2012. február 18., szombat

Még két díj!

                                          Nagyon szépen köszönöm Szaszának!

                                  Köszönöm szépen Rosalice-nak és Minie95-nek!


Szabályok:
1. Értesítsd azt a bloggert, aki adja, hogy megkaptad!
2. Tedd ki a blogodra!
3. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
4. Írj ki magadról 6 dolgot!
5. Add tovább négy - azaz 4 - írónak!
6. Értesítsd a díjazottakat!


6 dolog rólam:

1.Szeretem a barátaimmal tölteni az időmet.
2.Szeretek írni.
3.A hajam színe szőke.
4.Imádok olvasni.
5.Kedvenc íróm Stephenie Meyer.
6.A kedvenc színem a vörös.

Akiknek továbbküldöm:

Renée
Minie95
Mono98
SzofiCullen

2012. február 16., csütörtök

7.fejezet


"Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg."
 

(Bella szemszöge)
  
A napok villámgyorsasággal teltek melyekből hetek, majd hónapok lettek. Végre sikerült majdnem mindenkivel jól kijönnöm. Egyetlen kivétel volt csak, Isadora. Tőle valahogy tartózkodtam. Nem tudom mi olyan furcsa benne, de érzem, távol kell tartanom magamtól. Nem értem miért, de ezt érzem és a megérzéseim általában jók.
Rosalie és Alice nagyon kedvesek velem. Nagyon jókat beszélgetünk és érzem, hogy megbíznak bennünk. Emmett és Jasper két bohóc. Mindig meg tudnak nevettetni és nem hagyják, hogy szomorú legyek. Olyanok, mint két védelmező bátyj és bármikor számíthatok rájuk. Esme és Carlisle is roppant kedvesek hozzánk. Esme olyan számomra, mint Tia. Mint a második édesanyám. Bár édesanyám helyére senki nem léphet. Carlisle pedig mint apa. Persze másképpen, hiszen ő nem tart minden pillanatban felügyelet alatt, mint apa. Carlisle több mozgásteret ad a gyerekeinek, de Arót is meg lehet érteni. Hiszen én és Will mégiscsak a Volturi vezetőjének vagyunk a gyerekei. Az mégiscsak más, mint egy átlag klán vezetőjének a gyerekeinek lenni.
És ezzel nem leszólni szeretném őket, csak az itt eltöltött 2 hónap alatt sikerült megértenem miért óv minket apa annyira. Hiszen a Volturi ellen bármikor fellázadhatnak a vámpírok és nem akar minket veszélynek kitenni.
Edward, őt igazából nem tudom hova tenni. A saját érzéseimet sem értem. Ha a közelemben van, boldognak érzem magam. Ha hozzám ér, ezernyi szikra pattan ki köztünk. Azt hiszem beleszerettem, de ez egy egyoldalú szerelem. Mivel neki felesége van, és láthatóan nagyon szereti. Ezért próbálok hozzá barátként közeledni, de nem mindig sikerül és ez fáj. Bár a kapcsolatom javult vele, sokszor olyan, mintha nem is önmaga lenne. De amikor kettesben beszélgetünk, nagyon rendes és jó fej. Viszont mikor a felesége mellett van, gúnyos és nem számít neki megsért-e a mondanivalójával vagy sem.
Kezdem azt feltételezni, hogy van valamilyen képessége, de akárhányszor próbálom átvenni nem sikerül. Olyan, mintha nem lenne mit átvennem. Megkérdeztem Rosalie-t és Alice-t is Isadora- ról, de azt mondták, hogy nincs semmilyen képessége. Legalábbis ők nem tudnak róla.
A bátyámmal is beszéltem és ő azt tanácsolta, hogy hallgassak az érzéseimre. Ő folyton mellettem áll bármi történt is ez idáig, kezdve a megérkezésünk után történt incidenstől. Azóta nem szívesen hagynak egyedül Edwarddal és ha ezt meg is teszik, akkor csak nagyon rövid időre.
-Húgi, mi a gond?- kérdezte Will és aggódó tekintetét az enyémbe fúrta. Észre sem vettem, hogy Edwardot bámulom. Jézusom. Mégis mióta figyelhetem őt? És miért nem szólt valaki jóval előbb?
