(Bella szemszöge)
Végre képes voltam egyedül gondoskodni magamról. Nem szorultam rá másokra és nem kellett valakit megkérnem arra, hogy segítsen megcsinálni ezt vagy azt. A lányommal és Marcoval is tudtam foglalkozni. Berendeztük a kicsi szobáját, ami pont a miénk mellett volt.
Marco pedig tényleg próbál megváltozni. Szerencsére már nem hozza fel Edwardot. Mindenben próbál a kedvemben járni és látom rajta, hogy tényleg igyekszik. Próbálkozik és én is. Szeretném helyre hozni a házasságomat. Csak így élhetek békében. Ha minden normális. És ez csak akkor lehetséges, ha én is ezt akarom.
-Min gondolkozol? –kérdezte Marco.
- Csak a lányunkon. Olyan szép. És a képessége csak még egyedibbé teszi. Még soha nem hallottam ilyenről és én sem rendelkezem ezzel a képességgel.
- Pontosan. Egyedi és gyönyörű. Pont, mint az édesanyja. De meg kell hagyni, hatásosan kommunikál- mosolygott.
- Az egyszer biztos. Bármit is szeretne, meg tudja mutatni és megértjük. Pont az ellenkezőjét csinálja annak, amit apa tud.
- Nagyon boldog vagyok. El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy adtál egy második esélyt. Köszönöm neked. Köszönöm.
- Nem kell megköszönnöd. De nem szeretném, ha megint olyan lennél, mint az esküvő után. Olyan erőszakos, féltékeny. Azt nem bírnám újra elviselni.
- Nem. Megígérem, hogy nem teszem ezt veled többet. Nem leszek ilyen. Megígérem és be is fogom tartani.
- Remélem is. Mert nincs több lehetőség- mondtam és felé fordultam. –Nem vagyok hajlandó több esélyt adni neked. –mondtam komolyan.
- Szeretlek. Szeretlek- mondta Marco és megcsókolt.
-Hogy érzed magad? –kérdezte szerelmem. –Fáj még a karod?
- Jól vagyok. És nem, nem fáj. Mondtam már, hogy semmiség.
- Ez nem igaz. Nem gondoltam volna, hogy bárkinek is megfordul a fejében, hogy rád támadjon. Pláne nem, hogy Marco. Nem is értem őt.
- Will, kérlek. Felejtsük el az egészet. Nem történt komolyabb baj, csak kicsit bekékült. Ez nem olyan vészes.
- De bármi történhetett volna. Ha Jane nem érkezik időben…
- Sss… ne is gondolj erre- tettem a kezem a szájára. –Ne gondolj rá. Itt vagyok. Nem történt komolyabb baj. Felejtsük el. Kérlek.
- Nem élném túl, ha bármi történne veled. Abba belehalnék.
- Will- szóltam rá erősebben.
- Rendben. Értem- tartotta fel a kezét, és mosolyogva nézett rám. –De akkor is nagyon szeretlek. Szeretlek és nem fogom hagyni, hogy újra ilyesmi történjen. Még Marco sem bánthat téged. Még ő sem- mondta komolyan és megcsókolt.
Kopogtak, mire elváltunk egymástól, de Will mellkasának dőltem.
-Szabad- mondta szerelmem, mire belépett Tia.
- Oh… Sajnálom gyerekek. Nem akartalak megzavarni benneteket- mosolygott Tia.
- Nem zavartál meg semmit. Gyere csak beljebb anya- mondta Will mosolyogva és megpaskolta mellettünk az ágyat.
- Miről lenne szó? - kérdeztem.
- Bella a minap felvetett egy fantasztikus ötletet és azért jöttem, hogy megkérdezzem mi a véleményetek és hogy segítenétek-e? Szeretne egy estélyt rendezni, hogy hivatalosan is bemutathassa a férjét és a lányát. És ez remek alkalom lenne, hogy ti is bejelentsétek az eljegyzéseteket.
- Ez remek ötlet. Nekem tetszik- mondtam.
