B.U.É.K!!!!!!!!

Sziasztok!!

Hozzon az Újév örömből végtelent, szeretetből önzetlent, sikerekből, amennyit csak lehet!

Ezúton szeretnék Boldog Új Évet kívánni minden kedves olvasómnak és megköszönni  a támogatásotokat.

2.fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel boldog mosollyal az arcomon ébredtem fel és csak szélesebb lett,mikor tudatosult bennem,hogy ami tegnap történt az tényleg megtörtént nem csak álmodtam.
Egész reggel pörögtem, de annyira mint még soha. Soha eddigi életemben nem voltam még ilyen boldog. Bár szomorú is voltam, hisz a családomat itt kell hagynom, de rettentően örülök,hogy végre elhagyhatom a várat. Még soha nem töltöttem hosszabb időt távol a családomtól és nagyon fognak hiányozni,menni akarok. Minél hamarabb vissza akarom kapni a régi önmagam.
Egy óra alatt összeszedtem magam és a szobámban ülve gndolkodtam tovább.
-Húgi,apáék várnak minket a nagyteremben.Ha kész vagy gyere le-csukta volna be az ajtót.
-Már lész is vagyok-suhantam vámpír sebességgel az ajtóhoz és mielőtt becsukta volna az ajtót,kiléptem a szobámból.
-Versenyezzünk-Rámosolyogtam,majd válaszra sem várva a nagyterem felé futottam. Hiszen tudom jól, hogy egy kis versenyben és fogadásban mindig benne van.Bátyám még motyogott valamit az orra alatt,aztán utánam indult.
-Nyertem-kiáltottam,mikor az ajtó elé értem.Will egy pár másodperc múlva már mellettem állt és roppant durcás képet vágott.
-Csaltál-jelentette ki.
-Dehogy csaltam.Viseld el a vereséget-vigyorogtam,majd intettem az őröknek és ők kinyitották a nagy ajtót.
Mindenki bent volt,de ami a legfurcsább,hogy egy idegen férfi állt apámék előtt,mellette egy alacsonyabb lánnyal.Érkezésünkre megfordultak és én teljesen ledöbbentem.
A szemük aranysárgák voltak.Persze a vámpír tulajdonságok nála is megfigyelhetők voltak,de az én tekintetemet mégis a szemeik fogtak meg. Hogy lehet ilyen szép színe a szemüknek,mikor vámpír.Hiszen vörösnek kellene lennie.De hamar megkaptam azoka a válaszokat,amiket szerettem volna.
-Gyermekeim. Hadd mutassam be a barátomat Carlisle és Alice Cullent.Carlisle,ők a gyermekeim Isabella és William Volturi.
-Igazán örvendek.Nagyon örülök,hogy megismerhetem önöket.Aro már rengeteget mesélt magukról-jött elénk a szőke hajú férfi és köszöntött minket.
-Részemről az öröm Carlisle- üdvözölte bátám is vendégünket.
-Ő pedig az egyik lányom Alice Cullen.-intett a mellette lévő alacsony fekete hajú vámpírlányra.
Láttam rajta,hogy legszivesebben a nyakamba ugrana,de tartotta magát.
-Örülök,hogy megismerhetem önt szépséges hölgy-csókolt kezet bátyám.Na igen.Egy szép nő könnyen leveszi a lábáról, de a szívét még senkinek sem sikerült elnyernie.
-Elég lesz Casanova.-veregettem meg a vállát bátyámnak,majd elmosolyodtam.
-Fiam,el kell keserítselek,a hölgynek férje van.-kuncogott apa is.
-Na szép,már ki is nevettek?-háborodott föl.-Én csak üdvözöltem a hölgyet.
-Jó-jó,de apa miért hivattál?-váltottam témát.
