Forbidden Love- 24.fejezet

(Bella szemszöge)

- Miért hagytad el Damon-t?

- Mert már nem szerettem- suttogta lehajtott fejjel. -Egyébként mit érdekel téged? Most te vagy a barátnője. Köztünk nincs semmi, emiatt nem kell aggódnod. Nem fogom elvenni tőled, ha ettől félsz.

- Én nem félek semmitől és senkitől. De tudom, hogy hazudsz. Te még mindig szereted Damon-t.

- Nem, már nem szeretem.

- De igen. Kár tagadnod. Engem nem tudsz átverni.

- Nem is akarlak.

- Katherine, mondd el, miért hagytad el Damon-t? Tudom, hogy szereted, bármennyire is próbálod tagadni. Látom a szemedben a fájdalmat, mikor Damon hozzám ér, vagy mikor rám néz. Mikor megkértelek használd rajtam a képességed, akkor egyedül miatta nem akartad. Azt hitted sosem bocsátana meg neked ha engem bántanál.

- Mit akarsz valójában Bella? Játszadozol Aro-val, kihasználod a kedvességét, melletted van az a férfi, akit teljes szívemből szeretek és te arra próbálsz rávenni, hogy valljam be, mennyire szeretem őt. Egy szerelmes nő nem tenne ilyet. Ráadásul élvezed Edward megkülönböztetett figyelmét is, ahogy észrevettem- üvöltötte.

- Ezt akartam. Hallani akartam, hogy még mindig szereted- mosolyodtam el.

- Nem értem miért? Már mondtam, hogy nem fogom elvenni tőled. Mit akarsz még hallani?

- Semmit. Most már csak annyit szeretnék, ha meghallgatnál.

- Ugyan minek?

- Mert fontos lehet számodra, amit mondani akarok.

- Nem hiszem. Nem tudsz nekem olyat mondani, ami érdekelne- azzal megfordult és elindult vissza a ház felé. Nem engedhettem el így.

- Damon és köztem nincs semmi.

Katherine megállt, majd szép lassan felém fordult. Arcán értetlenség tükröződött, ugyanakkor egy cseppnyi remény is csillant tekintetében.

- Tessék?

- Damon és én nem vagyunk együtt.

- Akkor miért mondta?

- Azért, mert nem gondolkozott. Sértette, hogy te a volturit választottad helyette és meg akarta mutatni neked, hogy már tovább lépett. És mivel mi közel állunk egymáshoz úgy gondolta nem fogok rá haragudni, ha belerángat a hazugságába. Jó, mondjuk ez igaz is, mert nem haragszom rá. Viszont engem bánt, hogy neked fájdalmat okozunk ezzel. Sajnálom.

- Még te kérsz bocsánatot? –nevetett fel. –Nem érdemlem meg azok után, hogy egyszerűen csak elhagytam őt. Igazából azon csodálkozok, hogy hajlandó egyáltalán rám nézni.

- Damon szeret téged. Dühös rád, de szeret.

- Miért csinálod ezt? Annyira könnyű lenne megszerezned magadnak. Ráadásul jól járnál vele. Ő nem bántana téged soha.

- De én nem akarom magamnak Damon-t. Ő csak a barátom. Mindig mellettem volt és mindenben segített. Tudod, hasonló helyzetbe kerültem, mint amilyenben ő volt előtted.

- Szóval tudsz arról, hogy beleszeretett Elenába.

- Igen. Dam mindig mellettem volt, de semmi több. Csak barátok vagyunk. Igaz, közeli barátok, de tényleg nincs köztünk semmi. Csupán kicsit közvetlenebbek vagyunk egymással.

- Szerinted valóban létezhet barátság nő és férfi között?
- Én hiszek benne. Legalábbis addig, amíg saját magam rá nem jövök, hogy valamelyik fél mindig többet akar. Damon miattad szomorkodik, neki még mindig te jelented a szerelmet és én is más után vágyakozom. Kölcsönösen támogatjuk egymást a nehezebb időkben.

- De az egész napot együtt töltöttétek, kettesben.

- Sokszor van ilyen. Mind a ketten tudjuk, hogy számíthatunk a másikra. És általában együtt tűnünk el a világ elől, ha valamelyikünknek rossz a kedve.

