12. fejezet -A legenda

Sziasztok!

Nos, újra itt vagyok, igaz nagyon sok kihagyás után, de remélem nem haragszotok rám túlságosan.Tényleg sajnálom. Annyi időt töltök az írással, amennyit csak lehet, de suli mellett nehéz. A következő rész jövőhéten hétvége felé érkezik, de ha nem sikerül, akkor szólni fogok. 

Most pedig kellemes olvasást mindenkinek. 

Hope

(Bella szemszöge)

A történeteiket hallva megirigyeltem Carlisle életét. Mindig is tudtam, hogy nyugodt, családi életet élhetett nélkülem, de hallva a családja történetét, a saját történetét elkapott a szomorúság. Carlisle nélkülem is képes volt talpra állni, képes volt felépíteni az életét, míg az enyém romokban hever.

A sok mesélésből megtudhattam, hogy Esme-nek emberként volt egy gyermeke, aki alig néhány nap után meghalt, amibe szegény belebetegedett és öngyikossággal próbálkozott. Carlisle a hullaházba talált rá és így változtatta át. Emellett volt egy elmebeteg férje, aki folyamatosan ütötte és megalázta és abban az időben neki tűrnie kellett.

Alice nem tudott sokat mesélni, főleg nem az emberi emlékeiről, mert nem emlékezett. De tisztában volt vele, hogy elmegyógyintézetben töltötte az emberi életének nagy részét. És egy ott dolgozó vámpír változtatta át.

Jasper a déli háborúban harcolt, amit anyám örömmel vett tudomásul és ezzel a holnapi harcok kulcsfigurájává vált. Emellett Jasper tisztelettudó viselkedése egyből elnyerte anyám tetszését és Carlisle mellett őt kedvelte meg a legjobban.

Emmett története egyszerű volt, de annál szebb. Hiszen a szerelme talált rá és nem engedte el.

Rosalie története viszont alaposan meglepett. Szegény annyi mindenen ment keresztül, hogy megsajnáltam. Megtudtam, hogy ezért lett olyan kemény és utálatos. A gőgje viszont emberként is megvolt benne. Sajnáltam, mert ahogyan vele bántak az nem emberhez méltó, de valamilyen szinten pedig megérdemelte, bár gonoszság ilyet mondanom. A gőgje és a nagyravágyása juttatta el arra a pontra. Viszont akkor sem viselkedhet úgy egy férfi egy nővel, ahogy az ő vőlegénye tette.

Edward pedig… ő megtapasztalta a vámpírság jó és rossz oldalát is. Azonban nem akartam elhinni, hogy még nem talált magának senkit. Hogy sosem találta meg a másik felét ebben a világban. Pedig élt nomád életmódot is, kikapcsolta az érzéseit, újra érzett, végül visszatért Carlisle-hoz és Esme-hez. Sok mindent megélt, de a legfontosabbat nem. A legfontosabb maradt ki az életéből. A boldogság.

- Igazán tiszteletre méltó, amit ezért a világért tett- bólintott Jasper. A szavaira újra a beszélgetésre figyeltem.  –Rengeteget hallottam önről és a családjáról.

- Azt elhiszem.

- De sosem gondoltam, hogy igaz lehet.

- Senki nem gondolja komolyan, amíg bele nem kerül ebbe a világba Jasper. Jó katona vagy. És bánom, hogy nem közénk tartozol. Olyan a természeted, mint Eric-nek. Kiváló harcos vagy már így is, azonban a tudásod nem elegendő.

- Igen. Ezt egyből felfogtam. Ha nem veszi tolakodásnak, szeretném megkérni, hogy meséljen még valamit erről a világról.

- De hiszen mindent tudsz Jasper.

- Nem. A legenda és a valóság teljesen más. Szeretnénk tudni mi a valóság.

- Az idők kezdetén mikor én születtem, több évszázaddal ezelőtt, nem számított az idő. Nappal volt és éjjel. Nem voltak tartották számon a napokat, a hónapokat vagy az éveket. Minden egyszerű és mégis különleges volt.

Apám ember volt, anyám boszorkány volt. Legalábbis annak nevezték őket. Az akkori emberek nyitottak voltak, elfogadták, hogy vannak, akik mások, különlegesen és képesek voltak együtt élni. Lassan telt az idő és az emberek egyre több mindennel kezdtek foglalkozni. Civilizálódtak, ha így jobban tetszik.

