3.fejezet

„A gyűlölet sav, amely felemészti a lelket, teljesen mindegy, hogy az ember maga gyűlöl, vagy őt gyűlölik.”

(Bella szemszöge)

Hat vámpír volt a nappaliban és mindegyik furcsán nézett rám. Mikor percekig senki sem mukkant meg és már kezdtem kissé kínosan érezni magam végre valaki megtörte a csendet.És az a valaki nem más volt, mint a mellettem álló Carlisle.
-Bella, ők a családom. A feleségem Esme-mutatott egy 25 év körüli fiatal nőre.Neki is aranyszín szemei voltak, akár csak a többieknek, arca szív alakú volt, karamellbarna színű haja a háta közepéig ért.Kedvesen mosolygott rám, majd megindult felénk.Egyenesen felém jött és Oliver is indult volna elém,ha Will el nem kapja a karját.
-Haver,nyugi.-szólt rá bátyám,de nem engedte el, nehogy hülyeséget csináljon.
Esme megállt pár lépésre tőlem,majd megkérdezte.
-Megölelhetlek?-kérdezte félénken és közben a mögöttem álló vámpírra szegezte a tekintetét.
-Persze-mosolyogtam rá,majd elindultam felé.Gyengéden átölelt,de mégis olyan volt ez az ölelés,mintha a saját anyámtól kaptam volna.Majd elengedett és Carlisle mellé lépett.
Carlisle pedig folytatta a bemutatást.
-Jasper Hale. Ő Alice férje-intett egy magas srác felé,és Alice már mellette is állt. Haja mézszőke volt és kissé világfájdalmas képet vágott.
-Az egyik lányom Rosalie Hale- egy nagyon csinos aranyszőke hajú lány felé fordult. Haja a derekáig ért és úgy nézett ki mint egy toppmodell.Az ilyen fajta szépségnek elég belépnie egy helységbe ahhoz,hogy minden lány csúnyának érezze magát mellette.
-Mellette a férje Emmett Cullen.-egy nagy madve szerű srác integetett nekem vigyorogva. Na biztos vagyok benne,hogy Emmett Will és Oli jól kijönnek majd egymással. Izmos volt és talán Félixhez hasonlíthatnám. A haja fekete és rövid.
-A harmadik fiam Edward Cullen-az utolsó ismeretlen fiú felé fordultam.Az ő haja kócos és bronzbarna szanaszét áll,magasabb volt és nyulánkabb,mint a másik kettő,de ő is izmos volt. Hihetetlenül jól nézett ki,de mikor a szemébe néztem és amit ott láttam,megrémisztett. A tekintete nem tükrözött mást,mint közönyt, hidegséget, undort és megvetést. Na már csak ez hiányzott.Azt nem emlíették,hogy lesznek olyanok,akik nem szívesen látnak minket.De ugyanakkor felháborított a tény,hogy még csak nem is ismer,de már utálattal néz rám.
-És végül Edward felesége Isadora.-Elfordítottam a fejem Edwardról és ránéztem az utolsó személyre,akit még nem láttam.Szőke haja hullámos volt és a háta közepéig ért.Viszont az ő tekintetében nem láttam mást,mint megvetést,gyűlöletet és egy kis félelmet.Mikor az arcára pillantottam,ismerős volt.Nagyon is ismerős,de nem tudom,hogy honnan.Pedig láttam már valahol,csak nem tudom,hol.
-Sziasztok,a nevem Isabella Hope Volturi-mondtam és még mindig Isadora szemébe néztem. Amint kimondtam a nevem, hatalmas félelem volt a szemében és felismerés. De ugyanakkor mélységes gyűlöletet is fel lehetett fedezni a tekintetében,aztán rendezte arcvonásait és elfordította rólam a tekintetét.
-Ő a bátyám William Volturi és a barátaink Anabelle és Oliver Volturi-mutattam be a többieket.
-Köszönjük,hogy segítetek nekünk,apám nagyon hálás érte.És igazán örülök,hogy végre megismerhettem ennek a családnak a tagjait.-lépett mellém Will.
-Mit szólnátok hozzá,ha először megmutatnám a szobáitokat,kipakoltok és utána beszélgethetnénk egy kicsit.-tanácsolta Alice.
