Sziasztok!
Igen, tudom. Nagyon régen nem jelentkeztem már, amit rosszul tettem, de nem volt időm és energiám sem. Csak annyit tudok mondani, hogy mostanában összecsaptak a fejem felett a hullámok és nem éppen az írás volt a legfontosabb dolgom. Ennek ellenére köszönöm, hogy itt vagytok és még mindig érdeklődtök a történetem iránt. Nagyon hálás vagyok érte. Mostantól megpróbálom rendszeresen hozni a Frisst, de nem ígérek inkább semmit. Próbálkozni fogok.
Most nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást kívánok nektek.
Puszi: Hope
Kipihenten ébredtem. Már későre járt,
legalábbis a nap lemenőben volt már, mikor kinéztem az ablakon. Körülnéztem a
szobában, de rajtam kívül senki más nem volt itt. Pedig arra számítottam, hogy
Eric majd mellettem lesz, mikor felébredek. Ezek szerint tévedtem.
Beletúrtam a hajamba és szép lassan
felültem az ágyban. Ekkor a kezembe került egy papír, melyen Eric írását
fedeztem fel.
Ha
ezt a levelet olvasod, akkor azt jelenti, hogy nem értem vissza időben. Ne
ijedj meg, nincs semmi baj, csak elugrottam elintézni pár dolgot. Pihenj még
egy kicsit. Sietek vissza.
Szép
álmokat csipkerózsika.
Elmosolyodtam, majd kikeltem az ágyból
és a fürdőszobába mentem. Még, hogy aludjak… Teljesen kipihentnek érzem magam.
Olyan, mintha hosszú hónapokon keresztül aludtam volna. Pedig annyi nem lehet.
Miután lefürödtem visszasétáltam a
szobába. Az egyik fotelban volt három zacskó, az asztalon pedig egy ékszeres
doboz. A doboz mellett pedig egy levél. Amin szintén Eric írása szerepelt.
Ha
már egyszer nem hallgattál rám az alvást illetően, akkor itt az újabb utasítás.
A táskákban ruhákat találsz és cipőt. A dobozban pedig egy nyaklánc van,
amit szeretném, ha viselnél a mai napon. Ne félj, a ruhákat Paula segített
kiválasztani. Jobban mondva ő vette. Öltözz fel, aztán kérlek szépen, várj meg
a szobában. Ne menj sehova. Sietek vissza.
Eric.
Újabb mosolyt csalt ki belőlem. Aztán
letettem a levelet, majd előbb a ruhákat vettem szemügyre. Az egyik táskában
egy cipős doboz volt. Ebben egy vörös balerina cipő volt. A másik táskában egy
fehér farmernadrág, egy szintén fehér színű fehérnemű szettel. Az utolsó zacskóban
pedig egy vörös ingszerű gombos felső, egy fekete övvel és egy szintén vörös
hajpánttal, amin egy vörös kő díszelgett. Paula jól választott. Tetszett az
összeállítás így bevonultam a fürdőszobába és azonnal magamra is kaptam. Utána
visszamentem a szobába és kinyitottam a nagyobb dobozt. És ahogy Eric írta,
valóban egy nyaklánc volt benne. Egy gyönyörű nyaklánc. És biztos vagyok benne,
hogy ezt egyedül választotta. Hiszen ez az ő ízlésére utal. Egy gyönyörű
fehérarany nyaklánc volt benne, egy medállal, ami vörös volt.
Miután feltettem a nyakláncot megnéztem
magam a tükörben. Tiszta vörös lett a mai szettem. Bár nem épp a kedvenc
színem, de el kell ismernem, hogy jól állt. A piszkos ruháimat kidobtam a
szemetesbe, de előtte kiszedtem belőle a telefonomat és a pénztárcámat. Vagyis
csak vettem volna, ha benne lett volna. De nem találtam sehol. A telefonom
meglett, de a tárcám nem.
-Csúcs. Biztos Forksban hagytam. Ekkora
marha is csak én lehetek. Most hamisíthatok újra papírokat- puffogtam és ekkor
kinyílt a szoba ajtaja és nevetve lépett be rajta Eric.