Egy napon az egyik testvérem, akit én nem ismertem, meghalt. Nem ismerem a körülményeket, a nővérem sosem mesélték. Annyit tudok csak, hogy holtan találták és mindenki a boszorkányokat okolta, de főleg apám. Azt mesélték, hogy apám nehezen békélt meg a boszorkányokkal és nem is tűrte volna meg őket, ha anyám nem tartozik közéjük. De elfogadta őket fenntartásokkal. A béke felbomlott, mikor a testvérem meghalt. Apám a boszorkányok ellen fordult, anyám szíve viszont tiszta volt és nemes. Sikerült megnyugtatnia apámat és tisztázta a boszorkányokat, de apám bosszút esküdött a gyilkos ellen.

-Ki ölte meg a testvérét?
- A szomszéd faluban élő nép. Ők nem emberek voltak. Legalábbis nem teljesen. Vérfarkasok voltak.

- Apám meggyőzte anyámat, hogy sötét varázslatot használjon. A családunkat használta fel, hogy maga mellé állítsa anyámat és azt tegye, amit ő akar. Apám azt kérte tőle, hogy adjon hatalmat neki és a testvéreimnek, hogy megvédhessék a családunkat és a falu népét. Anyám pedig segített neki, de a testvéreim nem akarták. Ők ellene voltak apánk ötletének, de anyám kijátszotta őket. Mindenkit egyesével változtatott át. Mikor Michael a legnagyobb testvérem átváltozott, a többiek tudták mi történt vele és figyeltek a jelekre.  Michaelt vérfarkassá változtatta. Olyanná, amilyen a másik nép. A második bátyám Gregor és az apám vámpír lett. Anyám a saját vérét adta nekik, hogy befejeződjön az átváltozás. A legkisebb bátyám, aki életben maradt, Elyan ő alakváltó lett. Olyanná vált, amilyennel ti is találkoztatok Forks területén. Katherine a nővérem ember maradt. Ugyanis amint elérte azt a bizonyos kort, ő boszorkánnyá változott. Apám bosszút állt a másik népen. Kioltották az életüket a testvéreimmel. Azonban apám és a két idősebb bátyám többet akartak. Minden rosszra fordult. Már nem csak a nép védelme volt a legfőbb feladatuk, hanem a hatalom. Embereket változtattak át és ezt anyám egy idő után nem tudta elviselni. Képtelen volt elhinni, hogy a családja ilyen gonosszá változott. Anyám véget akart vetni neki, de várandós volt velem. Életben tartott, felnevelt és tanított. Megtanította, hogyan végezhetek az apámmal és a bátyáimmal. Elyan és Katherine pedig segítettek neki. Védelmezték őt és engem is a testvéreimtől és apámtól. Átadta nekem minden tudását és húsz éves koromban minden hatalmát is. Anyám tudta, hogy ha a testvéreim megtudják mit tett bosszút állnak, akkor is, ha Elyan védelmezi őt és így is lett.  Helyre akarta hozni a hibáit és ezért óvott engem annyira. Mindenét nekem adta. A tudását, a varázserejét, mindent. Akkora hatalmat adott a kezembe, amekkorát csak tudott. Apám óriási haragra gerjedt és megölte édesanyámat. A szemem láttára végzett vele és a bátyáim szembe szálltak Elyan-nel és Katherine-nal. Velem is végezni akartak, de addigra már késő volt. Anyám meghalt, de már emberként. Hiszen mindene az enyém volt. És apám volt a gyilkosa. Megöltem őt. Nem volt nehéz. Az édesanyám halott volt, nem volt, aki megállíthatott volna. És én csak magamat védtem. Vagy hagyom, hogy megöljön, vagy teljesítem anyám akaratát. Így nem volt nehéz döntés. Megkínoztam őt, miközben a testvéreim végig nézték a tettemet anélkül, hogy bármit is tehettek volna érte, végül pedig porrá égettem. Senkit nem gyűlöltem annyira, mint őt. Nekem az anyám volt a mindenem. Az apám sosem foglalkozott velem. A testvéreim és az anyám voltak végig mellettem. Elvették tőlem az anyámat és én végig néztem, mert ő így akarta. Felkészített rá. A tanításait mindig azzal kezdte, hogy egy napon ő meg fog halni és én nem tehetek érte semmit. Hogy azon a napon el kell őt engednem, mert így akarja. Mert csak így lelhet békére. De apám megfizetett a tettéért. A kínok kínját élte át azokban a percekben, órákban. Pokollá változtattam az utolsó pillanatait. A fivéreim féltek tőlem és meggyűlöltek az apánk halála miatt.