-Jó lenne,kicsit elfáradtam és át szeretnék öltözni.
Mindenki bólintott,majd Emmett és Jasper elvették a csomagokat,mi pedig Alice után indultunk.Kiosztotta a szobáinkat és magunkra hagyott. Will szobája az enyém mellett van, a többieké pedig egy emelettel lejjebb.
A szoba gyönyörű volt és a hozzá való fürdőszoba is. Gyorsan kipakoltam a gardróbba,ami még majdnem üres volt.Aztán átmentem Will szobájába.
-Szia bátyus. Hogy haladsz?
-Szia hugicám.Nem túl jól.Nincs kedved segíteni?-kérdezte mosolyogva.
-De,gyere.Add ide azokat a ruhákat,a többi már a te dolgod.
Gyorsan végeztünk az ő holmijaival is és lementünk a nappaliba.Ana és Oli már lent voltak és mindenki csendben volt.
-Miaz,csak nem ránk vártatok?-kérdezte bátyám nevetve.
-De,de rátok vártunk.
Elmentünk a kanapéig és mikor odaértünk,Oliék fel akartak állni,de leintettem őket és a két szabad helyre ültünk le.Will átölelte a vállamat és így vártuk,hogy valaki megszólaljon.
-Nos akkor talán kezdjük az elején.Szeretnénk egy kicsit megismerni benneteket és mi is válaszolunk a kérdéseitekre-ajánlotta Carlisle.
-Felőlem rendben.Kérdezzetek amit csak szeretnétek-egyeztem bele.
-Jól van.Akkor kérdezek én.-kezdte Carlisle-Aro azt mondta a gyerekei vagytok.Arra lennék kíváncsi hogyan kerültetek a volturihoz és miért éltetek embervéren ezidáig.
-Hát azaz igazság,hogy Aro nem csak a gyermekeinek tekint bennünket Willel,hanem azok is vagyunk. Mi Aro Volturi vérszerinti gyermekei vagyunk.
-Mi,ez hogy lehetséges?Egy vámpírnak lehet gyereke?-kérdezte Rosalie reménnyel a szemében.
-Úgy lehetséges,hogy édesanyám ember volt,mikor megismerkedett apával és teherbe esett,így mi félvérek vagyunk.-magyaráztam.
-Ezek szerint egy vámpír férfinak lehet gyermeke egy ember nőtől.Ilyenről még nem is hallottam.És mi lett édesanyátokkal?-érdeklődött tovább Carlisle.
-Meghaltak.És mielőtt még megkérdeznéd,azért beszélek többesszámban,mert nekem és Bellának nem egy az édesanyánk.Én már két éves voltam,mikor Bella megszületett.Mind a kettőnk édesanyja belehalt a szülésbe-mesélte Will,de nekem itt tört el a mécses.Még annyira tudtam magam tartani,hogy ne lássák az összeomlásom elnézést kértem és egyenesen az ideiglenes szobámba mentem.
Ott pedig nem tudtam tovább tartani a könnyeimet és elsírtam magam.Nagyon fáj az emlékezés.Egyszerűen nem tudom magam túl tenni rajta,hogy miattam halt meg az édesanyám.Mindenki azt hajtogatja nekem,hogy nem az én hibám,de nem tudok magamra máshogy gondolni,mint egy szörnyetegre,aki már a születésével is megölt egy ártatlan embert.Nem vagyok más mint egy szívtelen gyilkos.
Felültem,összekulcsoltam a karommal a lábaimat és a térdemre hajtottam a fejem.Átadtam magam az emlékeknek. Itt nem kellett attól félnem,hogy apa vagy anya megtudják és kiadhattam magamból.
Előtörtek az emlékek,amiket szorosan elnyomtam magamban.Újra hallottam anyám hangját,amint énekel nekem és folyamatosan azt hajtogatja mennyire szeret.Majd azok a képek vannak előttem,mikor láttam őt élettelenül ott feküdni az ágyon.Aztán azoknak az embereknek az arca,akiket eddig megöltem.De akkor miért szeretnek engem.Nem szabadna léteznem.Miattam mindenki csak szenved.
Nem tudom mennyi ideig lehettem egyedül a szobában,de egyszer csak valaki leült mellém és átfogta a vállam.
-Shh...nem lesz semmi baj.Sírj csak. Sírj nyugodtan-mondta és tovább simogatta a hajam.