- Már a folyosó végéről hallottam, hogy
puffogsz, ráadásul teljesen értelmetlenül. Hiszen a pénztárcád a kocsiban van,
vagyis csak volt- dobta felém az említett tárgyat. –Amúgy igazán megszokhatnád
a táskát. Nem kellene aggódnod, hogy mikor mit hagysz el.
- Harc közben nem éppen nagy segítség
egy táska- nyújtottam ki rá a nyelvem. –Az irataimra pedig szükségem van.
Pontosan jó nekem, ha a zsebemben tartom.
-
Mindegy. Igazán csinos vagy- mért végig én pedig még forogtam is, hogy
jól lásson.
- Biztos?
- Persze. Jól állt. És látom a nyaklánc
is tetszik.
- Persze, hogy tetszik. Volt már olyan,
hogy nem tetszett egy ékszer, amit te választottál? –kérdeztem mosolyogva, majd
elé sétáltam és adtam egy puszit az arcára. –Köszönöm. És Elinának mit vettél?
- Honnan veszed, hogy neki is vettem
valamit?
- Ismerlek Eric. Bárhová mész, mindig
veszel neki valamit. Akkor is, ha küldetésre mész. Ha elhagyod a kastélyt,
mindig valami ajándékkal térsz vissza. Nem csak nekem, de neki is veszel
mindig. Nos? Mi az? Látni akarom. Muti… mutiii…
- Oké, csak állj le- nevetett fel újra,
majd a farzsebéből előkapott egy aprócska dobozt és felém nyújtotta. Levettem a
tetejét és elmosolyodtam. Egy ezüst karkötő volt benne, amin egy szív alakú
medál lógott.
- Ez gyönyörű. Igazán jó ízlésed van. És
Elinának tuti tetszeni fog.
- Biztos?
- Persze. De szerintem neked jobban fog
örülni, mint a karkötőnek. De ez csak az én véleményem.
- Bella- fogta meg a kezem és lehúzott
az ágyra. Visszaraktam a kis doboz tetejét és visszaadtam Eric-nek. –Beszélnünk
kell.
- Mi a baj?
- A vérfarkasok. Közel járnak.
- Tessék? –hangom két oktávval feljebb
ugrott.
- Nagyjából két- három óra múlva
ideérnek.
- Akkor induljunk már. Mire várunk?
- A Cullenjeid még nem értek vissza.
- Mi? Mégis hol vannak? Megígérted, hogy
vigyázol rájuk.
- Sajnálom. Mivel Paula és én elmentünk
vásárolni, ők is jönni akartak, de nem értek vissza a megbeszélt időre. Viszont
mivel megígértem neked, hogy nem hagyunk hátra senkit, így…
- Eric- pattantam fel az ágyról. –Mégis
hol vannak?
- Esme és Carlisle Edwarddal vannak a másik
szobában, a testőrök is itt vannak. Csak a két lány és a párjaik hiányoznak.
- A francba- feltéptem az ajtót, de nem
tudtam merre induljak. Fogalmam sem volt, melyik szobában vannak, így Eric-re
pillantottam. –Mennyit aludtam?
- Úgy terveztem, hogy néhány órát
pihenünk csak, de a testőrök is kimerültek voltak és te is. Így…
- Eric…- morogtam rá.
- Egy napot. Tegnap dél körül értünk
ide.
- Ahj…-dobbantottam a lábammal. –Mutasd,
merre vannak.
Úgy tette, ahogy kértem. Bekopogott az
egyik szobába és az ajtaja azonnal nyílt is. Ott végre megpillantottam
Carlisle-t.
- Bella… Sokkal jobban nézel ki-
mosolygott.
- Köszönöm. Edward? –kérdeztem és
beléptem a szobába. Az említett az ágyon feküdt, mellette pedig Esme ült az
egyik széken. Edward szemei nyitva voltak, amiből arra következtettem, hogy
jobban van. Odasétáltam az ágy mellé és leültem rá, míg Esme felállt és a
férje mellé állt, miközben átölelte. –Hogy érzed magad? –simítottam végig a
homlokán. Nem volt láza. Ez is jó jel.