A szüleink halála után két részre szakadtunk. A két idősebb bátyám elhagyta a falut, de megesküdtek, hogy bosszút állnak rajtam. Megesküdtek, hogy megölnek és mindenkivel végeznek, aki segít nekem. Elmentek és folytatták, amit apánk elkezdett. Gyilkoltak és pusztítottak. Újabb és újabb vámpírok és vérfarkasokat hoztak létre és később egymás ellen fordultak, mert nem tudtak osztozni azon, amit együtt szereztek meg. Innen indult a vérfarkasok és a vámpírok gyűlölete. Elyan is elhagyott minket, de nem a bosszú vagy a gyűlölet miatt. Ő szerette és tisztelte anyának és neki is fájt az elvesztése. Támogatta őt mindenben és engem is, de nem tudott tovább ott maradni.  Viszont megígérte, hogy bármiben segít, ha kell. Az ő faja is fennmaradt, de nem átváltoztatással, hanem vérvonallal. Én pedig a faluban maradtam Katherine-val.  

-És azután?

- Katherine-val boldogan éltünk a faluban. A boszorkányok tiszteltek minket és hálásak voltak, amiért a testvéreink elhagyták a falut. Kath boldog életet élt. Talált magának egy rendes férfit, aki szerette és elfogadta őt olyannak, amilyen. Egy boszorkánynak. Gyermekei születtek, megöregedett és végül meghalt. Egészen addig, míg a nővérem élt, én is mellette voltam, ahogyan ő is mindig vigyázott rám kislánykorom óta. A nővérem mellett az egész népet óvtam és védelmeztem. Szerettem a nővéremet. Anyám mellett tőle kaptam a legtöbb szeretetet. Közel álltunk egymáshoz és mikor elhagyta az élők világát kiszakadt belőlem egy darab.  Az ő halálával értelmetlenné vált a létem a faluban, így elhagytam a népet és körbejártam a világot. Nagyon sokáig voltam egyedül. Hosszú éveken keresztül és másra sem gondoltam csak a testvéreimre. Kutattam őket. Hosszú időbe telt, évekbe, míg rájuk találtam, de sikerült. Tudtam, hogy itt az idő. Az idő, hogy eleget tegyek anyám akaratának és visszavegyem a hatalmat a testvéreimtől. Azt a hatalmat, amit sosem lett volna szabad megkapniuk. Azonban túl sok idő telt el és ők kiépítették a saját világukat. Rengeteg vámpír és vérfarkas élt már akkor a világon és nem voltam elég erős, hogy szembe szálljak velük. Fel kellett készülnöm, biztonságos helyet kellett találnom, ahol nem tudnak rólam. Így leltem rá erre a kastélyra- mutatott körbe. Teljesen elvesztem a történetében. Nem gondolkoztam csak hallgattam, ahogy kiadja a múltját, az életét egy számára idegen családnak. És mindezt értem teszi. Miattam nyílik meg. –Egyedül kevés voltam. Hiszen több millió vámpír és vérfarkas ellen aligha van esélyem. Eldöntöttem, hogy é is átváltoztatom az embereket. Nehéz döntés volt, mert a nővérem emberként élt, ahogy az anyám és én mindig tiszteltem ezt a fajt, de nem volt más választásom. Úgy gondoltam, ha megteszem, én sem leszek jobb a fivéreimnél, de nem volt más megoldás. Anyámnak ígéretet tettem, amit teljesítenem kellett. És olyanokra volt szükségem, akik nekem tartoznak hűséggel. Akik erősek, könyörtelenek és a végsőkig harcolnának értem.

-Ne vedd tolakodásnak Sophie- szakította félbe Carlisle anyámat. –De megkérdezhetem, hogy pontosan mi is vagy te?

- Carlisle- szisszentem fel és felpattantam a helyemről, de anyám megfogta a kezem és visszahúzott a fotel karfájára.

- Sajnálom, ha tolakodó voltam. Természetesen nem kell válaszolnod- magyarázkodott azonnal Carlisle, de anyám leintette.

- Nincs ebben semmi rossz. Bár a kíváncsiság rossz tanácsadó is lehet kedves Carlisle. Ezt ne feledd. Most viszont válaszolok neked.