(Will szemszöge)

Elmeséltem mindent a Cullen családnak.Tudtam,hogy Bella nem fogja tudni végig hallgatni.Tudtam,hogy érzékenyen érinti az édesanyja halála és magát okolja miatta.Hiába volt ott Tia állandóan mellettünk,neki nem sikerült ezen túl tennie magát.És mindemellett még az a sok ártatlan kioltott élet miatt is magát okolja.
Tudtam,hogy nem lett volna szabad belekezdenem a történetünkbe.Tudtam,de mégis elmeséltem.
Már éppen álltam volna fel,hogy megnézzem a húgomat,mikor valaki felállt és megakadályozott ebben.
-Kérlek,had menjek én.Szeretnék vele beszélni.Tudom,hogy te vagy a bátyja és jobban ismered,de kérlek,had próbáljam meg.
Bólintottam,ő pedig eltűnt a lépcső tetején.Remélem nem lesz belőle gond.Nekem kellene utána mennem,de lehet hogy igaza van és jobban értékelné most egy nő társaságát mint az enyémet.Jaj,nem tudom jól tettem-e,hogy megengedtem neki.
-Sajnálom,nem akartam megbántani senkit-szabadkozott Carlisle-én csak...
-Nem a te hibád. Nem tudhattál róla.Bella érzékeny lélek és sajnos vannak dolgok amiken nehezen teszi túl magát.De talán folytassuk a beszélgetést.
Mindenki elmesélte a saját történetét.Megtudtam,hogy Carlisle változott át először vámpírtámadás miatt,majd megmentette Edwardot a spanyolnátha idején.Nem sokkal utána Esme került a családjukba,mert meghalt a kisbabája és ő is meg akart halni,de Carlisle megmentette.Aztán Rosalie-t válltoztatta át és ő talált rá Emmettre.Jasper,Alice és Isadora pedig már vámpírként csatlakoztak a családhoz.
-Látom szereted a testvéred-jegyezte meg Esme,mikor már vagy ezredszer pillantottam a lépcső felé.
-Igen,nagyon szeretem.Ő az egyik legfontosabb személy az életemben.Nagyon különleges a mi kapcsolatunk. Hiszen egyszerre nőttünk fel.A testvéri kötelék köztünk törhetetlen. És ezt bátran kijelenthetem.Nem egy hölgy volt,aki össze akart ugrasztani a húgommal,de nem jártak sikerrel.A húgomért bármire képes lennék.Az életemet adnám érte,ha azzal megmenthetném.-mondtam halál komolyan.És így is gondoltam.A húgom a legfontosabb számomra, még talán az apámnál is. De csak talán.
-Milyen aranyos,bármit megtennél érte,de ő nem más mint egy gyilkos.Hiszen ezért van bűntudata.A saját anyját megölte.Hogy lehet valakit annyira szeretni,mikor nem más mint egy gyilkos-Isadora túl lépte a határt.A beszélgetés alatt is tett egy-két rossz indulatú megjegyzést,de ez azért már sok.
Oliver és Anabelle morogtak és felálltak a helyükről,de én elkaptam a vállukat,hisz apa azt lérte,hogy ne legyenek gondok.Edward is védelmezően felesége elé állt támadó tartásban.
-Maradjatok.Ezt majd én elintézem.
-Nem gondolod,hogy a pofátlanságnak is van határa? Miért kell neked sértegetned a húgomat?Nem ártott neked semmit.Lefogadom,hogy te sem vagy szent.Azt nem tudom,hogy lettél vámpír,de nem is érdekel.Viszont te is öltél már ember,nem is egyet.Ott van a bizonyíték a szemedben.Nem teljes arany.Látszik a vörös rész úgyhogy nincs jogod ítélkezni felette.Jól vésd az eszedbe.Ne sértegesd Bellát,mert megbánod.Apám úgy nevelt,hogy tiszteljük a vámpírokat,de főként a hölgyeket.Viszont,ha még egy ilyen lesz én esküszöm,hogy erről megfeletkezem és a volturi is tudomást szerez róla.Annak pedig súlyos következményei lesznek.
Életemben nem beszéltem ennyit.Soha nem fenyegetőztem,de nem hagyom,hogy a húgomat bántsák.Ostorozza ő eleget magát,nem kell másnak is.
-Sajnálom Carlisle és a többiektől is elnézést kérek a viselkedésem miatt.És bár hálásak vagyunk a segítségért, de nem fogom hagyni a húgomat. Az előbb mondtam el mennyire szeretem és azt is,hogy ezen senki és semmi nem tud változtatni.De azt is megértem,ha szeretnétek,hogy elmenjünk.Nem gond,csak szóljatok és már itt sem vagyunk.-tettem hozzá.A hála az egy dolog,de a rosszindulatot nem viselem el.
-Nem,maradjatok nyugodtan.Szeretnénk segíteni-nézett rám szeretetteljesen Esme.Nem tudom elhinni,hogy ennyi szeretet van benne.Hiszen az előbb fenyegettem meg a lányát,de ő nem neheztel rám.Lealább is nem mutatja ki.
-Nem lesz több ilyen.Ezt megígérem-jelentette ki Edward és szigorúan nézett a feleségére.-Igaz?
-Persze.Ahogy óhajtjátok-azzal felvonult az emeletre.
-Sajnálom és a nevében is elnézést kérek-majd Edward is eltűnt a felesége után.
-Viszont nekünk még van megbeszélnivalónk.Kérlek üljetek le-nézett ránk Esme.
-Mi lenne az,amit még tudni szeretnétek?
-A képességeitekre lennék kíváncsiak.Rengeteg pletyka kering a hatalmatokról a vámpírok közt-Carlisle-on sem láttam nyomát a neheztelésnek vagy a haragnak.
-Anabelle áramot tud vezetni a kazébe,Oliver újszülöttek erejével rendelkezik.Én képes vagyok  és rendelkezek egy elméleti és fizikai pajzzsal.Bella képessége összetett.Míg én csak a fizikai pajzsom tudom eltolni magamtól,addig Bella mind a kettőt és képes més vámpírok képességét átvenni.Ám ezeknek az átvétele legyengíti és nehezen tudja kezelni őket.Általában képes egyedül megtanulni irányítani őket,de volt egy olyan eset,mikor kénytelenek voltak hozzá elvinni azt a vámpírt,akitől átvette,mert teljesen elszabadult az ereje és a gárda fele az életét vesztette.De ezt majd legközelebb elmesélem.Most felmennék a húgomhoz. Ana, Oli ti maradhattok.
Bólintottak én pedig egyenesen Bella szobájába mentem. Mikor beléptem, mosolyra húzódott a szám.Bella ott ült az ágyán, de nem volt egyedül.

