6.fejezet-Eric

(Bella szemszöge)

-Mégis hol a francban vagy? –dühös volt. Hiszen sosem beszél így. Főleg nem velem. Sosem üvöltözik, de most megvolt rá az oka. Hiszen én miattam dühös. Mert félt. Ahogy én Carlisle-t. –Itt kéne lenned, nem pedig telefonon keresztül fenyegetned az asszisztensemet.

- Bocs, de muszáj volt. Sajnálom- sóhajtottam fel és lecsuktam a szemem, miközben a konyhaszekrénynek döntöttem a fejem. Vártam a további letolást, de helyette teljesen más hangot ütött meg, mikor újra megszólalt.

- Jézusom Bella- visított fel, amitől egyből kinyílt a szemem. –Megsérültél, igaz? Hol vagy? Azonnal odamegyek.

- Forksban vagyok Carlisle-val és a családjával.

-Mi a fenéért mentél oda? Itthon kellett volna maradnod velünk és akkor most épségben lennél. Ha bármi bajod esik, azt nem élem túl.

- Sajnálom, de ide kellett jönnöm. Veszélyben van. Hemzsegnek itt a vérfarkasok. Hárman már támadtak is.

- Azonnal gyere vissza.

- Nem lehet és nem is tudok. Az egyiküket megharapták.

- És? Hagyd ott, a többieket meg ha akarod, hozd el.

- Nem tudok menni- minden szót jó erősen megnyomtam, hogy értse, ha akarnék, akkor se tudnék innen elmenni. De addig nem is akarok, amíg nem jönnek velem ők is.

- Mondd, hogy nem téged haraptak meg. Kérlek, mondd, hogy nem bántottak.

- Elég jó kiképzést kaptam, nem sérültem meg komolyabban, de nagyon gyenge vagyok. Már képtelen lennék harcolni velük. Az egyiküket megharapták és én…

- Mondd, hogy nem- könyörgött.

- De. Adtam neki a véremből. És te is tudod mit jelent ez.

- Én tisztában vagyok vele, de úgy látszik te nem. Nem vagy olyan helyzetben, hogy megengedd magadnak a gyengeséget. Egyre több őrültséget csinálsz Bella és már elég volt belőlük. Nem lett volna szabad elmenned, megitatnod meg pláne nem.

- Miért? Te hagytad volna meghalni?

- Carlisle-t harapták meg?

- Nem.

- Akkor igen. Hagytam volna meghalni. Főleg akkor, ha a te és az ő élete között kellett volna választanom.

- Most már teljesen mindegy. Ivott a véremből, én gyenge vagyok és mostantól egyre gyengébb leszek. Nem azért hívtalak, hogy kioktass, hanem hogy a segítségedet kérjem.

- Szóval most már szükséged van rám. Most, hogy nem tudod egyedül elintézni a dolgot, arra kérsz, segítsek- fájt, hogy nem ért meg. Tudom, hogy én vagyok a legfontosabb neki, de akkorsem kellene így beszélnie velem. Nagyon jól tudja, hogy mit miért tettem. Az érzéseimmel is tisztában van. Akkor miért vágja a fejemhez ezeket?

- Akkor vedd úgy, hogy nem kértem semmit.

- Bella- lágyan ejtette ki a nevemet. Most nem megvetés és sértettség áradt belőle, csakis a színtiszta aggodalom. –Bocsáss meg. De érts meg. Nem akarlak elveszíteni. Nélküled semmi értelme ennek az egésznek. Nélküled az életem sem ér semmit. Miért nem engeded, hogy vigyázzak rád?

- Gyerekkorom óta arra neveltél, hogy önálló legyek. Hogy képes legyek megvédeni magam és ne szoruljak mások segítségére. Emlékezz, hány vámpírral vagy farkassal végeztem csakis az eddzés miatt. Én nem felejtettem el. Ahogy azt sem, mennyire kemény voltál. Arra tanítottál, hogy erősnek kell lennem. Akkor mégis miért őrjöngsz most, mikor önálló döntéseket hozok?