- Már sokkal jobban- eresztett meg egy
mosolyt. –És te?
- Én is. De nem értem- pillantottam
Eric-re.
- Az igézeted még hat. És a véred is
segített rajta- adott magyarázatot.
- Oh… Nos, örülök, hogy jobban vagy
Edward, de indulnunk kellene. Az a helyzet, hogy a farkasok közelednek. Tudják,
hogy itt vagyunk.
- De Rose és a többiek még nem jöttek
vissza- rázta a fejét Esme.
- Nem tudjátok, hol lehetnek?
- Nem. De miért?
- Megkeresem őket- felálltam az ágyról
és az ajtó felé indultam, de Eric elkapta a karom.
- Veled megyek. Várjátok meg a testőröket, azonnal idejönnek. Amint visszahozzuk a többieket, indulunk- adta ki az utasítást Eric, majd kiléptünk az ajtón. –Üzenj nekik és menjünk. Minél hamarabb megtaláljuk, annál hamarabb indulhatunk.
- Veled megyek. Várjátok meg a testőröket, azonnal idejönnek. Amint visszahozzuk a többieket, indulunk- adta ki az utasítást Eric, majd kiléptünk az ajtón. –Üzenj nekik és menjünk. Minél hamarabb megtaláljuk, annál hamarabb indulhatunk.
- Rendben- bólintottam, majd miután
beültünk az autóba, elkezdtem Paulát keresni a gondolataimmal. Amint
megéreztem, már mondtam is, amit kellett. –Menjetek
át a Cullenek szobájába és tartsátok őket szemmel. Senki nem mehet ki. Ericcel
megkeressük a többieket. Amint visszaértünk, indulunk haza.
- Ne
segítsünk a keresésben?
-Ne.
Maradjatok velük és vigyázzatok. Sietünk.
-
Rendben.
-Oké. A szállodában minden rendben. Már
csak őket kell megkeresnünk.
Eric bólintott, de nem szólt egy szót
sem. Egész úton csendben volt, ami szokatlan tőle.
- Valami baj van?
- Csalódást okoztam neked.
- Dehogy is.
- Kiakadtál, mikor megtudtad, hogy
nincsenek ott a szállodában. És igazad volt.
- Eric, nem várhatom el tőled, hogy az
idegenekre is úgy vigyázz, mint rám. Sajnálom, ha megbántottalak.
- Felejtsük el.
- Nem, ne terelj. Megbántottalak és
szörnyen sajnálom. Nem lett volna szabad így beszélnem veled. Te csak jót
akartál és rám vigyáztál.
- Mindig a legjobbat akarom neked. Gyerekkorod óta. Mióta először a karjaimban tartottalak csecsemőként.
- Tudom. Hiszen anyámmal is szembe
szálltál. Mindig az őrangyalom voltál. És sosem akarnálak bántani. De most
megtettem. Fájdalmat okoztam, holott nem volt igazam. Te nem tehetsz róla, hogy
elmentek. A saját döntésük volt. Bocsánatot kérek, amiért igazságtalan voltam.
- Nem voltál. Érthető, hogy aggódsz.
Hiszen mégis a te vérvonalad. Legközelebb igyekezni fogok.
- Én pedig kíméletesebb leszek. Nem
fogom leszedni a fejed.
- Azt megköszönöm- fújta ki a benn
tartott levegőt.
Elmosolyodtam, majd újra csend
telepedett ránk. Ezt kihasználva megnyitottam az elmém, hogy hamarabb
megtaláljuk őket. Ami nem is volt nehéz, tekintve, hogy ránk vártak.
- Tudom,
hogy hallasz szivi- elfintorodtam a megszólítástól és ezt Eric észre is
vette. Szóvá is tette volna, ha nem intem le. –A kis vámpírlányok és az izomagyak itt vannak velünk és csak titeket
várunk. Nem szeretnéd visszakapni őket?