- Nekem is- szólalt meg Will is.
- Segíthetünk valamiben?
- Még nem tudom. Megyek és megbeszélem a részleteket a többiekkel. De mi lenne, ha ti is jönnétek és megosztanátok velünk az ötleteiteket?
Szerelmemmel mosolyogva felálltunk és követtük Tiát Aro dolgozószobájába. Jó volt látni, hogy ennyire boldog. Végre van valami, ami eltereli a figyelmét és van valami, ami lefoglalja. Hiszen neki és a feleségeknek nem igazán van mit csinálniuk ebben a várban. Nem csodálkozom, hogy unatkozik. Én is ezt tenném, ha folyton be lennék zárva ide.
-Sziasztok- köszöntünk, ahogy beléptünk a helyiségbe. Mindenki bent volt. Persze, akik szeretik az ilyesmit. Jane, Heidi, a feleségek, Bella és Marco, meg még egy páran.
- Sziasztok- köszöntek ők is kórusba. Komolyan, mint a kis iskolások, akik egyszerre köszönnek a tanító néninek.
Meg is mosolyogtam a gondolataimat. Hogy mik nem jutnak nekem eszembe. Will kérdőn nézett rám, de csak megráztam a fejem.
-Szóval- kezdte Tia –Azért vagyunk itt, mert a lányomnak fantasztikus ötlete támadt. Én már mindenkit végig jártam és megkérdeztem. Egyet értettetek az ötlettel, miszerint estélyt rendezünk a kastélyban. Aro, Marcus és Caius is engedélyezték. Ezért mivel a te ötleted volt- fordult Bella felé- szeretném, ha elmondanád mire gondoltál pontosan.
- Először is örülök, hogy senki nem ellenzi az ötletet. Igazából nem szeretnék nagy felhajtást. Bár kétség kívül jó lenne, ha sokan itt lennének. Tekintve, hogy szeretném bemutatni a lányomat és a férjemet. Emellett pedig remek alkalom lenne, ha a bátyám és Caroline hivatalossá tennék az eljegyzésüket- mosolygott barátnőm felénk nézve.
- Remek ötlet… Tökéletes… Kitűnő… Pompás…Stb- ehhez hasonló jelzők hangzottak mindenkitől.
- Akkor akár el is kezdhetnénk a szervezést. Az első dolog, amit meg kell beszélnünk, az az időpont. Mikor tartsuk az estélyt? –tette fel az első kérdést Tia.
- Nem is tudom- motyogta Bella tanácstalanul. –Mennyi ideig tart megszervezni egy ilyen rendezvényt?
- Az attól függ. Pár nap alatt- válaszolta Heidi. Mióta itt vagyok, rájöttem, hogy ő és a többi volturis lány meg persze a feleségek feladata az összes rendezvény, amit ennek a kastélynak a területén szerveznek. Nekik köszönhetjük, hogy minden annyira gyönyörű.
- Akkor, mikorra szervezzük meg az estélyt? –kérdezte Tia. De ekkorra már mindenki mondott mindent és szerintem fogalmuk nem volt róla mit kérdezett Tia.
- Mondjuk jövő héten pénteken? –kérdeztem túlkiabálva a többieket. Mindenki felém fordította tekintetét, majd egyesével bólintottak jelezve, hogy megfelel nekik az időpont.
- Szóval van összesen hat napunk. Mindenkinek kiosztom a feladatát…- mondta Tia kezébe véve az irányítást. Bár eddig is ő irányította az egész szervezést, de most világossá vált számomra, hogy ő a főszervező. Mindenkinek elmondta mit kell csinálnia, hogyan, miként stb. Miután végeztünk a megbeszéléssel, mindenki ment a maga dolgára. Mi Willel a szobánkba mentünk.
-Anyira nem szeretnélek itt hagyni- kezdett „hisztizni” szerelmem. Nincs kedvem elmenni.