- Semmi. Nincsen semmi baj. Csak nem érzem jól magam. Felmegyek a szobámba, majd szóljatok, ha vadászni megyünk- álltam fel, mikor megláttam, ahogy Edward éppen a nyelvét próbálj minél mélyebbre tolni annak a libának a torkán.
Felmentem a szobámba és egyenesen az ágyra vetettem magam. Ilyen nincs. Miért kellett nekem beleszeretnem? Miért vagyok ennyire szerencsétlen? El kell innen mennem a lehető leghamarabb. Nem akarok még ennél is többet szenvedni.
-Nem vagyok itt- szóltam ki, mikor valaki kopogott.
- Dehogynem. Hiszen az előbb mondtad, hogy feljössz a szobádba. Kérlek, mondd el. Mi bánt? Hátha tudok rajta segíteni- ült le mellém az ágyra. Én is felültem és Will ölelésébe bújtam. Jól esett a közelsége, és mint mindig most is nyugtató hatással volt rám.
 - Mesél! Különben felhívom apát, hogy búskomor vagy és azonnal jöjjön ide- mondta komoly arccal, de láttam a szemében, hogy csak viccel.
- Hát jó, de várj. –Kitoltam mind a két pajzsom úgy, hogy senki ne hallja a beszélgetést és bátyám szemébe nézve beszélni kezdtem. –Szerelmes vagyok. Legalábbis azt hiszem.
- Oo. A kis hercegnő beleszeretett valakibe. És ki az?- kérdezte izgatottan.
- Edward- sóhajtottam halkan. Nem mertem az arcára nézni, mert féltem attól, amit ott láthatok. De mikor percek múlva sem szólalt meg, kénytelen voltam ránézni. Az arca kifejezéstelen volt. Semmit sem mondó.
- Will, jól érzed magad? Hahó! Bátyus? Élsz még? –próbáltam elviccelni a dolgokat, de nagyon nem jártam sikerrel.
- Edward? Mármint azaz Edward, amelyik odalent enyeleg a feleségének mondott ribanccal?
- Igen. Tudom, nem jó választás, de nem tehetek ellene semmit.
- Hát nem a legjobb, de sajnos a szíved választott. És ez ellen nem tehetünk semmit. Viszont ő nős és már megbocsáss, de nem hiszem, hogy ugyan úgy érezne irántad.
- Tudom, tudom. Pont ezért olyan nehéz ez az egész. De nem teszek semmit. Elkerülöm, amennyire csak lehet. Ezt az egy hónapot még valahogy csak kibírom. Aztán úgyis hazamegyünk és én többet nem is fogok találkozni vele.
- Ahogy jónak látod húgom. Én nem szólok bele a döntésedbe. Viszont el kell mondanom valamit. Tudod, nem is olyan régen olyan érzésem volt, mintha valami meg akarná támadni az elmémet. Persze a pajzs nem engedte, de rossz volt. Azt szeretném tudni, hogy annak a nőnek, Isadorának van-e valamilyen képessége?
- Miért?
- Csak azért, mert ha Edward próbálkozik olvasni a gondolataimban, azt meg sem érzem. Alice és Jasper képessége pedig nem az elmét támadja. A többieknek pedig tudtommal nincsen semmilyen képessége. Viszont az a nő egyre gyanúsabb számomra.
- Értem. Én nem tudok róla. Felőle nem tudok átvenni semmit. Olyan, mintha nem lenne mit átvennem, de szerintem rejteget valamit. De hagyjuk inkább. Majd kiderül. Különben is, a többiek biztosan szóltak volna, ha lenne valamilyen adottsága. Persze a nyávogáson kívül.
- Igen. Igazad lehet. Most viszont magadra hagylak. Gondolkozz egy kicsit. Viszont azt tudnod kell, hogy ha neked úgy a legjobb, ha hazamegyünk, akkor felőlem már most kezdhetünk csomagolni.
- Köszönöm. Annyira jó vagy hozzám. Imádlak- öleltem át. Leengedtem a pajzsokat, de még mindig bátyámat öleltem.
- Szólj, ha valami van. Tudd, hogy én mindig itt vagyok neked, bármi történjék is. Szeretlek.
- Én is Will- köszöntem el tőle, majd kiment a szobából. Egyedül maradtam. Egyedül a gondolataimmal, egyedül az érzéseimmel. Teljesen egyedül.