-
Ki vagy te?
-
Az nem fontos. Ha látni akarod őket, akkor kapkodd magad. Az erdő közepén
várunk. De siess, mert ha későn értek ide, nem biztos, hogy már itt leszünk.
- Az erdő közepén vannak.
- Mi?
- Elkapták őket. Az egyik mocsok éppen
most részesített abban az… az örömben, hogy beleolvashattam a fejébe. De őket
nem láttam.
- Tudod mit jelent ez?
- Igen. Itt vannak.
- Megtaláltak minket- előkapta a
telefont és tárcsázta a számot. –Azonnal induljatok haza. Vigyétek a három
Cullent és nagyon figyeljetek. Itt vannak az erdőben. Mi is megyünk, amint végeztünk
velük. A kastélyban találkozunk.
- Az erdő közepén vannak.
- Akkor az erdőbe- beletaposott a gázba.
Rövid idő alatt az erdő széléhez értünk, ahonnan már autóval nem lehet tovább
menni. Ott kiszálltunk és Eric már indult volna, de elkaptam a karját. –Így
gyorsabb lesz. Fogd meg a kezem.
Így is tett. Én pedig körbenéztem a
helyet és egy az erdő közepére néző fát szemeltem ki és odateleportáltam magunkat.
Szegény Eric majdnem eesett a fáról, ezzel lebuktatva minket, de épp idejében
kaptam el és visszahúztam magam mellé.
Tisztán láttuk a farkasokat. Öten
voltak, a négy Cullen pedig egy csomóban valamivel megkötözve. Biztos nem
kötéllel, azt már rég elszakíthatták volna.
- Kettő a tiéd, hárommal majd én
megbirkózok- suttogta, majd leugrott a fáról és rárontott az erdő közepén
várakozó farkasokra.
Ilyen nincs. Önfejű majom.
Én is leugrottam a fáról, és bátyám után
indultam. Már sötétedett. Érthető, hogy miért most bukkantak fel. Kiképzett
harcosok, emberi alakban is veszélyesek. Hát még farkasként.
de nem gondolhattam erre. Most nem
szabad gondolkodnom. Meg kell óvnom a bátyámat, a Culleneket és persze magamra
is vigyáznom kell.
(Carlisle szemszöge)
-Mi történt? –kicsit idegesített, hogy
miért indultunk el, mikor Eric világosan megmondta, hogy meg kell őket várnunk.
- Nem mehetünk oda Gabriel. Eric világos
utasítást adott.
- És ha történik velük valami? Ki mondja
meg az Úrnőnek, hogy a lányát és a fiát magukra hagytuk az erdőben a
vérfarkasokkal, ráadásul sötétedéskor, mikor a legveszélyesebbek?
- De… Nem tudjuk, mennyien vannak.
- Pontosan. Éppen ezért kell odamennünk
és megkeresnünk őket.
- És mi lesz ezekkel?
- Halihó, válaszolnának, legyenek
szívesek. Mi történt? –kérdeztem újra nyugodt hangon, ezzel megszakítva a
vitát.
- A vérfarkasok hamarabb ideértek és a
családtagjaitokat fogva ejtették. Eric utasított minket, hogy vigyünk titeket a
kastélyba és hagyjuk őket itt, ki tudja hány vérfarkassal. Most pedig
maradjatok csendben, hogy meg tudjuk vitatni a dolgot.
- Oda kell mennünk. Nem hagyhatjuk itt
őket- szóltam bele, hiába intettek le.
- És elmondanád, mihez kezdenél a
kiképzett vérfarkasokkal?
- nem tudom.
- Pontosan. Itt a rizikó, hogy még
titeket is figyelnünk kellene.
- Akkor majd kiszabadítjuk a többieket.
Nem fogunk hátráltatni, de nem hagyhatjuk itt őket- szólt bele szerelmem is.
- Paula, muszáj mennünk. –Az Úrnő sosem
bocsátaná meg, ha valami baja esik a gyerekeinek. Ránk bízta őket. Az a
dolgunk, hogy vigyázzunk rájuk. Az ő parancsa mindenek felett áll. Még Eric és
Isabella felett is.