- Csak pár nap. Amíg ti elintézitek az italt vagy kaját. Fogalmam sincs, hogyan mondjam. Addig mi itthon a dekorációt és a többit. Örülj neki, hogy nem kell az egész napodat egy plázában töltened, miközben megállás nélkül boltról boltra jársz.
Will, Marco és Félix kapták azt a nagyszerű feladatot, hogy gondoskodjanak az italról. Persze, mivel vámpírokról van szó, ezért nyílván vért kell beszerezniük. Állati és ember vért. Tekintve, hogy lesznek itt vegetáriánusok és persze a volturi tagjai között is vannak olyanok, akik áttértek más táplálkozási szokásokra.
Szerencsére nem embereket és állatokat fognak ide hozni. Már csak az kéne. Tia megadta nekik egy beszállító címét, aki már évek óta ellátja a volturit táplálékkal.
-De az a pár nap is olyan hosszú lesz- nyafogott tovább. Komolyan mondom. Ilyenkor olyan, mint egy kisgyerek. Egy igazi kislány.
- Ki fogod bírni. Elhozzátok a megrendelést és már jöttök is vissza. Oh… visszafelé szerezz be nekem egy üveg pezsgőt vagy bort. Tekintve, hogy emberi lény vagyok, nem ugyan azzal táplálkozom, mint ti. És nem szeretném megkóstolni a vért vámpírrá válásom előtt- fintorogtam. Kirázott a hideg, ha arra gondoltam, hogy emberként kell vért innom.
- Rendben. Kérésed számomra parancs. De akkor mit is hozzak? Bor vagy pezsgőt?
- Mind a kettőt. Rád bízom milyet. Legfeljebb majd Bellával mi ketten megisszuk. Vagy ha szeretnéd te is csatlakozhatsz hozzánk- mosolyogtam és megcsókoltam. Ekkor viszont hangos zajjal kicsapódott az ajtó és Félix vigyorgó fejét láttam meg.
- Indulhatunk? –kérdezte fülig érző szájjal szerelmemtől.
- Máris? Miért ennyire sietni? Még ráérünk. Holnap vagy holnapután majd elmegyünk.
- Tia azt kérte, hogy amilyen hamar csak tudunk- hogy az a vigyor muszáj a képére? Már engem idegesít. –Amúgy meg a csajok teljesen felpörögtek. Mindenhol ott vannak és nincs egy perc nyugtunk sem. Lehetetlen bárhová menni a nélkül, hogy valamelyik ne lenne ott.
- Egy órát kérek- morogta Will Félixnek, majd az ölébe húzott.
- De… - kezdett volna tiltakozni a nagy melák, de Will szúrós tekintete hamar meggyőzte.
- Egy óra múlva indulhatunk. Én még szeretnék elköszönni a menyasszonyomtól. Egy óra múlva lent találkozunk a kastély előtt. Addig pedig viszlát Félix- mosolygott szerelmem az utolsó mondatánál és integetni kezdett. –Az ajtót pedig csukd be magad után.
Félix morcosan ugyan, de távozott a szobából. Mikor az ajtó becsukódott, hangos nevetésbe kezdtem. Az a fej, amit vágott kifejezetten vicces volt. Esküszöm, majd meg szakadtam a röhögéstől. Mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát és utána még a szobába is zavarják.
Miután csillapodott a nevetésem, már csak szerelmemmel foglalkoztam. Ki tudja, hány napig lesz távol. Iszonyat nehéz lesz kibírnom nélküle. Mióta együtt vagyunk csak annyi időre váltunk el egymástól, amíg ő vadászni ment. Vagy én a lányokkal vásárolni. De hosszabb ideig még nem voltunk távol egymástól.
(Bella szemszöge)
Az anyai szeretet egészen különleges. Talán a legerősebb emberi és lelki kötelék a világon.
A fiúk elindultak beszerezni a vért az estélyre, mi pedig a többivel voltunk elfoglalva. A díszítéssel. Meg persze a lányommal. Nem voltam hajlandó elmozdulni mellőle. Egyszerűen képtelen vagyok magára hagyni még akkor is, ha alszik. Gyönyörű teremtés. Az én kis csöppségem.