Katherine maga elé meredt, nem kérdezett semmit, egyszerűen csak nézte a földet. Tudtam, hogy kérdezni akar valamit, csak nem meri.

- Mivel kényszerített Aro, hogy csatlakozz hozzájuk?

Kérdésemre Katherine felkapta a fejét és értetlenül nézett rám.

- Honnan tudod mindezt? Honnan tudsz ennyi mindent?

- Elárulom, ha te is válaszolsz.

- Rendben- sóhajtott- Mikor megtudta milyen képességem van mindenképpen engem akart. Megfenyegetett, hogy ha nem csatlakozom hozzájuk, akkor végeznek Damon-nal és a többiekkel is.

- És te feláldoztad magad és a boldogságod a családodért.

- Pontosan. De nem mondhattam el nekik. Azzal csak veszélybe sodortam volna őket. De most te jössz. Honnan tudsz mindenről?

- Nem véletlen kértem, hogy használd rajtam a képességed. Nincsenek szadista hajlamaim- nevettem fel. –Nem kísérletezni akartam. Egyszerűen csak látni akartam a valódi okokat. Egy érintéssel látok mindent, amit valaha átéltél. Látom a gondolataidat, a múltadat. És nem csak nálad láttam, hanem Aro-nál is. Pontosan tudom, hogy nem puszta jóindulatból ilyen kedves velem. Engem is a csapatába akar.

- És meg is szerez.

- Engem ugyan nem. Hamarabb végzek magammal, minthogy csatlakozzam hozzájuk.

- Előbb- utóbb megszerzi, amit akar. Neki nem számít, milyen eszközöket használ. Te még nem ismered őt.

- És nem is akarom. Már a látványától is feláll a szőr a hátamon.

- Bella, komolyan beszélek. Ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad.

- Tudod Katherine, nekem nincs mit veszítenem. Én már mindent elvesztettem, mikor átváltoztam. Azután hiába találtam meg a testvéremet, már semmi nem volt ugyan olyan. Most pedig gyűlöl. Láthattad, milyen hangulat uralkodott a házban, mikor megérkeztetek. Rony megtámadott, mert rájöttem az igazságra. Odáig fajultak a dolgok, hogy a saját nővérem megtámadott. Szerinted ezek után mit veszthetek?

- Nagyon sokat Bella. Ott van Damon, Elena, Stefan, a Cullen családból Esme, Carlisle, Emmett és Rosalie. Edwardról pedig még nem is beszéltem. Nem tudom, mi történt köztetek, de te még nagyon sokat veszíthetsz Bella. Ők nagyon szeretnek téged.  Mit meg nem adnék, ha egyetlen családom lenne, akik annyira szeretnének, mint téged azok a vámpírok abban a házban. Nyisd ki a szemed Bella.

- Téged is szeretnek. Damon, Elena és Stefan. Mind a hármuknak hiányzok, még akkor is, ha most ezt nem tudod elhinni. Bármennyire is jóban vagyok velük, a helyedet nem veheti át senki. Még én sem.

- Pedig meg kell tenned. Segítened kell nekik. Mi holnap elmegyünk az esküvő után és soha többet nem látom őket. De te ott leszel velük és ettől nyugodtabb leszek. Tudom, hogy nem szereted Damon-t, de ha egy napon mégis közeledne feléd, ne utasítsd el. Kérlek, tedd meg értem.

- Nem. Ilyet nem kérhetsz tőlem. Nem fogok olyat ígérni, amit nem tudok teljesíteni.

- De tudnád, csak nem akarod.

- Igen, nem akarom. Mert tudom, te mennyire szereted őt és ő is téged. Én nem fogok több kapcsolatot szétrobbantani. Éppen elég volt egy is.

- Köztünk nincs semmilyen kapcsolat, már hosszú évek óta. Nem tennél tönkre semmit.

- Akkor sem. Nem.

- Bella. Én többet nem jövök vissza. Csak azt szeretném, ha boldog lenne.

- Mellette leszek, de csak addig, amíg barátként tekint rám. Amint más is kezd érezni irántam, elmegyek.

- Ne hagyd magára. Könyörgöm.

- A te feladatod vigyázni rá. Nem az enyém.

- Engem látni sem akar.

- Beszélnetek kell. És valahogyan el fogom érni, hogy Aro elengedjen téged.

