8.fejezet -Vérfarkasok

Sziasztok!

Igen, tudom. Nagyon régen nem jelentkeztem már, amit rosszul tettem, de nem volt időm és energiám sem. Csak annyit tudok mondani, hogy mostanában összecsaptak a fejem felett a hullámok és nem éppen az írás volt a legfontosabb dolgom. Ennek ellenére köszönöm, hogy itt vagytok és még mindig érdeklődtök a történetem iránt. Nagyon hálás vagyok érte. Mostantól megpróbálom rendszeresen hozni a Frisst, de nem ígérek inkább semmit. Próbálkozni fogok.

Most nem is húzom tovább az időt.

 Jó olvasást kívánok nektek.

 Puszi: Hope

(Bella szemszöge)

Kipihenten ébredtem. Már későre járt, legalábbis a nap lemenőben volt már, mikor kinéztem az ablakon. Körülnéztem a szobában, de rajtam kívül senki más nem volt itt. Pedig arra számítottam, hogy Eric majd mellettem lesz, mikor felébredek. Ezek szerint tévedtem.

Beletúrtam a hajamba és szép lassan felültem az ágyban. Ekkor a kezembe került egy papír, melyen Eric írását fedeztem fel.

Ha ezt a levelet olvasod, akkor azt jelenti, hogy nem értem vissza időben. Ne ijedj meg, nincs semmi baj, csak elugrottam elintézni pár dolgot. Pihenj még egy kicsit. Sietek vissza.

Szép álmokat csipkerózsika.

Elmosolyodtam, majd kikeltem az ágyból és a fürdőszobába mentem. Még, hogy aludjak… Teljesen kipihentnek érzem magam. Olyan, mintha hosszú hónapokon keresztül aludtam volna. Pedig annyi nem lehet.

Miután lefürödtem visszasétáltam a szobába. Az egyik fotelban volt három zacskó, az asztalon pedig egy ékszeres doboz. A doboz mellett pedig egy levél. Amin szintén Eric írása szerepelt.

Ha már egyszer nem hallgattál rám az alvást illetően, akkor itt az újabb utasítás. A táskákban ruhákat találsz és cipőt. A dobozban pedig egy nyaklánc van, amit szeretném, ha viselnél a mai napon. Ne félj, a ruhákat Paula segített kiválasztani. Jobban mondva ő vette. Öltözz fel, aztán kérlek szépen, várj meg a szobában. Ne menj sehova. Sietek vissza.

Eric. 

Újabb mosolyt csalt ki belőlem. Aztán letettem a levelet, majd előbb a ruhákat vettem szemügyre. Az egyik táskában egy cipős doboz volt. Ebben egy vörös balerina cipő volt. A másik táskában egy fehér farmernadrág, egy szintén fehér színű fehérnemű szettel. Az utolsó zacskóban pedig egy vörös ingszerű gombos felső, egy fekete övvel és egy szintén vörös hajpánttal, amin egy vörös kő díszelgett. Paula jól választott. Tetszett az összeállítás így bevonultam a fürdőszobába és azonnal magamra is kaptam. Utána visszamentem a szobába és kinyitottam a nagyobb dobozt. És ahogy Eric írta, valóban egy nyaklánc volt benne. Egy gyönyörű nyaklánc. És biztos vagyok benne, hogy ezt egyedül választotta. Hiszen ez az ő ízlésére utal. Egy gyönyörű fehérarany nyaklánc volt benne, egy medállal, ami vörös volt.

Miután feltettem a nyakláncot megnéztem magam a tükörben. Tiszta vörös lett a mai szettem. Bár nem épp a kedvenc színem, de el kell ismernem, hogy jól állt. A piszkos ruháimat kidobtam a szemetesbe, de előtte kiszedtem belőle a telefonomat és a pénztárcámat. Vagyis csak vettem volna, ha benne lett volna. De nem találtam sehol. A telefonom meglett, de a tárcám nem.

-Csúcs. Biztos Forksban hagytam. Ekkora marha is csak én lehetek. Most hamisíthatok újra papírokat- puffogtam és ekkor kinyílt a szoba ajtaja és nevetve lépett be rajta Eric.