-Á...igen.Azért lányom,mert Carlisle az a barátom akiről tegnap meséltem nektek.Kicsit hamarabb érkeztek és eljöttek hozzánk.
Most már értem.Akkor Carlisle az a vámpír aki a családjával álltavéren él.Ezért ilyen a szemük színe.
-Viszont,ha nem bánják,indulhatnánk hamarabb is.Kérlek Aro bocsájtsd meg nekünk,hogy nem maradunk tovább,de már megvannak a jegyek és a családunk többi tagja is vár ránk.-Carlisle udvarias volt.Bár engem egy kicsit zavart a magázódás és ezzel bátyám sem volt másként. Meg kell kérnem őket,hogy ha lehet tegeződjünk.Most is csak apáék miatt viselem el.
-Nos,részemről semmi akadálya.Gyermekeim,i hogy vagytok vele?
-Mi már mindent összepakoltunk,úgyhogy részemről indulhatunk.-előztem be bátyámat.
-Nekem sincs kifogásom ellene.
-Akkor amíg mi elbúcsúzunk,addig lehozatom a bőröndjeiteket-mosolygott anya,majd el is ment.
-Oh,Carlisle.Anabelle és Oliver kíséri el a gyerekeket.Remélem nem haragszol meg érte, de szeretem,ha a gyerekeim nem mennek testőrök nélkül sehová.
Carlisle bólintott és a bőröndjeink is megérkeztek.Elbúcsúztunk mindenkitől.Szomorú voltam,hisz azokat kellett otthagynom akik egész életemben mellettem voltak.
Ana,Oli,Will és én külön autóval mentünk,amit Félix vezetett.Míg Carlisle és Alice másik kocsival mentek.A reptéren Alice elintézte a szükséges jegyeket,addig Carlisle a bőröndöket vitte el.Mi pedig elbúcsúztunk Félixtől.
-Azért néha látogass meg haver. Dög unalom lesz nélküled az élet.- veregette vállon testvérem a nagy mamlaszt.
-Persze,ahogy apád elenged, repülök hozzád tesó. Oh...és az én hercegnőmhöz.-fordult felém Félix.-Neked is hiányozni fogok?
-Persze hogy fogsz te nagyra nőtt gyerek. Nem lesz,aki jó kedvre derítsen,mikor szomorkodom.Úgyhogy feltétlenül el kell jönnöd majd egy pár napra.-öleltem meg.
-Most viszont mennetek kell,mert hamarosan indul a gépetek-szólalt meg Félix,ahogy meghallotta a hangos bemondóban a felszólítást a beszállásra.
Még utoljára megöleltem, majd Carlisle és Alice mellé sétáltunk magunk mögött hagyva az eddigi életünket.
Felszálltunk a gépre és én Alice és Carlisle közé kerültem.Bár lehet,hogy most szívesebben ültem volna a testvérem mellé,de sebaj.
-Na és szereti a vásárlást Isabella-magázott Alice. Na ez röhej. Még jó,hogy eszembe juttatta.
-Kérlek,nem tegeződhetnénk. Ez annyira idegesítő.Soha nem szerettem,ha magáznak.Egyszerűen szólítsatok nyugodtan Bellának vagy Hope-nak. Nekem oly mindegy csak ne magázzatok.
És ez rátok is vonatkozik ott hátul.-néztem a testőrökre miután Carlisle és Alice bólintottak.
-Rendben.Számomra is elég idegesítő volt,de nem tudtam hogyan reagálnál ha tegeznélek.-mosolygott Alice.
-Én igazából szívem szerint mindenkivel tegeződöm,kivéve, ha az apám ott van.Ő ugyanis megköveteli a tiszteletet a vezetőkkel szemben.
-És kérem,engem is tegezzetek. Hiszen, ha úgy vesszük,nem vagyunk öregek és én sem szeretem a magázódást.-hajolt előre Will is.
-Részemről semmi akadálya-mosolygott Carlisle.