(Edward szemszöge)


Érthetetlen. Talán ez a legjobb kifejezés az érzéseimre. Érthetetlen és zavaros. Egészen eddig tökéletesen biztos voltam abban, hogy Isadora az a nő, akit nekem szánt a sors. Úgy éreztem teljesen boldog vagyok és nekem nincs is szükségem másra, csak a feleségemre. Erre idejön ez a lány és felkavar mindent. Nem értem. Mi ez a fura vonzódás felé? Minden pillanatban rá gondolok, fáj látnom, ha szenved, és ha én bántom meg legszívesebben meghalnék. És akkor itt van a másik furcsaság, amit nem értek. Olyan dolgokat teszek, amiket egyáltalán nem akarok. Például nem akarom bántani Bellát, de mikor Is a közelemben van, valahogy kijön.
De mikor nincs senki a közelünkben és csak ketten vagyunk, azért kell visszafognom magam, hogy le ne rohanjam. Hiszen nem tehetem meg a feleségemmel, hogy megcsalom. Ő nem érdemli meg,mert mindig kedves hozzám és a családunkhoz is. El kell kerülnöm. Igen. Az lesz a legjobb mindenkinek. Már csak egy hónapot kell kibírnom, aztán soha többet nem fogom látni. De vajon azt kibírom majd?
-Halihó mindenkinek. Mit szólnátok hozzá, ha ma este bulizni mennénk? –kérdezte húgom. Alice nagyon izgatott volt, de nem tudom miért.
- Én benne vagyok- mondta egyszerre Jasper és Emmett.
- Én is megyek- csatlakozott Rosalie.
- Isadora?- kérdezte Alice.
- Nem. Menjetek csak. Nekem most nincs kedvem. Azt hiszem, elmegyek vadászni inkább.
- Jól hallom? Valaki bulit említett?- kérdezte Will és jött utána Oliver is.
- Igen. Van kedvetek jönni?
- Igen. Naná. Egy jó ideje már nem voltunk sehol, igaz haver? –veregette meg a vállát Olivernek.
- Persze. Ana is biztos jönne és szerintem Bellának is jót tenne egy kis kikapcsolódás.
- Oké. A húgodat rád hagyom- nézett rá Willre Alice. –Te jobban tudod őt kezelni. Viszont egy valakit még nem kérdeztem.
Tudtam, hogy nem bújhatok ki a válasz elől.
-Én… Rendben. Megyek én is- adtam meg magam. Hiszen ki tudna ellentmondani Alice kölyökkutya szemeinek?
- Szuper. 11-kor indulunk- majd el is tűnt a szobájában.
Én is felmentem és nem sokkal később Is is követett.

(Bella szemszöge)