- Már a folyosó végéről hallottam, hogy puffogsz, ráadásul teljesen értelmetlenül. Hiszen a pénztárcád a kocsiban van, vagyis csak volt- dobta felém az említett tárgyat. –Amúgy igazán megszokhatnád a táskát. Nem kellene aggódnod, hogy mikor mit hagysz el. 

- Harc közben nem éppen nagy segítség egy táska- nyújtottam ki rá a nyelvem. –Az irataimra pedig szükségem van. Pontosan jó nekem, ha a zsebemben tartom.

-  Mindegy. Igazán csinos vagy- mért végig én pedig még forogtam is, hogy jól lásson.

- Biztos?

- Persze. Jól állt. És látom a nyaklánc is tetszik.

- Persze, hogy tetszik. Volt már olyan, hogy nem tetszett egy ékszer, amit te választottál? –kérdeztem mosolyogva, majd elé sétáltam és adtam egy puszit az arcára. –Köszönöm. És Elinának mit vettél?

- Honnan veszed, hogy neki is vettem valamit?

- Ismerlek Eric. Bárhová mész, mindig veszel neki valamit. Akkor is, ha küldetésre mész. Ha elhagyod a kastélyt, mindig valami ajándékkal térsz vissza. Nem csak nekem, de neki is veszel mindig. Nos? Mi az? Látni akarom. Muti… mutiii…

- Oké, csak állj le- nevetett fel újra, majd a farzsebéből előkapott egy aprócska dobozt és felém nyújtotta. Levettem a tetejét és elmosolyodtam. Egy ezüst karkötő volt benne, amin egy szív alakú medál lógott.

- Ez gyönyörű. Igazán jó ízlésed van. És Elinának tuti tetszeni fog.

- Biztos?

- Persze. De szerintem neked jobban fog örülni, mint a karkötőnek. De ez csak az én véleményem.

- Bella- fogta meg a kezem és lehúzott az ágyra. Visszaraktam a kis doboz tetejét és visszaadtam Eric-nek. –Beszélnünk kell.

- Mi a baj?

- A vérfarkasok. Közel járnak.

- Tessék? –hangom két oktávval feljebb ugrott.

- Nagyjából két- három óra múlva ideérnek.

- Akkor induljunk már. Mire várunk?

- A Cullenjeid még nem értek vissza.

- Mi? Mégis hol vannak? Megígérted, hogy vigyázol rájuk.

- Sajnálom. Mivel Paula és én elmentünk vásárolni, ők is jönni akartak, de nem értek vissza a megbeszélt időre. Viszont mivel megígértem neked, hogy nem hagyunk hátra senkit, így…

- Eric- pattantam fel az ágyról. –Mégis hol vannak?

- Esme és Carlisle Edwarddal vannak a másik szobában, a testőrök is itt vannak. Csak a két lány és a párjaik hiányoznak.

- A francba- feltéptem az ajtót, de nem tudtam merre induljak. Fogalmam sem volt, melyik szobában vannak, így Eric-re pillantottam. –Mennyit aludtam?

- Úgy terveztem, hogy néhány órát pihenünk csak, de a testőrök is kimerültek voltak és te is. Így…

- Eric…- morogtam rá.

- Egy napot. Tegnap dél körül értünk ide.

- Ahj…-dobbantottam a lábammal. –Mutasd, merre vannak.

Úgy tette, ahogy kértem. Bekopogott az egyik szobába és az ajtaja azonnal nyílt is. Ott végre megpillantottam Carlisle-t.

- Bella… Sokkal jobban nézel ki- mosolygott.

- Köszönöm. Edward? –kérdeztem és beléptem a szobába. Az említett az ágyon feküdt, mellette pedig Esme ült az egyik széken. Edward szemei nyitva voltak, amiből arra következtettem, hogy jobban van. Odasétáltam az ágy mellé és leültem rá, míg Esme felállt és a férje mellé állt, miközben átölelte. –Hogy érzed magad? –simítottam végig a homlokán. Nem volt láza. Ez is jó jel.

- Már sokkal jobban- eresztett meg egy mosolyt. –És te?

- Én is. De nem értem- pillantottam Eric-re.

- Az igézeted még hat. És a véred is segített rajta- adott magyarázatot.

- Oh… Nos, örülök, hogy jobban vagy Edward, de indulnunk kellene. Az a helyzet, hogy a farkasok közelednek. Tudják, hogy itt vagyunk.

- De Rose és a többiek még nem jöttek vissza- rázta a fejét Esme.