(Edward szemszöge)

Is ezuttal messzire ment. Léttam a testőrök fejében, hogy egyetlen mozdulattal véget vethetnének az életének, azt viszont nem tudnám elviselni.Hiszen nekem ő a legfontosabb az életemben.De nem csak a két testőrtől féltem,hanem Willtől is. Látszik rajta,mennyire oda van a húgáért.És sajnos tudom, hogy a feleségem nem tud lakatot tenni a száéjára és félek, hogy ennek rossz vége lesz.Egyetlen rossz húzás és bármi történhet vele.Tudtam,hogy nem jó ötlet ideengedni négy volturist.
-Kérlek,szerelmem.Próbáld meg őket elkerülni.Nem akarom,hogy bántódásod essen.Hiszen a testőrök miden pillanatban mellettük vannak és ők maguk is nagy hatalommal rendelkeznek. Nem akarom,hogy valami bajod essen.Csakis téged féltelek-zártam a karjaimba. Próbáltam meggyőzni,hogy ne is foglalkozzon velük megjegyzem kevés sikerrel.
-Csak nem bírom felfogni,hogy viselkedhet így Esme és Carlisle.Idejöttek,fél napja vannak itt és  fenyegetnek is. Mit képzelnek magukról?
-Kérlek szivem.Nyugodj meg.Hallod?Legalább az én kedvemért. Nézd őket levegőnek.
-Rendben,de csakis a te kedvedért-végre mosolyra húzódtak édes ajkai,majd egy csókra hajolt hozzám,amit készséggel viszonoztam.
-De egy valamit kérek tőled-húzódott kicsit távolabb tőlem.
-Bármit.
-Szeretném,hogy ha lehet,te is a lehető legkevesebbet lennél velük.Lehet,hogy Aronak hátsó szándékai vannak ezzel a kéréssel és be akar valamelyikőtöket szervezni a  testőrségebe vagy nem tudom.
-Rendben.Megígérem neked.
És én sem érzem,hogy valóban csak a változtatás miatt jöttek ide. Hiszen Isabella sem valami könnyű eset. Először még  teljesen rendben van aztán meg a szobájába rohan és sír. Ez kész.Lehet,hogy a Volturinál töltött ennyi sok év alatt megbolondult volna?
Nem mondott hülyeséget Is.Hiszen Aro mindig is szerette magát tehetségekkel körülvenni és lehet benne valami. Ki tudja milyen szándékkal küldte ide a gyerekeit.
Meg kell kérdeznem Carlisle-t,milyen volt Aro,mikor találkoztak.Hiszen ő mégiscsak jobban ismeri a volturi vezetőit,mint mi.Voltaképp azért ment Alice Carlisle-val,hogy próbára tegyék.apám tudni akarta,hogy ez nem egy csapda-e.De nem említett semmi olyat,hogy Aro esetleg célzott volna Alice-nak,hogy maradjon velük.
Beszélnem kell holnap apával.
-Mi a gond szerelmem.Nagyon elgondolkodtál-zökkentett ki a gondolataimból Is hangja.
-Jól vagyok.Nincs semmi gond.
Megcsókoltam és eldöntöttem az ágyon.Majd egy újabb szenvedélyes éjszakát töltöttünk el együtt. A reggel egymás karjaiban ért el minket és kénytelenek voltunk kikelni a kényelmes ágyunkból.Hiszen még ma ki kell találni,ki maradjon itthon a volturisokkal,míg a többiek iskolába mennek.Felöltöztünk,majd egymás kezét fogva mentünk le a nappaliba,ahol már mindenki lent volt.
-Szóval,ha mindenki itt van,akkor beszéljük meg ki marad itthon.-szólalt meg apa.

U.I:Remélem ennek a fejinek a hosszával már meg vagytok elégedve és remélem a tartalma is tetszett. Itt van pár kép a fejezetből.Hope.

Bella szobája

Bella fürdője

Oliver 

Anabelle