- Igazad van. Az én hibám. De csak jót akartam. Hogy soha senki ne tudjon neked ártani. Belátom, nem a legjobb módszereket alkalmaztam. De a jó szándék vezérelt.

- Tudom. És megértelek. De nekem Carlisle olyan, mint amilyen neked én vagyok. Az életemet adnám érte, ahogy te értem. Tudod mennyire fájt, mikor mindenkit elvettek tőlem. Ott voltál, láttál. De őt nem engedhetem. Őt nem veszíthetem el. Kérlek, segíts.

- Igyál embervért. Amennyit csak tudsz. És pihenj. Ne foglalkozz semmivel csak magaddal. Ha nagyon muszáj, akkor adhatsz még neki, de ne sokat. Minél előbb ki kell ürülnie a vérednek a szervezetéből. Maradjatok, ahol vagytok. Ne menjetek sehova, főleg ne egyedül. Elküldöm értetek Ericet, én pedig mindent megteszek, hogy lefoglaljam a vérfarkasokat. Eric épségben hazahoz és vigyáz majd rád. Csak addig maradj erős, míg odaér.

- Rendben.

- És remélem tudod, hogy soha többet nem fogsz tudni így kijátszani minket. Soha.

- Értem. És köszönöm.

- Hamarosan ott lesznek. Tarts ki- megmosolyogtatott, mennyire gyorsan változik a hangulata.

- Úgy lesz. Nemsokára találkozunk.

Kinyomtam a telefont, megittam a bögrében maradt vért, majd leszálltam a konyhapultról és lassan a nappaliba sétáltam, ahol mindenki síri csendben várt.

- Nem volt túl kedves- jegyezte meg Carlisle.

- És felzaklatott téged is- állapította meg Jasper.

- Ő már csak ilyen. Számára a vér nagyon fontos. Nem tudom miért, de nem szereti, ha bárkinek is adok belőle. Azt mondta egy napon, ha szembe kerülök a testvéreivel, a saját vérem ment majd meg és az lesz a kulcsa mindennek. Azóta is próbálok rájönni miért mondta, de mivel még nem találkoztam a testvéreivel, nem ismerem őket. Nem tudom, miért akarnának megölni pont engem, ahogy azt sem tudom, hogyan menthetne meg a vérem. Egyszerűen értelmetlen az egész.

- Engem az érdekelne, hogy mi fog történni, ha Edward túl sokáig marad ilyen állapotban?

- Meghal. És emellett én nem tudlak megvédeni titeket. Képtelen lennék ebben a pillanatban harcba szállni bárkivel is.

- Miért?

- Egy, mert gyenge vagyok. Kettő, ha elmúlik Edwardon az igézetem, akkor újra érezni fog. Legalábbis nem fogja elnyomni a fájdalmát. És mivel a vérem a szervezetében van, érezni fogom azt, amit ő. Ha ő képtelen harcolni, akkor én is. Ilyen egyszerű az egész. Fogalmatok sincs róla, mi minden van körülöttem. Nem tudtok semmit rólam sem pedig a magasabb hatalmakról. A legendákon kívül nem hallottatok semmit arról a körről, amiben én mozgok.

- Bella érzi Edward érzéseit, de nem úgy, mint Jasper. Ugyanis Bella sajátjaként éli meg az érzéseket. Teljesen felerősítve. Én is kaptam a véréből. Sokáig, nagyon sokáig volt a szervezetemben a vére. Emlékszem, ha boldog voltam, majd kicsattant az örömtől, ha szomorú voltam teljes letargiába esett. Ha pedig dühös voltam, egész falvakon töltötte ki dühét.

- Lényegében, ha Edward gyengülni kezd, én is. Én nem halok meg, de ezerszer rosszabb leszek, mint Edward. Bár ha nem nyugszanak meg otthon, akkor a végén én is úgy végzem majd.