- Nem tudjátok, hol lehetnek?

- Nem. De miért?

- Megkeresem őket- felálltam az ágyról és az ajtó felé indultam, de Eric elkapta a karom. 
- Veled megyek. Várjátok meg a testőröket, azonnal idejönnek. Amint visszahozzuk a többieket, indulunk- adta ki az utasítást Eric, majd kiléptünk az ajtón. –Üzenj nekik és menjünk. Minél hamarabb megtaláljuk, annál hamarabb indulhatunk.

- Rendben- bólintottam, majd miután beültünk az autóba, elkezdtem Paulát keresni a gondolataimmal. Amint megéreztem, már mondtam is, amit kellett. –Menjetek át a Cullenek szobájába és tartsátok őket szemmel. Senki nem mehet ki. Ericcel megkeressük a többieket. Amint visszaértünk, indulunk haza.

- Ne segítsünk a keresésben?

-Ne. Maradjatok velük és vigyázzatok. Sietünk.

- Rendben.

-Oké. A szállodában minden rendben. Már csak őket kell megkeresnünk.

Eric bólintott, de nem szólt egy szót sem. Egész úton csendben volt, ami szokatlan tőle.

- Valami baj van?

- Csalódást okoztam neked.

- Dehogy is.

- Kiakadtál, mikor megtudtad, hogy nincsenek ott a szállodában. És igazad volt.

- Eric, nem várhatom el tőled, hogy az idegenekre is úgy vigyázz, mint rám. Sajnálom, ha megbántottalak.

- Felejtsük el.

- Nem, ne terelj. Megbántottalak és szörnyen sajnálom. Nem lett volna szabad így beszélnem veled. Te csak jót akartál és rám vigyáztál.

- Mindig a legjobbat akarom neked. Gyerekkorod óta. Mióta először a karjaimban tartottalak csecsemőként.

- Tudom. Hiszen anyámmal is szembe szálltál. Mindig az őrangyalom voltál. És sosem akarnálak bántani. De most megtettem. Fájdalmat okoztam, holott nem volt igazam. Te nem tehetsz róla, hogy elmentek. A saját döntésük volt. Bocsánatot kérek, amiért igazságtalan voltam.

- Nem voltál. Érthető, hogy aggódsz. Hiszen mégis a te vérvonalad. Legközelebb igyekezni fogok.

- Én pedig kíméletesebb leszek. Nem fogom leszedni a fejed.

- Azt megköszönöm- fújta ki a benn tartott levegőt.

Elmosolyodtam, majd újra csend telepedett ránk. Ezt kihasználva megnyitottam az elmém, hogy hamarabb megtaláljuk őket. Ami nem is volt nehéz, tekintve, hogy ránk vártak.

- Tudom, hogy hallasz szivi- elfintorodtam a megszólítástól és ezt Eric észre is vette. Szóvá is tette volna, ha nem intem le. –A kis vámpírlányok és az izomagyak itt vannak velünk és csak titeket várunk. Nem szeretnéd visszakapni őket?

- Ki vagy te?

- Az nem fontos. Ha látni akarod őket, akkor kapkodd magad. Az erdő közepén várunk. De siess, mert ha későn értek ide, nem biztos, hogy már itt leszünk.

- Az erdő közepén vannak.

- Mi?

- Elkapták őket. Az egyik mocsok éppen most részesített abban az… az örömben, hogy beleolvashattam a fejébe. De őket nem láttam.

- Tudod mit jelent ez?

- Igen. Itt vannak.

- Megtaláltak minket- előkapta a telefont és tárcsázta a számot. –Azonnal induljatok haza. Vigyétek a három Cullent és nagyon figyeljetek. Itt vannak az erdőben. Mi is megyünk, amint végeztünk velük. A kastélyban találkozunk.

- Az erdő közepén vannak.

- Akkor az erdőbe- beletaposott a gázba. Rövid idő alatt az erdő széléhez értünk, ahonnan már autóval nem lehet tovább menni. Ott kiszálltunk és Eric már indult volna, de elkaptam a karját. –Így gyorsabb lesz. Fogd meg a kezem.

Így is tett. Én pedig körbenéztem a helyet és egy az erdő közepére néző fát szemeltem ki és odateleportáltam magunkat. Szegény Eric majdnem eesett a fáról, ezzel lebuktatva minket, de épp idejében kaptam el és visszahúztam magam mellé.