- Mint látjátok, emberi alakom van. A hivatalos verzió szerint boszorkány vagyok anyám után. Egy olyan boszorkány, aki vámpír gyorsasággal bír, akinek az érzékei sokkal jobbak, mint egy vámpíré, egy vérfarkasé vagy akár egy alakváltóé. Minden különleges megvan bennem, ami a többi fajban. És még egy valami. A boszorkányok ereje. Halhatatlan vagyok, mégis emberi. Egy félvér vagyok Carlisle. Egy félvér, akiben minden fajból van egy kicsi. Vámpír, vérfarkas, alakváltó, boszorkány és ember. Az öt fajból egy teljesen más, új, egy hatodik faj alakult anyám ereje által.

 - Egy félvér.

- Pontosan. Akárcsak Bella. Vagy Eric, Elina és még néhányan. Nagyon kevesen.

- Akkor hogyan lehet ennyi katonája, testőre, -kérdezte Jasper. –Hűségesek, alázatosak. Mégis azt mondja, kevesen vannak.

- Fiam, kevesen vannak, akik olyanok, mint én. Nem azt mondtam, hogy kevés katonám van. Te pontosan tudod, miről beszélek, hiszen te magad mesélted el Carlisle-nak. Két féle képpen tudok átváltoztatni embereket. A boszorkány hatalmammal, mellyel a katonák többségét változtattam át. Ebben a kastélyban találsz vámpírokat, vérfarkasokat, alakváltókat, boszorkányokat és félvéreket is. De mind képesek lennének a saját fajuk ellen fordulni, hogy engem védjenek. Így lettek teremtve. Csak így biztosíthattam be, hogy hűségesek legyenek hozzám. 

- A vérével pedig a haláluk után olyanná változnak, mint amilyen ön. Egy kötelék, mellyel összeköti magát a teremtményeivel.

- Pontosan. Mondom, hogy sokat tudsz rólam Jasper.

- De tovább nem tudom. És a kötelékről sem tudok semmit.

- A kötelék szoros. Ahogy Bella érzi az érzéseidet Carlisle, úgy érzem én is az övét. Osztozom az érzéseiben, legyen az jó vagy rossz. Mindig tudom, mikor van rám szüksége, érzem, mikor van veszélyben, olyan, mintha egy lenne velem. Mintha egy része lenne a lényemnek. Mintha egyek lennénk. Ezért van, hogy hűségesek hozzám. Mert ezt érzik ők is. Ha hozzám hűek, akkor magukhoz is. Ők mind azt érzik, hogy megmentettem az életüket. Hogy nekem köszönhetnek mindent és ezáltal képesek lennének az életüket adni értem. 

- A Volturiról is hallottam.

- Őket nem én hoztam létre. Csak azért uralkodhatnak, mert Gregor így akarja. Aro sehol nem lenne, ha a bátyám nem engedte volna meg neki. Azonban Aro is egy közülünk. Hiába vámpír, őt én változtattam át. Ambiciózus és egyáltalán nem hűséges típus, de a teremtője ellen nem tehet semmit. Ezért lehettél náluk te is és a lányom is. Mert Aro fél. Tudja, hogy bármit tesz, arról tudok és félti a nyamvadt életét. Tisztában van vele, hogy addig lehet a vámpírok „királya”amíg én azt akarom. Ha nem úgy cselekszik, ahogy nekem tetszik, elbúcsúzik a hatalomtól és az életétől.

- És mi a legenda vége?

- A két fivérem még mindig életben van. Elyan-ról nem tudok semmit. Az utolsó információm, hogy visszaváltozott emberré Katherine egyik leszármazottja segítségével és újra emberként élt. Szerintem ahogy Katherine, ő is megöregedett és boldogan halt meg a családja körében. Nagyon szerettem őt is és becsültem a tiszta szívéért. Tudta, hogy a halál vár rá, ha én megszületek és mégis segített anyámnak. Mert ő nem akarta a halhatatlanságot. Nem akarta a bosszút. Csak a békét. Gregor és Michael viszont életben vannak. És a mai napig szövetkeznek ellenünk. Főként Michael. A vérfarkasai mindenhol ott vannak. Ezért kellett idejönnötök. Mert…

- Mert minden átváltoztatottamat megölték. Nem anyámat akarják, hanem engem. Miattam vagytok veszélyben.