- Erre nincs semmi esély.

- Bízz bennem. Elintézem, hogy szabad lehess és azt is, hogy Damon meghallgasson. Cserébe meg kell ígérned, hogy nem hazudsz neki. És türelmesnek kell lenned.

- Így lesz, ha te is megígéred, amit az előbb kértem tőled.

- Rendben –bólintottam rá. Szinte biztos voltam benne, hogy Aro nem fog tudni ellenállni az ajánlatomnak, így kicsi az esély rá, hogy teljesítsem Katherine akaratát. De ha azt akarom, hogy úgy tegyen mindent, ahogy én akarom, akkor bele kell egyeznem.

- Köszönöm Bella.

- Nincs mit. Csak azt remélem minden rendben lesz köztetek és végre boldogok lesztek.

- Persze- elmosolyodott, majd elém lépett és tétován átölelt. Viszonoztam ezt a kedves gesztust, majd minden szó nélkül elindultunk vissza a házba. Ugyanis az időnk lejárt és egyikünk sem akarta, hogy Aro bárkit is utánunk küldjön.

- Már azt hittem sosem értek vissza –panaszkodott a nagy volturi király és azonnal Katherine mellé lépett és megfogta a kezét. Szinte biztos voltam benne, hogy csak a gondolataira kíváncsi. És igazam is lett. Ugyanis miután elengedte a lány kezét hozzám fordult.

- Ahogy látom, beszélni szeretnél velem. Igaz kedvesem?

- Igen Aro.

- Nos megfelel itt vagy…

- Négyszemközt.

- Rendben. Mutasd az utat és követlek.

Elindultam a garázs felé, de most nem emberi tempóban. Aro-val nem akarok kettesben maradni tovább, mint amennyit feltétlenül szükséges.  

- Katherine-ről lenne szó.

- Azt szeretnéd, ha elengedném. De áruld el, mit ajánlasz érte cserébe? Pontosabban, mit tudsz nyújtani, amim még nincsen, és amiért lecserélném azt a kincset?

- Mondjuk egy másik érték?

- Mire, jobban mondva kire gondolsz?

- Természetesen saját magamra. Az én életem Katherine szabadságáért. Nos, mit szólsz hozzá? Megfelelő ajánlat?

- És miért kellenél te nekem?

- Ugyan Aro- nevettem fel keserűen. –Láttad a fejében, amiket mondtam neki. Emellett ott van még a pajzsom is. Két képesség egyért cserébe. Szerintem nem nagy ár.

- Honnan tudom, hogy bízhatok benned?

- Ha elengeded, holnap veletek megyek helyette. Előtte viszont tudnod kell, hogy 50 évnél többet nem vagyok hajlandó melletted maradni.

- Ez igen megnehezíti a döntéshozatalt drágám.

- Ugyan miért? Gondolj bele, hogy Katherine bármelyik pillanatban elhagyhat téged. És mielőtt azt mondanád nem merné, közlöm veled, hogy de. Ugyan is, ha ő el akar jönni és te visszatartod, akkor a teljes vámpírvilág tudni fogja milyen is az igazi Aro Volturi valójában. Fel fognak lázadni ellened, amiről én magam fogok gondoskodni és bármelyik pillanatban megdőlhet az a fene nagy hatalmad. Viszont ha elfogadod az ajánlatom, 50 évig melletted leszek és segítek, hogy a birodalmad ugyan olyan maradjon, mint amilyen most.  Gondolkodj el ezen. Várom a válaszodat- fordítottam neki hátat, de mielőtt elindultam volna, megszólalt.

- Legyen- gyors válasza mosolyt csalt az arcomra. Bíztam benne, hogy nem tud ellenállni az ajánlatomnak, bár meg kell vallanom, azért féltem egy picit, hogy nem fog belemenni. De szerencsémre túlságosan kapzsi és hatalom éhes ahhoz, hogy meg lehessen zsarolni ilyesmivel.

- Rendben. Annyit kérek, hogy mindent elrendezhessek, és holnap mehetünk az esküvő után. Viszont ha megszeged az egyezség rád eső részét- fenyegettem meg, de leintett.