- Rendben. Akkor tudnotok kell néhány dolgot a vérfarkasokról- fordultak felénk. -Nem fognak elmenni harc nélkül. Sokkal erősebbek és gyorsabbak, mint a vámpírok. Egyetlen harapásuk végzetes lehet. Ugyan ellenszer van rá, de nem garantált, hogy időben megkapjátok. A lényeg, hogy amennyire csak lehet, kerüljétek el őket. És ne menjetek egyedül sehova. Így is sebezhetőek lesztek, de külön-külön még könnyebb célpontok lesztek a számukra. Amint megtaláltátok a családotokat visszamentek a kocsikhoz és ott fogtok várni. Valaki mindenképpen vissza fog menni. Nem tudjuk mennyien lehetnek és így kockázatos odamenni, de kénytelenek leszünk. Szóval arra kérek mindenkit, hogy pontosan azt csinálja, amit mondunk, ha életben akar maradni. Világos.
- Igen- bólintottunk.
- Rendben. Akkor menjünk- bólintottak rá mind. Kijelentkeztünk a hotelből és kocsiba szálltunk. Nem kellett hozzá sok idő, hogy az erdőhöz érjünk. Ahhoz meg még kevesebb, hogy megtudjuk, merre vannak Belláék. Hiszen vámpír füllel jól hallható volt a harc. Csak a hangokat kellett követnünk és rábukkantunk az erdő közepén a többiekre. És azt kell mondjam, nagyon jól tettük, hogy idejöttünk és nem azt csináltuk, amire Eric utasított.
- Rendben. Akkor tudnotok kell néhány dolgot a vérfarkasokról- fordultak felénk. -Nem fognak elmenni harc nélkül. Sokkal erősebbek és gyorsabbak, mint a vámpírok. Egyetlen harapásuk végzetes lehet. Ugyan ellenszer van rá, de nem garantált, hogy időben megkapjátok. A lényeg, hogy amennyire csak lehet, kerüljétek el őket. És ne menjetek egyedül sehova. Így is sebezhetőek lesztek, de külön-külön még könnyebb célpontok lesztek a számukra. Amint megtaláltátok a családotokat visszamentek a kocsikhoz és ott fogtok várni. Valaki mindenképpen vissza fog menni. Nem tudjuk mennyien lehetnek és így kockázatos odamenni, de kénytelenek leszünk. Szóval arra kérek mindenkit, hogy pontosan azt csinálja, amit mondunk, ha életben akar maradni. Világos.
- Igen- bólintottunk.
- Rendben. Akkor menjünk- bólintottak rá mind. Kijelentkeztünk a hotelből és kocsiba szálltunk. Nem kellett hozzá sok idő, hogy az erdőhöz érjünk. Ahhoz meg még kevesebb, hogy megtudjuk, merre vannak Belláék. Hiszen vámpír füllel jól hallható volt a harc. Csak a hangokat kellett követnünk és rábukkantunk az erdő közepén a többiekre. És azt kell mondjam, nagyon jól tettük, hogy idejöttünk és nem azt csináltuk, amire Eric utasított.
Szia!
VálaszTörlésNagyon izgalmas lett ez a rész! Várom nagyon a folytatást bármikor is kapjuk!
B
hali
VálaszTörlésjajj imádom
de mi lesz most oda érnek vha is a kastélyba és utána mi lesz??
és miért olyan fontos Bella??
várom a kövit hogy ráleljek a válaszra
üdv
Reni
Szia. Nagyon jó lett a fejezet, gratulálok, és cseppet se bánom, hogy ennyit kellett várnom az új fejezetre :P
VálaszTörlésMég egyszer gratulálok :D
Puszi
Detti
Szia. Nagyon klassz ez a feji is. Remélem hamar jön a kövi. Puszi Ula D.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésKezd izgalmas lenni :) Vajon sikerül úgy visszatérniük, sérülésektől mentesen? Alig várom a folytatást.
Nóci