-Bella, édesapád hívat a nagyterembe- fintorgott Jane.
- Mi a baj? Tudsz valamit? Miért akarja, hogy odamenjek? –kérdeztem. Nem szokott így fintorogni, mikor közli, hogy apám hívat.
- Valami tehetséges vámpír akart csatlakozni a Volturihoz. A mesterek beleegyeztek és most szeretnék bemutatni nektek és neki is mindenkit, aki itthon van.
- Rendben, megyek- mondtam. Jane eltűnt én pedig indultam volna utána, de a kicsi sírni kezdett. Felvettem és vele együtt mentem a nagyterembe. Ott volt mindenki, aki fontos és itthon tartózkodik. Természetesen a bátyámék nem voltak jelen, mivel már elindultak.
-Will, Marco és Félix- kérdezte apa felém fordulva, de anya válaszolt helyettem.
- Elküldtem őket. Be kell szerezniük valamit az estélyre és csak pár nap múlva érkeznek vissza.
- Értem. Akkor velük majd később tudatom- mondta apa és felállt a székéből. Én a helyemre álltam és magam mellé húztam Caroline-t is. Meg kell szoknia, hogy itt áll fenn a trónok mellett. Itt van a helye a bátyám leendő feleségeként.
- Mindenki, ő itt Serena. Mától tagja a Volturinak. Szeretnénk, ha segítenétek neki beilleszkedni. Caius testőrségébe tartozik. Mások képességét tudja hatástalanítani és ideiglenesen elvenni. Ezt értsétek úgy, hogy pár napra meg tud szabadítani a képességeitektől. Hiába szeretnétek használni, nem lesztek rá képesek- mondta Aro.
Serena beleszagolt a levegőbe, majd felénk kapva a fejét morogni kezdett, majd megindult egyenesen nekünk rohant. Hirtelen fogalmam sem volt mit tegyek, de ahogy észrevettem senki se fogta fel, mi történt.
Gyorsan Caroline kezébe adtam a lányom és a pajzsom alá vontam őket. Mielőtt elérhetett volna, ellöktem és nekiesett a falnak. Elé rohantam és Jane képességével kínozni kezdtem őt. Nem tartott sokáig. Éreztem, hogy próbálja használni a saját erejét, de a pajzsom megakadályozta. Abbahagytam a kínzását és felemeltem a földről. A nyakánál foga a falnak nyomtam és morogva, félelmetes hangon magyaráztam el neki a dolgokat.
-Ilyet még egyszer ne, ha életben akarsz maradni. A lányom és a barátnőm nem táplálék. Ők ugyan olyan tagok, mint akár melyikünk. És ha még egyszer megpróbálod megölni őket, végzek veled. Velem rosszul jársz, mert rajtam nem használ a képességed. Úgyhogy jól gondold meg mit teszel, vagy hamuként végzed- mondtam még mindig a nyakát szorítva, majd elengedtem őt.
- De ők csak emberek- kapkodott levegő után, holott semmi szüksége rá.
- Tévedsz- szólt közbe apa és elkapta a vállam, mielőtt újból hozzá érhettem volna. Na, ez a nő sem lesz a kedvencem. Az már egyszer biztos. De ahogy látom, ő sem szívlel engem különösebb képpen. –Az unokám, akárcsak a lányom és a fiam, félvér. Félig ember félig vámpír. A lány, Caroline pedig szintén nem táplálék. Ha nekik bajuk esik általad, halott vagy. Ezt a lehető legkomolyabban mondom. Ők érinthetetlenek- mondta apa én pedig visszasétáltam a lányomhoz.
- Én visszavonulok. Később még találkozunk- mondtam.
- Várj Bella. Én is jövök- mondta Caroline és együtt mentünk a szobámba.
