen. Kár, hogy pár hónap múlva a pokolban fogsz égni minden Volturissal egyetemben.

- Igen, én is ebben reménykedem. Azért is jöttem, mert nincs senkim és szeretnék fejlődni.

- És, milyen itt nálunk? Hogy tetszik?

- Nem rossz. Mindenki rendes velem, kivéve egy valakit. Mégpedig Aro lányát. Tényleg. Vajon mi baja lehet velem? –Azon kívül, hogy szerettem volna megkóstolni a drága kicsi lányát.

- Most született a lánya és a barátnője is nagyon közel áll hozzá. Te pedig tegnap nyíltan rájuk támadtál. Ez szerintem elég nagy probléma.

- Tudom, tudom. De nem sejtettem, hogy ekkora baj lesz belőle. Csak régen vadásztam és hirtelen jött. Még én sem tudtam, mit csinálok- hazudtam folyékonyan. Hát igen. Ezt az egyet nagyon jól megtanították.

- Adhatok egy tanácsot? –kérdezte félénken, mire bólintottam. Bár tudom, úgyse fogom megfogadni.

- Bellával nem jó ujjat húzni. Hagyd a kislányt és a barátnőjét is. A kislány mindenkit az ujja köré csavart egyetlen nap alatt. A lány pedig hónapok óta él velünk. Will, ő Aro fia és Bella bátyja. Soha nem hagyná, hogy bármi baja essen a menyasszonyának. És Bella sem. Nem szeretnéd megismerni a haragját- mondta félelemmel a szemében.

- Miért fél tőle mindenki?

- Nem csak félelemből tesszük, amit mondd. Ez a kötelességünk. És mindenki, aki évek óta itt él, szereti és tiszteli őt és a bátyját. Bella nem olyan gonosz, mint amilyennek az egész vámpír világ ismeri. Jószívű, kedves és önzetlen. De ha bántják a családját vagy ellenszegülnek a parancsának- ami ritkán történik, mert nem osztogat túl sokat- akkor bizony előjön a rosszabbik énje és akár végzetes is lehet.

- Még mindig nem világos, mitől olyan félelmetes- adtam az ártatlant. –Csak mert Aro Volturi lánya?

- Nem. Ő a legerősebb tag a Volturi vezetői között. Bár szerintem az egész vámpírvilág legerősebb vámpírja vagy félvére. Annyi képességgel és tudással, amivel rendelkezik, szerintem aligha van nála veszélyesebb vámpír. Hatalmas tiszteletnek örvend. Már csak magam a neve félelmet kelt és ehhez társul még, hogy Aro egyszem lánya. Fogadd meg a tanácsom és kerüld el messzire. Látszik, hogy nem kedvel téged. Nem bízik meg benned és ez szokatlan. Általában mindenkivel kedves, de te már az első találkozásnál felbosszantottad. Dühös és ez nem jó. Nem bízik benned és egy rossz mozdulat akár a halálodat is okozhatja.

- Nem félek tőle- mondtam. Ezeket eddig majdnem mindet tudtam róla. És mindezek ellenére most itt vagyok.

- Pedig kéne. Itt még senki nem élte túl, ha ellenszegült a parancsnak vagy elárulta a Volturit. Bár Bella és Will meg tudják védeni magukat jobban, mint itt bármelyik testőr, Aro mégis úgy védeti őket, mint a hímes tojásokat. De szerintem téged jobban érdekelne Caius testőrsége, nem?

- Majd arra is kerítünk sort, de szeretnék megismerni mindenkit. Főleg azt szeretném tudni, mi az, amik miatt bajba kerülhetek. Tudod, azokat el szeretném kerülni. Ezért is kérdeztem Belláról. De mit szólnál, ha mesélnél nekem arról az ember nőről. Aro fiának a menyasszonyáról. Tudod, nem szeretnék bajba kerülni és inkább elkerülném, ha ez a legjobb.

Meg a kis fenéket. Majd valahogy kihúzom magam, ha valami gázos ügybe keveredek.

-Mint ahogy tudod, ő a menyasszonya Willnek. Ha sokáig akarsz élni, elkerülöd. A kislány születésekor Bella férje elvesztette a fejét és erősebben fogta meg a karját. Ha Jane nem lép közbe, Marco megöli. Mikor Will megtudta, annyira mérges lett, hogy nem sok hiányzott, hogy Marco életét vegye. Szerencsére Bella megakadályozta a tragédiát, de Will azóta sem bocsátott meg sógorának. 