Tisztán láttuk a farkasokat. Öten voltak, a négy Cullen pedig egy csomóban valamivel megkötözve. Biztos nem kötéllel, azt már rég elszakíthatták volna.

- Kettő a tiéd, hárommal majd én megbirkózok- suttogta, majd leugrott a fáról és rárontott az erdő közepén várakozó farkasokra.

Ilyen nincs. Önfejű majom.

Én is leugrottam a fáról, és bátyám után indultam. Már sötétedett. Érthető, hogy miért most bukkantak fel. Kiképzett harcosok, emberi alakban is veszélyesek. Hát még farkasként.

de nem gondolhattam erre. Most nem szabad gondolkodnom. Meg kell óvnom a bátyámat, a Culleneket és persze magamra is vigyáznom kell.

(Carlisle szemszöge)

-Mi történt? –kicsit idegesített, hogy miért indultunk el, mikor Eric világosan megmondta, hogy meg kell őket várnunk.

- Nem mehetünk oda Gabriel. Eric világos utasítást adott.

- És ha történik velük valami? Ki mondja meg az Úrnőnek, hogy a lányát és a fiát magukra hagytuk az erdőben a vérfarkasokkal, ráadásul sötétedéskor, mikor a legveszélyesebbek?

- De… Nem tudjuk, mennyien vannak.

- Pontosan. Éppen ezért kell odamennünk és megkeresnünk őket.

- És mi lesz ezekkel?

- Halihó, válaszolnának, legyenek szívesek. Mi történt? –kérdeztem újra nyugodt hangon, ezzel megszakítva a vitát.

- A vérfarkasok hamarabb ideértek és a családtagjaitokat fogva ejtették. Eric utasított minket, hogy vigyünk titeket a kastélyba és hagyjuk őket itt, ki tudja hány vérfarkassal. Most pedig maradjatok csendben, hogy meg tudjuk vitatni a dolgot.

- Oda kell mennünk. Nem hagyhatjuk itt őket- szóltam bele, hiába intettek le.

- És elmondanád, mihez kezdenél a kiképzett vérfarkasokkal?

- nem tudom.

- Pontosan. Itt a rizikó, hogy még titeket is figyelnünk kellene.

- Akkor majd kiszabadítjuk a többieket. Nem fogunk hátráltatni, de nem hagyhatjuk itt őket- szólt bele szerelmem is.

- Paula, muszáj mennünk. –Az Úrnő sosem bocsátaná meg, ha valami baja esik a gyerekeinek. Ránk bízta őket. Az a dolgunk, hogy vigyázzunk rájuk. Az ő parancsa mindenek felett áll. Még Eric és Isabella felett is. 
- Rendben. Akkor tudnotok kell néhány dolgot a vérfarkasokról- fordultak felénk. -Nem fognak elmenni harc nélkül. Sokkal erősebbek és gyorsabbak, mint a vámpírok. Egyetlen harapásuk végzetes lehet. Ugyan ellenszer van rá, de nem garantált, hogy időben megkapjátok. A lényeg, hogy amennyire csak lehet, kerüljétek el őket. És ne menjetek egyedül sehova. Így is sebezhetőek lesztek, de külön-külön még könnyebb célpontok lesztek a számukra. Amint megtaláltátok a családotokat visszamentek a kocsikhoz és ott fogtok várni. Valaki mindenképpen vissza fog menni. Nem tudjuk mennyien lehetnek és így kockázatos odamenni, de kénytelenek leszünk. Szóval arra kérek mindenkit, hogy pontosan azt csinálja, amit mondunk, ha életben akar maradni. Világos. 
- Igen- bólintottunk.
- Rendben. Akkor menjünk- bólintottak rá mind. Kijelentkeztünk a hotelből és kocsiba szálltunk. Nem kellett hozzá sok idő, hogy az erdőhöz érjünk. Ahhoz meg még kevesebb, hogy megtudjuk, merre vannak Belláék. Hiszen vámpír füllel jól hallható volt a harc. Csak a hangokat kellett követnünk és rábukkantunk az erdő közepén a többiekre. És azt kell mondjam, nagyon jól tettük, hogy idejöttünk és nem azt csináltuk, amire Eric utasított. 

Bella szettje

Elina karkötője