Nem hiszem el, hogy belementem. Most pedig itt kínoznak engem már kb. egy órája. Ezért még egyszer kitekerem a bátyám nyakát. Hiszen ha nem jön azzal, hogy szeretne bulizni és nélkülem nem megy sehova, akkor eszembe sem jut igent mondani.
-Kész. Mehetsz átöltözni. Kiraktam az ágyadra, amit fel kell venned. És nem akarok reklamációt- nézett rám szúrósan Alice.
Bólintottam, de azért félve mentem át a saját szobámba megnézni, mégis milyen ruhát akar rám kényszeríteni újdonsült barátnőm. Az ágyhoz érve a kezembe vettem a ruhát. Egy fehér nyakba akasztós miniruha volt, eléggé mély dekoltázzsal.  Hozzá egy fekete csizmával. Sóhajtva kezdtem el felvenni a kipakolt ruhákat. Mikor mindennel végeztem, megnéztem magam a tükörben és be kellett vallanom, hogy nem is olyan rossz. De a kiegészítők még hiányoztak. Így elővettem egy karika fülbevalót, egy karperecet és egy Hope feliratú nyakláncot.
- Bella, gye… - lépett be a szobába Will, de mikor megfordultam abbahagyta a mondatot.
- Mi az? Nem jó? –kérdeztem és miközben elindultam kifelé, még felkaptam a fekete bőrdzsekit, ami még ott volt az ágyon.
- Még hogy nem jó? Eszméletlenül nézel ki húgi. Azt hiszem, ma este tényleg szükséged lesz testőrökre, mert így minden pasi rád fog mászni. De ne aggódj, én mint szerető bátyád mindet el fogom kergetni- vigyorgott pimaszul.
- Na azt merészeld. Nekem is kijár egy kis szórakozás. Ugye nem akarod ezt megvonni tőlem? –kérdeztem és a mondat végére kölyökkutya szemekkel néztem rá.
- Ha így nézel, egyszerűen lehetetlen bármit is megtagadni tőled. Előre sajnálom azt a férfit, aki a férjed lesz-kuncogott, majd adott egy puszit a homlokomra és együtt mentünk le a többiekhez a nappaliba.
-Sziasztok. Na, mehetünk? –kérdezte bátyám, miközben lesétáltunk a lápcsőn. Már mindenki lent volt, kivéve persze a szülőket és Isadorát. Bátyám szerint ő inkább vadászni ment és nem jön velünk.
- Tyűűű. Azt a jó mindenit- füttyentett Emmett. –Az az érzésem, hogy ma nem egy ember fog meghalni az irigységtől.
- Mi van? –kérdeztem Em-re nézve. Ugyanis eddig valahogy a szemem megakadt Edwardon. És rajta kívül mást nagyon észre sem vettem.
- Semmi. Majd rájössz- vigyorgott. Na, jó. Ez most normális? Bár Emmett mikor volt az? Egyszerű a válsz. Soha.
- Akkor, ha mindenki kész talán indulhatnánk is- pörgött fel Alice.
- Edward, Bella, Will, Jasper és én megyünk Edward Volvójával. A többiek pedig Rose Bmw- jével- adta ki az utasítást a kis duracell nyuszi, majd a garázsba ment. Mindenki követte és a számára kijelölt autóhoz ment. A Volvót Edward vezette és a többiek beültek hátra, így én lénytelen voltam Edward mellé ülni. De várjanak csak, ezt még megbosszulom. Nagyon csúnyán néztem bátyámra, de ő roppant ártatlan képet vágott. Persze, mint aki nem tett semmit. Épp ma mondtam neki, hogy kerülni akarom Edwardot, erre kiokoskodják, hogy a lehető legközelebb legyek hozzá. De Alice is kapni fog ezért. Csak éljem túl ezt az utat.

(Edward szemszöge)