-Szóval Alice,a húgom azt mondja nem szeret vásárolni,de ha egy pláza közelébe kerül,órákig nem lehet elrángatni onnan-mosolygott bátyám.
-Jól van,vess meg érte-mosolyogtam rá.
Ez után nem sokat beszélgettünk. Az idő nagy részében zenét hallgattam vagy olvastam,de volt olyan,hogy a bátyámat és Olivert röhögtem,mikor egy-egy bátrabb stewrdes odament hozzájuk és flörtölni kezdett velük.
Persze bátyám kifejezetten élvezte a helyzetet,de Oliver már cseppet sem annyira. Kényelmetlen volt neki a tömött repülőn és a vége felé már az én uralmam is kezdezz kissé meginogni.Bár jól bírom emberek közelében,de közel sem annyira mint szeretném.És ahogy láttam Ana és Oli nem is vettek levegőt, Will pedig kb olyan szinten volt mint én.Szerencsére nem történt katasztrófa,mert időben leszállt a gép, de ha csak egy fél órával is tovább kellett volna a repülőn ülnöm,szerintem simán vérfürdőt rendezek.
-Húúú. Ha nem bánjátok, mi megvárunk benneteket odakint a friss levegőn. Túl sok volt nekünk ez az út.-mondtam elkínzott arccal Carlisle-nak,majd mikor ők bólintottak,kifelé indultam a szabad levegőre a többiekkel együtt.
-Ez közel volt.Nem tudom meddig bírtam volna még-szólalt meg Will a reptér előtt.
-Ja és nekünk kényelmetlen.Egész úton nem vettem levegőt-panaszkodott Ana.
-Jól van.Most már vége.Mindjárt jönnek Aliceék.-és ahogy megfordultam,már láttam is a mosolygós Alice-t.
-Sajnálom.Ne haragudjatok,nem gondoltam,hogy ilyen nehéz lesz nektek.Viszont így volt a legkényelmesebb utazni a csomagjaitok miatt elsősorban.
-Nincs semmi gond Alice. Csak nem szoktunk zárt helységben sokáig emberek közelében maradni.
-Jól van.Akkor talán indulhatnánk is haza.-mutatott a mögötte álló két autóra.Az egyik egy fekete mercedes s600-as a másik pedig egy sárga Porsche 911 volt. Úgy néz ki nekem is be kell majd szereznem egy autót, hiszen a sajátjaimat otthon hagytam.
- Akarod vezetni?- kérdezte Alice előttem lóbálva a kulcsot és a Porschera mutatott.
- Ez most ugye csak költői kérdés volt?- kérdeztem.
- Persze-nevetett.
- Akkor Oli és Will mennek Carlisle val, Ana és Bella pedig velem.Indulás. A többiek már várnak.- komolyan Alice olyan mint egy duracell nyuszi.Mellette biztos nem fogok unatkozni.
Carlisle ment elől a Mercedessel én pedig utána Alice-val és Ana-val. Alice szája egész úton be nem állt és minden féléről fecsegett.
-Isten hozott benneteket Forksban.Ez a hely lesz az otthonotok mostantól egy ideig.-vigyorgott Alice amint elhagytuk az Üdvözöljük Forkasban táblát.
Carlisle lefordult egy kis erdei ösvényre én pedig követtem. Nem kellett sokat mennünk és megálltunk egy hatalmas két emeletes ház mellett.
-Na, hogy tetszik?- kérdezte Alice mikor kiszálltunk a kocsiból.
-Nagyon szép. Egyszerűen csodás-ámuldoztam.
A fiúk segítettek bevinni a csomagokat.Alice egyenesen a nappaliba vezetett minket, ahol hat szempár villant ránk.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Sziasztok!

Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.
                                                           Márai Sándor

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok!
 Puszi:Hope

1.fejezet

Sziasztok!

Köszönöm mindenkinek a komikat és a cseréket is.Örülök,ha tetszik az ötlet.Remélem a feji is annyira tetszeni fog,mint az ismertető.Meghoztam az első fejezetet.Jó olvasást.

Puszi:Hope

(Bella szemszöge)

„A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van."

Nem bírom tovább.Egy szörnyeteg vagyok.Egylelketlen szörnyeteg,aki könyörtelenül elveszi mások életét.A családomban senkinek sem esik nehezére embert ölni,mert úgy vannak vele,hogy ez az élet rendje.Az erősebb megöli a gyengébbet.A többiek csak táplálékként tekintenek az emberekre,de én nem.Szörnyű lelkifurdalásom van minden egyes kioltott élet miatt.Rettenetesen érzem magam,mikor kioltok egy életet.Eleinte még nem próbáltam nem hibáztatni magam,de mostanában egyre többször jut eszembe,hogy ha én nem lennék,akkor nem kéne annyi embernek meghalnia.Minden egyes táplálkozás után itt ülök a szobámban és saját magam hibáztatom.Hiszen mennyit szenvedhetnek azoknak a családtagjai,akik itt halnak meg vámpírok által. 
És én.Miért vagyok ilyen szerencsétlen.Miért nem tudok tovább lépni egyszerűen az egészen? Miért csak nekem ilyen rossz,ha belegondolok az emberek fájdalmába?És saját magamon miért nem tudok segíteni a képességemmel?Ilyen kérdéek kavarognak bennem nap mint nap.
-Szabad-szóltam ki,mikor meghallottam egy kopogást.
-Elnézést kisasszony,de az édesapja várja a könyvtárban-hajolt meg előttem Demetri.Na ezt utállom.Soha nem szerettem,ha a barátaim hajlongalak és tisztelegnek előttem.Csúnyán néztem rá,mert tudja jól,hgy ezt nem szeretem.
-Sajnálom Bella,de Caius bácsikád itt járkál a folyosón és lesz ne mulass,ha tiszteletlen vagyok veled.-suttogta, majd kiment a szobából.
Én pedig a könyvtárba indultam.Bekopogtam és nagy meglepetésemre anya és Will is bent voltak.
-Gyere be lányom.Ülj le kérlek-intett apa én meg leültem a bátyám mellé.Anya felállt a helyéről és apa mellé sétált.
-Nézd Bella.Édesanyáddal észrevettük,hogy hónapok óta egyre szomorúbb és boldogtalanabb vagy.A bátyád elmondta,hogy mi ennek az oka.-kezdte apa.-És mi azt szeretnénk,ha boldog lennél és újra nevetni,mosolyogni látnánk téged.Szeretnénk,ha jól éreznéd magad és tőled lenne zajos a kastély.Hiányzik a vidámságod és ezt csak most vettük észre.Most jöttünk rá,mennyit változott a kastély és az itt lévő vámpírok,mióta ti is itt vagytok. 
-És arra gondoltunk,mi lenne,ha áttérnél a vegetáriánus életmódra?-vágott apa szavába anya.
-Hogy mire?-komolyan.Most én vagyok ennyire idióta? Mert eddig ilyenről még csak nem is hallottam.

