2.fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel boldog mosollyal az arcomon ébredtem fel és csak szélesebb lett,mikor tudatosult bennem,hogy ami tegnap történt az tényleg megtörtént nem csak álmodtam.
Egész reggel pörögtem, de annyira mint még soha. Soha eddigi életemben nem voltam még ilyen boldog. Bár szomorú is voltam, hisz a családomat itt kell hagynom, de rettentően örülök,hogy végre elhagyhatom a várat. Még soha nem töltöttem hosszabb időt távol a családomtól és nagyon fognak hiányozni,menni akarok. Minél hamarabb vissza akarom kapni a régi önmagam.
Egy óra alatt összeszedtem magam és a szobámban ülve gndolkodtam tovább.
-Húgi,apáék várnak minket a nagyteremben.Ha kész vagy gyere le-csukta volna be az ajtót.
-Már lész is vagyok-suhantam vámpír sebességgel az ajtóhoz és mielőtt becsukta volna az ajtót,kiléptem a szobámból.
-Versenyezzünk-Rámosolyogtam,majd válaszra sem várva a nagyterem felé futottam. Hiszen tudom jól, hogy egy kis versenyben és fogadásban mindig benne van.Bátyám még motyogott valamit az orra alatt,aztán utánam indult.
-Nyertem-kiáltottam,mikor az ajtó elé értem.Will egy pár másodperc múlva már mellettem állt és roppant durcás képet vágott.
-Csaltál-jelentette ki.
-Dehogy csaltam.Viseld el a vereséget-vigyorogtam,majd intettem az őröknek és ők kinyitották a nagy ajtót.
Mindenki bent volt,de ami a legfurcsább,hogy egy idegen férfi állt apámék előtt,mellette egy alacsonyabb lánnyal.Érkezésünkre megfordultak és én teljesen ledöbbentem.
A szemük aranysárgák voltak.Persze a vámpír tulajdonságok nála is megfigyelhetők voltak,de az én tekintetemet mégis a szemeik fogtak meg. Hogy lehet ilyen szép színe a szemüknek,mikor vámpír.Hiszen vörösnek kellene lennie.De hamar megkaptam azoka a válaszokat,amiket szerettem volna.
-Gyermekeim. Hadd mutassam be a barátomat Carlisle és Alice Cullent.Carlisle,ők a gyermekeim Isabella és William Volturi.
-Igazán örvendek.Nagyon örülök,hogy megismerhetem önöket.Aro már rengeteget mesélt magukról-jött elénk a szőke hajú férfi és köszöntött minket.
-Részemről az öröm Carlisle- üdvözölte bátám is vendégünket.
-Ő pedig az egyik lányom Alice Cullen.-intett a mellette lévő alacsony fekete hajú vámpírlányra.
Láttam rajta,hogy legszivesebben a nyakamba ugrana,de tartotta magát.
-Örülök,hogy megismerhetem önt szépséges hölgy-csókolt kezet bátyám.Na igen.Egy szép nő könnyen leveszi a lábáról, de a szívét még senkinek sem sikerült elnyernie.
-Elég lesz Casanova.-veregettem meg a vállát bátyámnak,majd elmosolyodtam.
-Fiam,el kell keserítselek,a hölgynek férje van.-kuncogott apa is.
-Na szép,már ki is nevettek?-háborodott föl.-Én csak üdvözöltem a hölgyet.
-Jó-jó,de apa miért hivattál?-váltottam témát.
-Á...igen.Azért lányom,mert Carlisle az a barátom akiről tegnap meséltem nektek.Kicsit hamarabb érkeztek és eljöttek hozzánk.
Most már értem.Akkor Carlisle az a vámpír aki a családjával álltavéren él.Ezért ilyen a szemük színe.
-Viszont,ha nem bánják,indulhatnánk hamarabb is.Kérlek Aro bocsájtsd meg nekünk,hogy nem maradunk tovább,de már megvannak a jegyek és a családunk többi tagja is vár ránk.-Carlisle udvarias volt.Bár engem egy kicsit zavart a magázódás és ezzel bátyám sem volt másként. Meg kell kérnem őket,hogy ha lehet tegeződjünk.Most is csak apáék miatt viselem el.
-Nos,részemről semmi akadálya.Gyermekeim,i hogy vagytok vele?
-Mi már mindent összepakoltunk,úgyhogy részemről indulhatunk.-előztem be bátyámat.
-Nekem sincs kifogásom ellene.
-Akkor amíg mi elbúcsúzunk,addig lehozatom a bőröndjeiteket-mosolygott anya,majd el is ment.
-Oh,Carlisle.Anabelle és Oliver kíséri el a gyerekeket.Remélem nem haragszol meg érte, de szeretem,ha a gyerekeim nem mennek testőrök nélkül sehová.
Carlisle bólintott és a bőröndjeink is megérkeztek.Elbúcsúztunk mindenkitől.Szomorú voltam,hisz azokat kellett otthagynom akik egész életemben mellettem voltak.
Ana,Oli,Will és én külön autóval mentünk,amit Félix vezetett.Míg Carlisle és Alice másik kocsival mentek.A reptéren Alice elintézte a szükséges jegyeket,addig Carlisle a bőröndöket vitte el.Mi pedig elbúcsúztunk Félixtől.
-Azért néha látogass meg haver. Dög unalom lesz nélküled az élet.- veregette vállon testvérem a nagy mamlaszt.
-Persze,ahogy apád elenged, repülök hozzád tesó. Oh...és az én hercegnőmhöz.-fordult felém Félix.-Neked is hiányozni fogok?