- Annyira dühösek?

- Kimondhatatlanul. És ott van még… Eric is.

- Ki az az Eric? Csak nem a testőröd? –kérdezte Carlisle nyugodtan.

- Nem egészen- húztam el a számat. Bár a végén elmosolyodtam, mikor eszembe jutott Eric arca. Mennyire hiányzik már most. És még ki kell találnom, hogyan hozzam helyre azt a hibámat, hogy a tudta nélkül eljöttem. Biztos nagyon mérges rám és meg is értem. Ha másnak nem is, de neki igazán szólhattam volna.

- Miért félsz tőle? Talán bántott téged?

- Nem félek- morogtam fel. –Soha nem bántana engem, csak nem szeretem, ha dühös. És most eléggé mérges, amiért eljöttem otthonról. Lefogadom, hogy Volterrában is keresett, de nem talált ott. És mivel nem szóltam senkinek, hogy eljövök, most nem tudja, hol vagyok. Vagyis idáig nem tudta.

- Honnan tudod, hogy nem?

- Mert ha tudná, már rég elvitt volna innen. Nem engedte volna, hogy itt maradjak.

- Értem- bólintott rá Carlisle én pedig lezártnak tekintettem a témát. Leültem egy fotelba és becsuktam a szemem. Próbáltam pihenni, kizárni mindent. Legalábbis majdnem mindent. A farkasokra azért figyeltem. Nem lenne jó, ha váratlanul támadnának. Mondjuk, sehogy nem lenne jó, de jobb felkészülni rá, mintha meglepetésként érne. Csak azt remélem, hogy Eric ideér mielőtt újra parancsot kapnának a támadásra.

Az idő egyre csak telt és most senki nem zavart meg a pihenésben. Mindenki próbálta megemészteni a ma történteket. Van is mit. A családfő elutazik, és úgy jön vissza, hogy nem tudott meg semmit, erre megjelenik egy vadidegen nő, aki azt mondja ő a teremtője. Teljesen felforgatja az életüket. Megtámadja őket három vérfarkas, az egyiküket meg is harapják. Az idegen folyamatosan azt bizonygatja, hogy segíteni akar, pedig ő hozta rájuk a bajt. Most pedig éppen arra várnak, hogy egy számukra teljesen ismeretlen férfi megjelenjen és biztonságba helyezze őket. Hát mit ne mondjak, van min töprengeni.

Újabb órák teltek el és én azt hittem elkésnek. Edward állapota egyre romlott, igaz az igézet elmúlt és viszonylag jól kezelte a helyzetet, de ettől függetlenül én sokszor kívántam bár ne tettem volna. Tisztában voltam vele, ha a véremet adom, annak milyen következményei lesznek és akkor vállaltam is. De most, hogy egyre nagyobbak a fájdalmak, egyszerűen nem bírom. Próbálok csendben maradni, hogy ne lássák rajtam a gyengeséget, de a testem így is sokszor elárul. Az apróbb rángások, rohamok olyan erősek, hogy nem tudom őket teljesen elnyomni.

-Bella- érintette meg a homlokomat Carlisle. –Nyisd ki a szemed. Jól vagy?

- Persze- nyögtem, miközben elnyomtam egy fájdalmas sikolyt. Ekkor pedig megszólalt a csengő. –Ne… Ne Esme- suttogtam, mikor megláttam ki megy az ajtóhoz. –Mi van, ha nem ők jöttek? Bár kétlem, hogy csengetnének, de Jasper, kérlek, te menj.

Persze mindenki megértette, mit akarok, így Jasper tette, amit kértem. Ő sokkal tapasztaltabb, mint Esme. Igaz, a farkasok ellen ő sem sokat tud tenni, de mégiscsak másabb, mint az anyja.

Az ajtó éppen hogy kinyílt, már hallottam is a várva várt hangot.

- Bella hol van?

