1.fejezet

Sziasztok!

Köszönöm mindenkinek a komikat és a cseréket is.Örülök,ha tetszik az ötlet.Remélem a feji is annyira tetszeni fog,mint az ismertető.Meghoztam az első fejezetet.Jó olvasást.

Puszi:Hope

(Bella szemszöge)

„A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van."

Nem bírom tovább.Egy szörnyeteg vagyok.Egylelketlen szörnyeteg,aki könyörtelenül elveszi mások életét.A családomban senkinek sem esik nehezére embert ölni,mert úgy vannak vele,hogy ez az élet rendje.Az erősebb megöli a gyengébbet.A többiek csak táplálékként tekintenek az emberekre,de én nem.Szörnyű lelkifurdalásom van minden egyes kioltott élet miatt.Rettenetesen érzem magam,mikor kioltok egy életet.Eleinte még nem próbáltam nem hibáztatni magam,de mostanában egyre többször jut eszembe,hogy ha én nem lennék,akkor nem kéne annyi embernek meghalnia.Minden egyes táplálkozás után itt ülök a szobámban és saját magam hibáztatom.Hiszen mennyit szenvedhetnek azoknak a családtagjai,akik itt halnak meg vámpírok által. 
És én.Miért vagyok ilyen szerencsétlen.Miért nem tudok tovább lépni egyszerűen az egészen? Miért csak nekem ilyen rossz,ha belegondolok az emberek fájdalmába?És saját magamon miért nem tudok segíteni a képességemmel?Ilyen kérdéek kavarognak bennem nap mint nap.
-Szabad-szóltam ki,mikor meghallottam egy kopogást.
-Elnézést kisasszony,de az édesapja várja a könyvtárban-hajolt meg előttem Demetri.Na ezt utállom.Soha nem szerettem,ha a barátaim hajlongalak és tisztelegnek előttem.Csúnyán néztem rá,mert tudja jól,hgy ezt nem szeretem.
-Sajnálom Bella,de Caius bácsikád itt járkál a folyosón és lesz ne mulass,ha tiszteletlen vagyok veled.-suttogta, majd kiment a szobából.
Én pedig a könyvtárba indultam.Bekopogtam és nagy meglepetésemre anya és Will is bent voltak.
-Gyere be lányom.Ülj le kérlek-intett apa én meg leültem a bátyám mellé.Anya felállt a helyéről és apa mellé sétált.
-Nézd Bella.Édesanyáddal észrevettük,hogy hónapok óta egyre szomorúbb és boldogtalanabb vagy.A bátyád elmondta,hogy mi ennek az oka.-kezdte apa.-És mi azt szeretnénk,ha boldog lennél és újra nevetni,mosolyogni látnánk téged.Szeretnénk,ha jól éreznéd magad és tőled lenne zajos a kastély.Hiányzik a vidámságod és ezt csak most vettük észre.Most jöttünk rá,mennyit változott a kastély és az itt lévő vámpírok,mióta ti is itt vagytok. 
-És arra gondoltunk,mi lenne,ha áttérnél a vegetáriánus életmódra?-vágott apa szavába anya.
-Hogy mire?-komolyan.Most én vagyok ennyire idióta? Mert eddig ilyenről még csak nem is hallottam.