-Persze hogy fogsz te nagyra nőtt gyerek. Nem lesz,aki jó kedvre derítsen,mikor szomorkodom.Úgyhogy feltétlenül el kell jönnöd majd egy pár napra.-öleltem meg.
-Most viszont mennetek kell,mert hamarosan indul a gépetek-szólalt meg Félix,ahogy meghallotta a hangos bemondóban a felszólítást a beszállásra.
Még utoljára megöleltem, majd Carlisle és Alice mellé sétáltunk magunk mögött hagyva az eddigi életünket.
Felszálltunk a gépre és én Alice és Carlisle közé kerültem.Bár lehet,hogy most szívesebben ültem volna a testvérem mellé,de sebaj.
-Na és szereti a vásárlást Isabella-magázott Alice. Na ez röhej. Még jó,hogy eszembe juttatta.
-Kérlek,nem tegeződhetnénk. Ez annyira idegesítő.Soha nem szerettem,ha magáznak.Egyszerűen szólítsatok nyugodtan Bellának vagy Hope-nak. Nekem oly mindegy csak ne magázzatok.
És ez rátok is vonatkozik ott hátul.-néztem a testőrökre miután Carlisle és Alice bólintottak.
-Rendben.Számomra is elég idegesítő volt,de nem tudtam hogyan reagálnál ha tegeznélek.-mosolygott Alice.
-Én igazából szívem szerint mindenkivel tegeződöm,kivéve, ha az apám ott van.Ő ugyanis megköveteli a tiszteletet a vezetőkkel szemben.
-És kérem,engem is tegezzetek. Hiszen, ha úgy vesszük,nem vagyunk öregek és én sem szeretem a magázódást.-hajolt előre Will is.
-Részemről semmi akadálya-mosolygott Carlisle.
-Szóval Alice,a húgom azt mondja nem szeret vásárolni,de ha egy pláza közelébe kerül,órákig nem lehet elrángatni onnan-mosolygott bátyám.
-Jól van,vess meg érte-mosolyogtam rá.
Ez után nem sokat beszélgettünk. Az idő nagy részében zenét hallgattam vagy olvastam,de volt olyan,hogy a bátyámat és Olivert röhögtem,mikor egy-egy bátrabb stewrdes odament hozzájuk és flörtölni kezdett velük.
Persze bátyám kifejezetten élvezte a helyzetet,de Oliver már cseppet sem annyira. Kényelmetlen volt neki a tömött repülőn és a vége felé már az én uralmam is kezdezz kissé meginogni.Bár jól bírom emberek közelében,de közel sem annyira mint szeretném.És ahogy láttam Ana és Oli nem is vettek levegőt, Will pedig kb olyan szinten volt mint én.Szerencsére nem történt katasztrófa,mert időben leszállt a gép, de ha csak egy fél órával is tovább kellett volna a repülőn ülnöm,szerintem simán vérfürdőt rendezek.
-Húúú. Ha nem bánjátok, mi megvárunk benneteket odakint a friss levegőn. Túl sok volt nekünk ez az út.-mondtam elkínzott arccal Carlisle-nak,majd mikor ők bólintottak,kifelé indultam a szabad levegőre a többiekkel együtt.
-Ez közel volt.Nem tudom meddig bírtam volna még-szólalt meg Will a reptér előtt.
-Ja és nekünk kényelmetlen.Egész úton nem vettem levegőt-panaszkodott Ana.
-Jól van.Most már vége.Mindjárt jönnek Aliceék.-és ahogy megfordultam,már láttam is a mosolygós Alice-t.
-Sajnálom.Ne haragudjatok,nem gondoltam,hogy ilyen nehéz lesz nektek.Viszont így volt a legkényelmesebb utazni a csomagjaitok miatt elsősorban.
-Nincs semmi gond Alice. Csak nem szoktunk zárt helységben sokáig emberek közelében maradni.
-Jól van.Akkor talán indulhatnánk is haza.-mutatott a mögötte álló két autóra.Az egyik egy fekete mercedes s600-as a másik pedig egy sárga Porsche 911 volt. Úgy néz ki nekem is be kell majd szereznem egy autót, hiszen a sajátjaimat otthon hagytam.
- Akarod vezetni?- kérdezte Alice előttem lóbálva a kulcsot és a Porschera mutatott.
- Ez most ugye csak költői kérdés volt?- kérdeztem.
- Persze-nevetett.
- Akkor Oli és Will mennek Carlisle val, Ana és Bella pedig velem.Indulás. A többiek már várnak.- komolyan Alice olyan mint egy duracell nyuszi.Mellette biztos nem fogok unatkozni.
Carlisle ment elől a Mercedessel én pedig utána Alice-val és Ana-val. Alice szája egész úton be nem állt és minden féléről fecsegett.
-Isten hozott benneteket Forksban.Ez a hely lesz az otthonotok mostantól egy ideig.-vigyorgott Alice amint elhagytuk az Üdvözöljük Forkasban táblát.
Carlisle lefordult egy kis erdei ösvényre én pedig követtem. Nem kellett sokat mennünk és megálltunk egy hatalmas két emeletes ház mellett.
-Na, hogy tetszik?- kérdezte Alice mikor kiszálltunk a kocsiból.
-Nagyon szép. Egyszerűen csodás-ámuldoztam.
A fiúk segítettek bevinni a csomagokat.Alice egyenesen a nappaliba vezetett minket, ahol hat szempár villant ránk.