- Ez nem volt semmi. Még fel sem fogtam mi történik, de már előttünk volt és támadni akart. Ha te nem figyelsz oda, akkor lehet már meghaltam volna- mondta Caroline ijedten.
- Mostantól mindig legyen melletted valaki. Mindegy hogy ki, de ne maradj egyedül. Nem bízom benne. Túl könnyen bejutott közénk. Valami nem stimmel vele. Még ma szólok Anabelle-nek vagy Olivernek, hogy folyton legyenek melletted- mondtam komolyan.
Ha én nem lépek időben, képes lett volna megölni vagy Carolinet vagy a lányomat. Tényleg, a kicsit sem hagyhatom mostantól egyedül.
-Igazán nem szükséges. Én…- kezdett volna tiltakozni, de nem érdekelt. Ebből nem engedek. És ha ezt Will megtudja, biztos, hogy osztja majd a véleményem.
- Erről nem nyitok vitát. Ha a bátyám ráér, úgyis melletted lesz, de ha nem, akkor kell egy testőr. Mindenhova el fog kísérni. És ne rázd le, kérlek. Bár mondjuk, nem hiszem, hogy sikerülne, de mindenesetre szeretném, ha megígérnéd. Ha Willel leszel, természetesen a közeledben sem lesz. De amúgy ez szükséges. Mondom, hogy nem bízom benne. Képes lenne a parancs ellenére is ártani neked. Éreztem a gyilkolási vágyát. Kérlek. Legalább addig, amíg vámpírrá nem változol- kértem könyörgőn. Nagyot sóhajtott, majd beleegyezett.
- Rendben van. Megígérem, hogy nem rázom le őket. De mi lesz a lányoddal? Ugyanis nem csak engem akart megölni, hanem őt is.
- Mindig mellette leszek. És persze ha szükséged van rám, akkor melletted is. A lányomat mostantól nem engedem el magam mellől. Ha pedig mégis muszáj, akkor Willre bízom vagy anyáékra. De nem engedem, hogy baja essen. Ő az enyém és ölni is képes lennék érte. A lányom és megvédem mindenkitől, aki ártani akar neki. Akár az életem árán is, de ő élni fog. –Mondtam. Minden egyes szót a lehető legkomolyabban gondoltam. Ő az életem. Érte bármire képes lennék. Marcót szeretem, de nem annyira, mint Edwardot. Edwardért is bármire képes lennék, de a lányom szent és sérthetetlen. Mindentől és mindenkitől megvédem. Az életemet adnám érte, ha ezzel megmenthetném őt. És meg is teszem, ha erre sor kerül. Az egyszer biztos.
Hali!
VálaszTörléshmmm :s Esküszöm hogy nem akarlak megbántani és tényleg imádom a történeted de ahh tudom hogy szörnyű ilyet kérni de csinálj már valamit Bella/Marco üggyel :D Nekem már az is elég lenne ha nem lennének együtt egyenlőre még nem baj ha nem jön Ed csak ahh :D Hihhetetlenül zavar az a pojáca... mind1 Serena... :O Hmm érdekes nagyon a képessége gondolom nem hiába jött a képbe a csajszi hmm nagyon érdekes fejlemények elé nézhetünk... persze nem buztos de lehet:D Köszi a fejezetet és kíváncsian várom a folytatást:)
Szia!!
VálaszTörlésNagyon tetszett a feji.
Bírtam, ahogy Bella kiosztotta Serenát. Miért érzem úgy, hogy az a nő még sok baj okozója lesz??
Kíváncsian várom a kövit.
Puszi:Renée
szia ez csúcs de serena sztem isobel bérence puszy
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésHúúúúúúúú
Ez nagyon jó volt. Nekem nagyon nem szimpi ez a csaj vele csak a baj lesz ezt már most látom. Remélem hogy Bella majd egyszer elintézi. Vajon mi lehet most Edwarddal? Túltette már magát Belleán mondjuk azt nem hiszem. És mikor tudja meg hogy lett egy kislánya?
Jajj siess a kövivel.
Puszi
Beky