-Vegetáriánus életmód.Az olyan,mikor a vámpír embervér helyett állatvérrel táplálkozik.-magyarázott bátyám.
-Te ezt végig tudtad?-kérdeztem kissé felháborodottan.
-Nem.Nekem is csak most mondták el anyáék.Miért? Szerinted hagytam volna,hogy szenvedj a sok ártatlan kioltott élet miatt,mikor tudom,mennyire rosszul érzed magad tőle?
Ebben igaza volt.Soha nem akart nekem rosszat.Sem ő sem pedig a szüleink.Mosolyogva ölelte át a vállam egyetlen bátyám én pedig boldogan bújtam ölelő karjaiba.
-És mikor kezdhetjük?-lelkesedtem fel.
-Ha szeretnéd felhívom az egyik barátomat,ő és a családja már régóta folytatja ezt az életmódot.Mert sajnos itt nem tudnád kellőképpen megtanulni,elsajátítani az önuralmat.És ha tényleg szeretnéd,és ők is beleegyeznek,elengedünk hozzájuk.Bár fájó szívvel,de tudjuk,hogy neked az lesz a legjobb.És egyetlen feltételem van.A bátyádnak és két testőrnek veled kell mennie.
-Ugye velem jösz?-fordultam bátyám felé.
-Persze.Ki nem hagynám.
-Köszönöm.Köszönöm-ugrottam a szüleim nyakába.-Persze,hogy szeretném,kérlek,minél hamarabb beszélj a barátoddal.-aztán bátyám felé fordultam és úgy ugrottam rá,hogy éppen meg tudott tartani minket.Jó szorosan öleltem,és puszikat nyomtam az arcára.
-Jól van.Gyere szépen hugicám.Hagyjuk apát telefonálni.
Letett a földre,kézen fogott és egyenesen a szobájába mentünk.
Leültem az ágyára és ő is mellém ült.Megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.
-Ugye tényleg nem zavar,hogy velem kell jönnöd?Tényleg nem szükséges,ha nem szeretnéd.Beszélhetek anyáékkal,hogy viszek töb testőrt v...-de nem hagyta,hogy befejezzem a mondatot.Kezét a számra tette ezzel megakadályozva,hogy tovább járjon a szám.
-Figyelj rám Isabella Hope Volturi.A húgom vagy és szeretlek.Az egyik legfontosabb személy vagy az életemben és én csak örülök neki,ha olyan boldog vagy mint most.És amúgy is örömmel megyek veled.Jót tesz majd egy kis környezetváltozás.
-Hogy én milyen szerencsés vagyok,hogy ilyen bátyám van mint te.Boldog lesz majd az  a lány,akinek egyszer sikerül elnyernie a szívedet.Te kasanova.
-Tudom.Igazi főnyeremény vagyok.
Rányújtottam a nyelvem,mire ő könyörtelenül csikizni kezdett.
-Kér...kérlek..ha...hagyd...abba-könyörögtem és megkegyelmezett.
-Jön valaki.-Kezét nyújtotta és segített felállni.Most már én is hallottam a közeledő lépteket.Megállt az ajtó előtt,mély lélegzetet vett,majd bekopogott.
-Szabad-szóltunk ki egyszerre,amit meg is mosolyogtunk.
-Ne haragudjatok,hogy zavarok,de Aro és Tia a nagyteremben várnak benneteket.-Ezért is szerettem Janet-Ő és Alec voltak az egyetlenek,akik még apáék előtt is tegeznek minket.
Bólintottunk és Jane után a nagyterembe indultunk.A hatalmas faajtó előtt két testőr állt.Mikor odaértünk, meghajoltak és kinyiották az ajtót.
Mindenki ott volt,ak fontos volt.Caius,Marcus és a feleségeik.Any és apa, meg persze a fontosabb testőrök.
-Miért hivattatok minket apám?-kérdezt bátyám,miközben a kezem fogta.
-Mert beszéltem a barátommal.Elmondtam neki,hogy mi a gondod lányom-nézett rám,majd folytatt-és felajánlotta a segítségét.Megengedték,hogy elmenjetek hozzájuk,de egy feltétele volt.Méghozzá,hogy egy testőr mehet.Nos én ebbe nem mentem bele,de sikerült megegyeznünk.Ti ketten és még két testőr mehet veletek.Ha ez nektek így megfelel,pár napon belül itt lesz és elmehettek vele.Nos?Mit szóltok?
Miközben apát hallgattam vegyes érzelmek kavarogtak bennem.És bár én megelégedtem volna azzal,ha csak a bátyám jön velem,de tudtam,apát megnyugtatja,ha valaki vigyáz ránk.