Is vadászni ment én pedig ahogy azt megígértem, a testvéreimmel és a vendégeinkkel egy Seattle-i szórakozóhelyre. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt az estét. Hiszen már most alig bírok magammal, pedig csak mellettem ül a kocsiban. Ha nem lenne Is, szerintem én már rég rávetettem volna magam Bellára. Olyan gyönyörű ebben a ruhában és… Edward a francba is állj le. Neked feleséged van. Gondolj Isadorára. Őt szereted és hűséget esküdtél neki- magyarázott a józanabbik felem és sikerült valamennyire észhez térnem. Édes istenem, csak ezt az estét éljem túl.
Az út több órásnak tűnt, pedig csak 20 perc volt. De végre megérkeztünk én pedig olyan gyorsan szálltam ki a kocsiból, amennyire csak lehetett.
-Ezért még számolunk- sziszegtem kobold húgomnak, mikor mellé értem.
- Majd meglátjuk, hogy az este végén is ezt mondod majd- üzente gondolatban, majd elment Jasperrel az oldalán megvenni a jegyeket.
- Gyere csajszi, keressünk valami jó pasit- hallottam meg Ana hangját, majd rögtön utána Willét is.
- Csak óvatosan. És vigyázz a húgomra.
- Jaj, ne aggódj. Jó kislány leszek. És nem kell rám vigyázni, de azért kösz a figyelmeztetést bátyó- adott egy puszit Bella a bátyjának, majd Ana-val és Rose-val karon fogva mentek el mellettem, Alice-ék után.
- Nahát, öreg, nem semmi a húgod- léptek mellém Emmették is.
- Tudom. Olyan jó végre látni, hogy újra önfeledten boldog. Régen rengeteget jártunk bulizni és meg kell hagyni, Bells mindig tudta hol vannak a legjobb partik. De miután a fél gárdát elpusztította és egyre mélyebb lett a saját maga iránt érzett utálata, teljesen megváltozott és rá sem lehetett ismerni.
- Miért pusztította el a gárda felét?- kérdeztem.
- Nem önszántából. Nem tudta irányítani az egyik erejét.  Akkor vette át egy nomádtól és úgy gondolta, meg tud vele birkózni, akár a többivel. De sajnos tévedett. Nem akart ő bántani senkit, de kicsúszott a kezéből az irányítás.
- Milyen képesség volt?
- A szemével képes megölni bárkit. Ismeritek a mondás, hogy ha szemmel ölni lehetne. Ő képes rá, bár most már tudja irányítani. Nem tudom, hogy teszi és nem is érdekel, de az óta mindenki tudja milyen, ha Bella nem tartja kézben a képességét. A gárda fele elpusztult és Bells ki sem nyitotta a szemét, amíg el nem vitték hozzá azt a nomádot, akitől átvette ezt a képességet. Most viszont menjünk, nem szeretném őt magára hagyni. Higgyétek el, én tudom milyen, ha bulizni kezd. Oh, és ha én nem lennék a közelében, figyeljetek rá, hogy ne igyon túl sokat. Nem szeretném, ha újra hulla részegre inná magát- azzal bementünk mi is a többiek után. Ez a történet kissé megijesztett, de nem változtat semmit azon, amit gondolok róla. Bár az elején bántottam a tettei miatt, de nem volt jogom ítélkezni felette. Hiszen én is öltem már embert és vámpírt is. Ő egy csodálatos nő és bármelyik férfi boldog lenne, ha mellette lehetne. Bármelyik férfi, köztük én is, de ez lehetetlen, mivel nekem feleségem van.


Bella bulizós ruhái

2012. február 11., szombat

Sziasztok!

Sziasztok!

Hatalmas bocsánatkéréssel tartozom minden olvasómnak. Sajnálom, hogy mostanában nem volt friss, de sok a gondom. Nem fogok panaszkodásba kezdeni. Viszont mindenképpen lesz folytatás. Igyekezni fogok vele. A jövőhét folyamán csütörtök- péntek fele várható az új rész. Előbb nem hiszem. Köszönöm a türelmeteket.
Millió puszi nektek:
Hope

2012. február 4., szombat

Díj!


                                   Köszönöm szépen Bekynek!


Szabályok!

1.Tedd ki a képet a blogodra!
2.Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat!
3.Írj le 6 dolgot magadról!
4.Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!
5.Hagyj megjegyzést a blogjukon!


6 dolog rólam:

1.Szeretek számítógépezni.
2.Szőke a hajam.
3.Szeretek olvasni.
4.Nem szeretem a hideget.
5.Szeretnék külföldre utazni.
6. Szeretek a barátaimmal lenni.

Akiknek tovább küldöm :

Alexandra
Mono98
Minie95
Zimmermann Regina
Szalai Cintia