-Vegetáriánus életmód.Az olyan,mikor a vámpír embervér helyett állatvérrel táplálkozik.-magyarázott bátyám.
-Te ezt végig tudtad?-kérdeztem kissé felháborodottan.
-Nem.Nekem is csak most mondták el anyáék.Miért? Szerinted hagytam volna,hogy szenvedj a sok ártatlan kioltott élet miatt,mikor tudom,mennyire rosszul érzed magad tőle?
Ebben igaza volt.Soha nem akart nekem rosszat.Sem ő sem pedig a szüleink.Mosolyogva ölelte át a vállam egyetlen bátyám én pedig boldogan bújtam ölelő karjaiba.
-És mikor kezdhetjük?-lelkesedtem fel.
-Ha szeretnéd felhívom az egyik barátomat,ő és a családja már régóta folytatja ezt az életmódot.Mert sajnos itt nem tudnád kellőképpen megtanulni,elsajátítani az önuralmat.És ha tényleg szeretnéd,és ők is beleegyeznek,elengedünk hozzájuk.Bár fájó szívvel,de tudjuk,hogy neked az lesz a legjobb.És egyetlen feltételem van.A bátyádnak és két testőrnek veled kell mennie.
-Ugye velem jösz?-fordultam bátyám felé.
-Persze.Ki nem hagynám.
-Köszönöm.Köszönöm-ugrottam a szüleim nyakába.-Persze,hogy szeretném,kérlek,minél hamarabb beszélj a barátoddal.-aztán bátyám felé fordultam és úgy ugrottam rá,hogy éppen meg tudott tartani minket.Jó szorosan öleltem,és puszikat nyomtam az arcára.
-Jól van.Gyere szépen hugicám.Hagyjuk apát telefonálni.
Letett a földre,kézen fogott és egyenesen a szobájába mentünk.
Leültem az ágyára és ő is mellém ült.Megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.
-Ugye tényleg nem zavar,hogy velem kell jönnöd?Tényleg nem szükséges,ha nem szeretnéd.Beszélhetek anyáékkal,hogy viszek töb testőrt v...-de nem hagyta,hogy befejezzem a mondatot.Kezét a számra tette ezzel megakadályozva,hogy tovább járjon a szám.
-Figyelj rám Isabella Hope Volturi.A húgom vagy és szeretlek.Az egyik legfontosabb személy vagy az életemben és én csak örülök neki,ha olyan boldog vagy mint most.És amúgy is örömmel megyek veled.Jót tesz majd egy kis környezetváltozás.
-Hogy én milyen szerencsés vagyok,hogy ilyen bátyám van mint te.Boldog lesz majd az  a lány,akinek egyszer sikerül elnyernie a szívedet.Te kasanova.
-Tudom.Igazi főnyeremény vagyok.
Rányújtottam a nyelvem,mire ő könyörtelenül csikizni kezdett.
-Kér...kérlek..ha...hagyd...abba-könyörögtem és megkegyelmezett.
-Jön valaki.-Kezét nyújtotta és segített felállni.Most már én is hallottam a közeledő lépteket.Megállt az ajtó előtt,mély lélegzetet vett,majd bekopogott.
-Szabad-szóltunk ki egyszerre,amit meg is mosolyogtunk.
-Ne haragudjatok,hogy zavarok,de Aro és Tia a nagyteremben várnak benneteket.-Ezért is szerettem Janet-Ő és Alec voltak az egyetlenek,akik még apáék előtt is tegeznek minket.
Bólintottunk és Jane után a nagyterembe indultunk.A hatalmas faajtó előtt két testőr állt.Mikor odaértünk, meghajoltak és kinyiották az ajtót.
Mindenki ott volt,ak fontos volt.Caius,Marcus és a feleségeik.Any és apa, meg persze a fontosabb testőrök.
-Miért hivattatok minket apám?-kérdezt bátyám,miközben a kezem fogta.
-Mert beszéltem a barátommal.Elmondtam neki,hogy mi a gondod lányom-nézett rám,majd folytatt-és felajánlotta a segítségét.Megengedték,hogy elmenjetek hozzájuk,de egy feltétele volt.Méghozzá,hogy egy testőr mehet.Nos én ebbe nem mentem bele,de sikerült megegyeznünk.Ti ketten és még két testőr mehet veletek.Ha ez nektek így megfelel,pár napon belül itt lesz és elmehettek vele.Nos?Mit szóltok?
Miközben apát hallgattam vegyes érzelmek kavarogtak bennem.És bár én megelégedtem volna azzal,ha csak a bátyám jön velem,de tudtam,apát megnyugtatja,ha valaki vigyáz ránk.
-Bells?Jól érzed magad?-kérdezte bátyám,előttem állva.
-Persze.Már miért ne lennék?-kérdeztem,de ekkor jöttem rá,hogy a válaszomra várnak.
-Persze.Nekem tökéletesen megfelel két testőr.És nagyon köszönöm nektek.-néztem a szüleimre.-De miért kellett mindenki előtt megbeszélni ezt?
-Mert mielőtt veletek közöltem volna a hírt,megbeszéltük melyik két testőr megy veletek.-sétált elém apa és átölelte a vállam.
-Oh...Értem.És mégis kiket engedsz el velünk?-kérdeztem.
-Az az igazság,hogy csak olyan lehet,aki hajlandó állatvért inni és éppen ezért nem volt könnyű dönteni.És sajnos azt is számításba kellett venni,hogy ki mennyire hanyagolható el hosszabb ideig.Ezért Anabelle és Oliver kísér el benneteket.
Kicsit azért rosszul esett,hogy nem Jane jön velem,de Anabelle is a barátnőm. Bár ő jobban betartja apám utasítását, de vele is jóban vagyok.Will pedig örülhet,mert Oliver az egyik legjobb haverja,persze Dem-en és Félixen kívül.Szóval mind a ketten jó fejek és érzem,hogy jól fogjuk érezni magunkat.
-Nekem megfelel-szólalt meg először Will.
-Nekem is. És mikor jön ide a barátod?Mikorra pakoljak össze?
-Mivel itt mindent sikerült megbeszélnünk,már mehetsz is csomagolni.Azt mondta,hogy holnap háromkor indul a gépe és a reptéren találkozunk.Szóval,nyomás.
-Igenis uram.-viccelődtem,de elé léptem és szorosan átöleltem.
Bár sokan azt hiszik,hogy a volturi gonosz,én tudom,hogy ok nélkül nem bántanának senkit.Mindenki úgy gondolja,hogy a volturi veszélyes,de csak akkor,ha muszáj.Amúgy apa tud kedves lenni,csak kevés az olyan alkalom,mikor ezt ki is mutatja.Persze a külvilág felé,de velünk mindeig is ilyen volt.Még azt is sajnálta,hogy nem tudta megmenteni az édesanyánkat,pedig ott van neki Tia.
Apának minden volturi tag fontos,de Will és én utánam Janet és Alecet tekinti gyermekeinek.Szóval mondhat akárki akármit a volturiról vagy az apámról,én csak azt hiszem el,amit a saját szememmel látok.
Willel elindultunk a szobáink fele.Először az ő ruháit pakoltuk el,aztán átmentünk az én szobámba és ott is mindent összeszedtünk.Na jó,a nagy részét én végeztem a munkának,ő pedig csak nézett és nem hagyta,hogy rossz kedvem legyen.Végig nevettük az egész délutánt és ez így volt jó.
A bátyámmal mindig is szoros volt a kapcsolatunk,holott csak féltestvérek vagyunk.Mind a kettőnk édesanyja meghalt és mind a kettőnket az apánk és Tia nevelt fel.Hálás vagyok az istennek,amiért ilyen szerető családot adott számomra,bár az anyámat elvette.
Rengeteget beszélgettünk,nevettünk.Valamikor hajnalban köszönt el Will és ment a saját szobájába,én pedig a fürdőmbe mentem elintézni az emberi teendőimet,majd fáradtan dőltem be az ágyamba,ahol aztán egy gyönyörű álomba kerültem.