Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok, de nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan szavaztatok. És mivel ilyen lelkesek voltatok, úgy gondoltam, hozok nektek egy kis ízelítőt a következő történetből. Remélem ez is tetszeni fog. Ez egy kicsit másabb történet lesz, mint
az eddigiek. Ugyan úgy Edward- Bella párosítású. De itt összeraktam a
vámpírnaplókat és az alkonyatot. Imádom mind a két sorozatot és remélem nektek
is tetszeni fog az ebből kialakuló történetem.Nem szeretnék sokat elárulni a történetről, de ígérem a végére minden kiderül majd.
A frissekről még egyelőre nem tudok pontosat mondani. Csak annyit, hogy amint készen van, már kerül is fel.
Most pedig egy kis részlet, ahogy az elején ígértem.
Puszi: Hope
Prológus:
A
mai is egy sötét, borongós estének indult. Mint minden este, ma is a szokásos
esti sétámra indultam, mikor meghallottam egy tőlem nem messze lévő ember
szapora légvételeit és verdeső szívverését. A szél felém sodorta egy vámpír
szagát, mely bűzlött és ebből tudtam, hogy csak egy nomád lehet. De a
vámpírszag mellett az orromba kúszott egy másik sokkal csodálatosabb illat is.
Lábaim maguktól vittek előre és azon kaptam magam, hogy a vámpírral és a zsákmányával
állok szemben. Ekkor már tudtam, mit kell tennem. Megmentenem az ártatlant. Mert
egy ilyen lénynek, akinek ennyire csodálatos az illata, annak élnie kell. És ez
a csodás illat mentette meg őt. Ugyanis mindent félredobva a segítségére
siettem. Alig néhány méterre álltam meg tőle és pont akkor szólaltam meg, mikor
a nomád nő a fogait a fiatal fiú nyakába akarta mélyeszteni.
-Nem ajánlom, hogy megtedd- hangom
csendes volt épp csak halk suttogás, de a vámpír felkapta rá a fejét.
- Ki vagy te és mit akarsz?
- Őt akarom-mutattam a fiúra. - És én
leszek a legrosszabb rémálmod, ha nem engeded el.
- Ő az enyém. Menj és keress magadnak
valaki mást.
- De nekem ő kell- sziszegtem, majd
felemeltem a nyakláncomat, melyen anyám címere volt. A vámpír mögé suhantam és
a hajánál fogva húztam el a döbbent fiútól, aki a rémülettől moccanni sem bírt.
- Na, jól figyelj kiscicám, mert csak
egyszer mondom el. Most szépen elhúzol innen vagy a csinos kis fejecskédet
elválasztom a tested többi részétől. Aztán tüzet gyújtok és minden tagodat egyesével
égetem el. Vagy elfelejted, hogy itt jártál, hogy találkoztál velem és
elmehetsz. Na, melyiket választod?
- Bocsásson meg úrnőm. Nem tudtam, hogy
ez a maga területe- nyöszörögte, miközben abbahagyta a próbálkozást, hogy
kiszabaduljon kezeim közül.
- Hát most már tudod. Nos, hogy
döntöttél? Megválsz az életedtől vagy másik áldozat után nézel jó messzire
ettől a várostól?
- Ha Úrnőm elenged, akkor elmegyek
anélkül, hogy bárkinek is feltűnne.
- Helyes válasz. Nos, akkor most az
egyszer elengedlek- löktem el magamtól - de máskor ne történjen ilyen. Nem
szeretem, ha valaki ennyire… durva.
A fiú másik oldalára sétáltam, de még
mindig a vámpír kötötte le a figyelmemet.
- Tisztelem a létformádat, de ez sem
jogosít fel rá, hogy faragatlan légy más bajtársaddal szemben.
- De…
- Most menj, mielőtt meggondolom magam.
- Köszönöm úrnőm, köszönöm.
Aztán már el is tűnt. Igazából nem
akartam bántani, de ez a fiú és az illata… még számomra is csodálatos.
- Ne félj tőlem, nem bántalak- mondtam
neki, mikor elhúzódott tőlem. Pár lépést tettem felé, de ő hátrébb húzódott.
- Mi vagy te?
- Vámpír vagyok
- De én ismerlek téged. Napközben is
láttalak az utcán, az üzletekben.. ugyan furcsa vagy, de apám szerint csak a
származásod miatt.
- Mi a neved? –kérdeztem mosolyogva, de
nem mentem közelebb hozzá. Nem akartam megrémíteni.
- Carlisle. Carlisle Cullen vagyok–állt
fel és a kezét nyújtotta. Én elfogadtam, majd gyorsan magamhoz húztam és a
fülébe súgtam.
- Nem félsz tőlem Carlisle?
Pontosan tudtam ki ő. Ő az a fiú, akinek
a szüleit lemészárolták a vámpírok. Akik rosszkor voltak rossz helyen. Az ő
apja kezdte üldözni a vámpírokat. Ő kezdte el irtani a fajtámat. Ez elegendő
indok lenne a bosszúhoz, de az a férfi már megbűnhődött a tettei miatt. A fia
nem bűnhődhet az apja tettei miatt.
- Nem-jelentette ki magabiztosan és egy
lépést sem moccant. Pedig alig néhány
pillanattal ezelőtt még reszketett a félelemtől –az előbb azt mondtad nem
bántasz.
- És ha hazudtam?
- Ha bántani akarnál, már megtetted
volna. Hagyhattad volna, hogy az a nő megöljön, de megmentettél.
- Ebben igazad van-gondolkodtam el, majd
kicsit hátrébb húzódtam és megráztam a kezét.
- Én Isabella Swan vagyok, de csak Bella.
Ez is nagyon jó, remélem gyorsan folytatni tudod! Már várom :) Puszi: Tami
VálaszTörléshali
VálaszTörléshmmm már most imádom még még még
üdv
Reni
Szia!
VálaszTörlésPont olyan prológust kaptunk, amiből nem derül ki minden, de egy kis rész mégis. Kíváncsi vagyok milyen történet lesz belőle.
Alig várom az első fejezetet.
Tudod hogy fogd meg az olvasókat az biztos. Csakis jó értelemben :)
Nóci
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett így tovább várom a kövit !
Szia !
VálaszTörlésNagyon jó volt a prológus és alig várom az első fejezetet.
Szia.
VálaszTörlésHát először is: hűűűűűűűha :D
Remeknek indult :D Már várom, hogy folytasd :D
Remélem minél előbb hozod az újat.
Puszi: Detti
szia! nagyon jokat irsz varom a folytatast es lenne egy keresem legyszives megnezned a blogomat hogy eddig milyen fontos itt a link:http://viszateroszerelem.blogspot.sk/ elore is koszike
VálaszTörlés