- Tudom. Bár nem szívesen ismerem be, de megtalálta a gyenge pontomat egy majd három éves vámpír. Aki ráadásul annyira ravasz, hogy ki is használja ellenem. Túlságosan is jól csinálod. Veszélyes vagy Isabella. Sokkal veszélyesebb, mint azt bárki is gondolná.

- Nos, akkor jobb lesz, ha vigyázol velem Aro.

- Úgy lesz. Efelől semmi kétséged nem lehet- mosolyodott el gúnyosan, majd mielőtt bármit mondhatott volna, visszasiettem a házba. Van egy napom és egy éjszakám, hogy elkészüljek és mindent elintézzek. Tudom, hogy önző dolog, amit teszek, de ez van. Damon a barátom és az ő boldogsága legalább annyira fontos nekem, mint a sajátom.

- Damon? –kérdeztem a többiekről, mikor nem találtam a nappaliban barátomat.  

- Fent van a szobádban- adta meg a választ Rose, de az aggodalmát nem tudta elrejteni.

- Köszönöm.

Elindultam felfelé, de még hallottam, ahogy Aro félrehívja Katherine-t. Nem néztem senkire, mert féltem, hogy olyat látok, amitől meggondolnám magam. Így egyenesen a szobámba mentem, ahol valóban ott volt Damon. Az ágyamon terpeszkedett, de csak maga elé bámult. Minden életkedv eltűnt a szeméből. Odamentem hozzám és lefeküdtem mellé. Mellkasára hajtottam a fejem és úgy néztem fel az arcába, mely szomorú volt.

- Elmész- jelentette ki ridegen és én megijedtem. Tehát hallotta, mit beszéltem Aro-val.

- Igen.

- Te is elhagysz engem a hatalom miatt.

- Nem. Nem a hatalom miatt. Azért, hogy boldog legyél.

- De úgy nem tudok az lenni, ha te nem vagy velünk.

- Igenis tudsz. És ott lesz Katherine.

- De én nem akarom.

- De hogy nem. És ezt te is tudod. Erre vágysz a legjobban, csak nem mered még magadnak sem bevallani.

- Nem tudom elhinni, hogy tényleg magad ajánlottad őérte cserébe.

- Damon, hallgasd meg őt. Kérlek. Kielégítő magyarázata van a történtekre.

- Én nem akarok hallani róla semmit.

- Csupán ennyit kérek tőled. Hallgasd meg. Ne legyen hiábavaló az áldozatom.

- És ha én nem foglak elengedni?

- Elfogsz. Ahogy mindenki más is. 50 év gyorsan elrepül. Észre sem fogod venni. Aztán ígérem, visszajövök.

- És ha nem?

- Akkor tudnod kell, hogy mindig is te leszel a legjobb barátom. Szeretlek téged és csak azt szeretném, ha boldog lennél. Ha elmegyek, ti is meglesztek, a nővérem is megnyugszik és Aro is megkapja, amit akar.

 - És mi lesz a nővéreddel? Rosalie-val és Emmett-el?

- Ők is belenyugszanak majd. Így mindenkinek jó lesz.

- Neked és még nagyon sok mindenkinek nem.

- Nem érdekel. Én így döntöttem. És ezt már nem vonom vissza.

- Előbb- utóbb elérem, hogy elengedjen az a szemét.

- Velem ne foglalkozz. Csak légy boldog.

- Akkor én is az leszek.

- Milyen nyálas szöveg- fintorgott.

- 50 év, rendben?

- Nehéz lesz nélküled.

- Te is hiányozni fogsz nekem- mosolyogtam rá, majd megöleltem. Nem is volt olyan nehéz meggyőzni. Most már csak a többiekkel kell megértetnem, miért megyek el. Ami ennél ezerszer nehezebb lesz. Rose és Em nem fognak elengedni csak úgy. De tudom, mit miért teszek. Egy napon visszatérek és minden megváltozik. Igaza van Aro-nak. Veszélyes vagyok. De csakis rá nézve. Én nem Katherine vagyok. Engem nem fog zsarolni. 

Sziasztok!

Köszönöm az előző fejihez írt komikat. Örülök, hogy tetszett és remélem ezzel a fejezettel sem vettem el a kedveteket a történettől. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszik a fejlemény, de hamarosan minden más lesz. Ígérem. Előreláthatólag szerdán jön a friss, de ha nem, addig előre szólok.

Puszi: Hope