-Bells?Jól érzed magad?-kérdezte bátyám,előttem állva.
-Persze.Már miért ne lennék?-kérdeztem,de ekkor jöttem rá,hogy a válaszomra várnak.
-Persze.Nekem tökéletesen megfelel két testőr.És nagyon köszönöm nektek.-néztem a szüleimre.-De miért kellett mindenki előtt megbeszélni ezt?
-Mert mielőtt veletek közöltem volna a hírt,megbeszéltük melyik két testőr megy veletek.-sétált elém apa és átölelte a vállam.
-Oh...Értem.És mégis kiket engedsz el velünk?-kérdeztem.
-Az az igazság,hogy csak olyan lehet,aki hajlandó állatvért inni és éppen ezért nem volt könnyű dönteni.És sajnos azt is számításba kellett venni,hogy ki mennyire hanyagolható el hosszabb ideig.Ezért Anabelle és Oliver kísér el benneteket.
Kicsit azért rosszul esett,hogy nem Jane jön velem,de Anabelle is a barátnőm. Bár ő jobban betartja apám utasítását, de vele is jóban vagyok.Will pedig örülhet,mert Oliver az egyik legjobb haverja,persze Dem-en és Félixen kívül.Szóval mind a ketten jó fejek és érzem,hogy jól fogjuk érezni magunkat.
-Nekem megfelel-szólalt meg először Will.
-Nekem is. És mikor jön ide a barátod?Mikorra pakoljak össze?
-Mivel itt mindent sikerült megbeszélnünk,már mehetsz is csomagolni.Azt mondta,hogy holnap háromkor indul a gépe és a reptéren találkozunk.Szóval,nyomás.
-Igenis uram.-viccelődtem,de elé léptem és szorosan átöleltem.
Bár sokan azt hiszik,hogy a volturi gonosz,én tudom,hogy ok nélkül nem bántanának senkit.Mindenki úgy gondolja,hogy a volturi veszélyes,de csak akkor,ha muszáj.Amúgy apa tud kedves lenni,csak kevés az olyan alkalom,mikor ezt ki is mutatja.Persze a külvilág felé,de velünk mindeig is ilyen volt.Még azt is sajnálta,hogy nem tudta megmenteni az édesanyánkat,pedig ott van neki Tia.
Apának minden volturi tag fontos,de Will és én utánam Janet és Alecet tekinti gyermekeinek.Szóval mondhat akárki akármit a volturiról vagy az apámról,én csak azt hiszem el,amit a saját szememmel látok.
Willel elindultunk a szobáink fele.Először az ő ruháit pakoltuk el,aztán átmentünk az én szobámba és ott is mindent összeszedtünk.Na jó,a nagy részét én végeztem a munkának,ő pedig csak nézett és nem hagyta,hogy rossz kedvem legyen.Végig nevettük az egész délutánt és ez így volt jó.
A bátyámmal mindig is szoros volt a kapcsolatunk,holott csak féltestvérek vagyunk.Mind a kettőnk édesanyja meghalt és mind a kettőnket az apánk és Tia nevelt fel.Hálás vagyok az istennek,amiért ilyen szerető családot adott számomra,bár az anyámat elvette.
Rengeteget beszélgettünk,nevettünk.Valamikor hajnalban köszönt el Will és ment a saját szobájába,én pedig a fürdőmbe mentem elintézni az emberi teendőimet,majd fáradtan dőltem be az ágyamba,ahol aztán egy gyönyörű álomba kerültem. 

Történet ismertető

Sziasztok!

Ez a történet Edward és Bella megismerkedéséről szól.Igaz kicsit másképpen,mint az erdeti történetben.
Bella és bátyja Will Aro Volturi gyermekei.Aro az édesapjuk,de az édesanyjuk belehalt a szülésbe. Így Aro feleségét Tiát tekintik édesanyjuknak.
Bella és Will Volterrában töltik a mindennapjaikat,mindenhová testőrök kíséretében járnak.Kiskoruk óta tiszteli őket a vámpír világ a rangjuk és az erejük miatt.
Belláék is,mint a többi volturi tag ember véren élnek,de Bella undorodik saját magától,ezért apja bár nehéz szívvel,de elengedi őt egy vámpír klánhoz,hogy segítsenek a lányának.Persze a bátyjával és két testőr kíséretében hagyhatja el volterra biztonságot nyújtó falait.
Ha kíváncsi vagy a történet folytatására kövesd figyelemmel a blogot.