- Szerinted bocsánatot kérhetnék tőle négyszemközt?

- Nem hiszem. Ahogy hallottam, Bella testőröket rendelt Caroline mellé és szigorúan megtiltotta, hogy a közelébe engedjenek téged. És amint Will hazaér és tudomást szerez a támadásról, ő is figyelmeztetni fog- mondta nagyon komolyan. Láttam a szemében, hogy mélységesen tiszteli és szereti ezeket a szánalmas félvéreket. Ugyanakkor félelem is társul ezek mellé.

- Szóval Bella barátnője Caroline. És csak ezért védi? Mert barátok? –kérdeztem puhatolózva. Nem lenne jó, ha konkrétan rákérdeznék mindenre. Már mikor felhoztam szóba ezt az embert, akkor is furcsán nézett. Talán nem is olyan agyatlan szegénykém.

- Nem. Ezért is, de a bátyja miatt is.

- Ezt nem értem- adtam az értetlent. Oh Istenem. Folytasd már.

-  Bella és Will között olyan kötelék van, amit nem lehet megmagyarázni. Nem vérszerinti estvérek, csak úgy tekintenek egymásra. Teljes az összhang köztük. Mindent megbeszélnek és nincsenek titkaik egymás előtt. Aro a vérszerinti apjuk, de Tia nem az édesanyjuk. Szóval féltestvérek. De ezt nem mondanád meg, ha látnád, hogyan viselkednek egymással. Soha nem láttam még olyan testvérpárt, mint ők. Összetartók és bármit megtennének egymásért. Irigylésre méltóak.

- És milyenek? Mármint Will és Marco?

- Mind a ketten, mint a félistenek. Esküszöm neked. De Marco nem néz rá másra, mióta feleségül vette Bellát. Fülig szerelmes belé. Csak rá kell nézni. A kicsi születése óta pedig nagyon boldogok. Will pedig- sóhajtott egyet, majd folytatta. –Ő egy álom pasi. De itt senki sem elég jó neki. Senkivel nem kezdett ki a várban, bezzeg a városban nagy nőcsábász hírében állt. Aztán elmentek Culenékhez és már nem egyedül jött vissza.

- Akkor kivételesen szerencsések, hogy ilyen pasikat fogtak ki.

- Irigylem őket, de örülök a boldogságuknak.

- És hogy látod? Boldogok? Mármint Caroline és Will, meg Bella és Marco.

- Will olyan, mintha kicserélték volna, mióta visszajöttek. De ahogy látom Caroline-nak hatalmas befolyása van Will felett. Viszont Bellát nem irányítja a férje. Mintha nem lenne rá befolyása. Képtelen őt irányítani. De nem is lehet.

- Ezt hogy érted?

- Bella gyermekkora óta erős jellem. Egyszer láttam összezuhanni, mióta itt vagyok és azután mentek el Cullenékhez. A mai napig nem tudjuk mi változott meg Bellában, de már nem ugyan olyan, mint mielőtt elment.

- Értem. Egy valamit elárulsz még nekem? –kérdeztem, mire óvatos lett.

- Igen.

- Mi ez a nagy felhajtás? Mindenki össze-vissza rohangál és nincs egy nyugodt perce.

- Áá… Bella estélyt szervez, hogy bemutathassa a férjét és a lányát a vámpír világnak. Will és Caroline pedig bejelentik az eljegyzésüket.  

- Világos. Köszönöm, hogy meséltél nekem. Így legalább valamennyire képben vagyok. Köszönöm. Majd még beszélünk. Nekem most mennem kell, nehogy Caius kerestessen.

- Szólítsd mesternek. Muszáj lesz. Nagyon szigorú. Hidd el- mosolygott, majd újra előkapta a könyvet, amit félretett.

- Majd még kereslek- mosolyogtam, majd kiléptem a szobából. De még mennyire hogy keresni foglak. Belőled a legkönnyebb kihúzni bármiféle információt. És nagyon is a hasznomra leszel. Minden apró részlet érdekel erről a bagázsról, ami hasznos lehet. Minden.