- Nem igaz. Azért vagytok veszélyben, mert Bella a lányom és Carlisle az egyetlen életben maradt utódja. Michael volt apám első szülött fia, ő volt a „kedvence.” Az első fia és Michael is imádta apát. Éppen ezért akar mindenáron végezni velem. De eddig nem támadott meg ennyire nyíltan. A vámpírok még nem fordultak ellenem, de ha kiderül, mit tesznek a vérfarkasok és hogy ellenem indultak, akkor a vámpírok is csatlakoznak hozzájuk.

- Köszönöm a családom nevében is, hogy most itt lehetünk. Biztonságban.

- Nagyon sajnálom, de úgy érzem, el kell mondanom. Ha Carlisle nem Bella utódja lenne, sosem találkoztunk volna. De mivel a lányom fontos nekem, így ti is itt maradhattok. Mint azt láttátok, Eric kész tanítani benneteket. Szeretném, ha figyelnétek rá. Értesültem róla, hogy Elina lesz az idegen vezetőtök, aminek Eric nem fog örülni. Bella viszont ezt szeretné, mert bízik a barátnőjében és Eric-et is rávesszük, hogy ne legyen ellene kifogása. De nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy tartsátok be Elina szabályait. Nagyon rendes lány, tiszteletre méltó, és ami a legfontosabb, a családom tagja. Az egyik lányom… ezért arra kérlek, úgy tiszteljétek, ahogy engem vagy Bellát. Ha egyetlen szóval bántani meritek, annak következményei lesznek az egész családra nézve- állt fel anyám a helyéről. Carlisle és a többiek mind rám néztek, de nem szólhattam semmit. Hiszen anyám csak azt kérte, amit én is megkövetelek a Cullen családtól. Tiszteletet Elina felé.

-Sajnálom Carlisle, de tisztában kelle lennetek a szabályokkal. Anyám felfedte előttetek a történetét bizalma jeléül. Védelmet és biztonságot ajánl nektek, tiszteletért és hűségért cserébe. Az árulásért viszont nagy árat fizethettek. Ezt tartsátok észben. És ahogy anyám, úgy én is nyomatékosan megkérlek rá benneteket, hogy ne bántsátok Elinát. Különben én sem tehetek értetek senkit. Nagyon könnyű kijönni vele, kedves és megértő lány, de a tiszteletlenséget nem tűri. Jó, ha elfogadjátok, hogy ő fölöttetek áll, erősebb és idősebb. Mellette biztonságban lesztek. Forduljatok hozzá bizalommal és ne legyetek ellenségek. Bízom benne, hogy kedvelni fogjátok, és nem lesznek problémák.

- Rosalie- szólította meg a szőke vámpírt anyám. –Ez főként rád vonatkozik. Tudom milyen ellenségesen viselkedtél a lányommal és nem tűröm el ezt a viselkedést senkitől. Eric, Elina és Bella a feltétlen bizalmam élvezik. Ha ők parancsolnak az olyan, mintha én tenném. Ha őket bántjátok az olyan, mintha engem bántanátok. Ezt jegyezzétek meg.

- Rendben- bólintottak mind és én elmosolyodtam.

- Bella, kérlek, hívd ide Elinát és Eric-et- nézett rám, majd leült a székébe az asztala mögé.

- Oké- kicsit gyorsan váltott témát, de hát ő ilyen. Kilépve a dolgozó ajtaján elindultam a folyosón egy emelettel feljebb, ahol a hálóhelységek vannak és megálltam az ajtó előtt, majd bekopogtam.

- Szabad- szólt ki Eric és én benyitottam a szobában. Az ágyon feküdtek mind a ketten, egymás mellett. Elina Eric mellkasán pihentette a fejét, míg a bátyám a hátát simogatta és boldogan ölelte magához szerelmét. Olyan meghitt volt a hangulat. Olyan aranyosak voltak együtt.  

- Bocs a zavarásért. Sajnálom, hogy megzavartam a pillanatot, de anya hívat titeket az irodájába.

- Mindkettőnket?- kérdezte Eli és felült az ágyon. Eric is követte a példáját.

- Igen.

- Nem tudod, miről lehet szó? –kérdezte Eric és felhúzta szerelmét az ágyról, majd felém indultak.

- Majd ő elmondja, de ne félj, nincs semmi baj- mosolyogtam rá, majd elindultam a dolgozó szobába nyomomban a bátyámmal és a legjobb barátnőmmel.