- Eric- suttogtam és elmosolyodtam. Nem kellett több felesleges szó. Eric azonnal mellettem termett, majd kissé megemelt, hogy ülő helyzetbe legyek. Kinyitottam a szemem és rámosolyogtam. –Olyan jó, hogy itt vagy.

- Nem fogsz levenni a lábamról ezzel a mosollyal. Most az egyszer nem- dünnyögte, de én láttam rajta, hogy közel sem olyan erős az elhatározása, mint amilyennek gondolja.

- Biztosan? –simítottam végig az arcán mosolyogva, de a mosoly grimaszba torzult.

- Biztosan- akkor mégiscsak erős az elhatározása. –Már csak azért is, mert látom, mennyire szenvedsz. Mégis hogy képzelted, hogy csak így eltűnsz egy szó nélkül? Most komolyan. Te őrült nőszemély. Nem fogod fel, hogy veszélyes?

- Muszáj volt- belé kapaszkodtam és lassan felálltam. Ő pedig egy pillanatra sem engedett el. - Ugyan, miért? Mert Aro és a pincsikutyái képtelenek voltak megnyugtatni egy vámpírt, aki semmiről sem tud?

- Ő nem csak egy vámpír. Ezt te is tudod. Pontosan tudod, mit jelent ő nekem. Pont, mint neked...

- Igen, igen, tudom- szakított félbe, mielőtt kimondhattam volna a nevét. –De ő más. Ő az életem.

- Nekem pedig Carlisle a barátom. Miért nem akarsz megérteni? Ne vitatkozzunk most ezen. Fáradt vagyok.

- Ne most? Akkor mégis mikor? Tényleg nem érted mennyit jelentesz te nekünk?

- Én…

- Pontosan annyit, mint neked Carlisle. Belehalnék, ha valami történne veled. És nem csak én- célzott anyámra.

- Semmi bajom- tiltakoztam, de nem sikerült meggyőznöm őt. Átlátott rajtam.

-  Megsérültél Bella. Ez nem semmiség. És a véredet adtad Edwardnak. És gyenge vagy. Hiszen már felállni sem tudsz egyedül. És te azt mered mondani, hogy semmi bajod?- förmedt rám Carlisle is. Bosszúsan néztem rá, hiszen ezzel egyáltalán nem segít nekem. Éppen ellenkezőleg.

- Bella- morgott fel újra Eric. Úgy látszik morgós kedvében van. –Ennyit jelent neked, amit tanítottam?

- Hagyd már, csak segíteni akart- állt mellém Carlisle.

- Te ebbe ne szólj bele. Nem tartozik rád. Mégis ki a fenének képzeled te magad- esett neki Eric.

- Carlisle vagyok.

- Szóval miattad jött ide. Mondd csak, ránéztél már? Látod rajta, mennyire szenved? Mennyire fáj neki? Nem gyötör a bűntudat? Hiszen mindezt miattad éli át.

- Eric, kérlek- szóltam rá gyengéden és elengedtem magam. Tudtam, hogy csakis én vonhatom el a figyelmét Carlisle-ról. Eric elkapott és felemelt én pedig végre biztonságban éreztem magam. Gyenge voltam, az igaz, de nem annyira, hogy neki kelljen cipelnie. Viszont ebben a pillanatban csak ez jutott eszembe, hogy rám kizárólag rám figyeljen.

- Ne engem kérj- suttogta, de azért erősen tartott. –Állítsd le őt. semmi köze az ügyeinkhez. Csak egy vámpír.

- Otthon megbeszéljük, ígérem- simítottam meg az arcát. Otthon lesz segítségem. A felesége segíteni fog meggyőzni.

- Bella, ki ő?- kérdezte Esme csendesen., miközben a férje mellé sétált és megfogta a kezét.

- Ő Eric. A védelmezőm, a testőröm, a barátom, és ha úgy vesszük, akkor az apám. Az egyik legfontosabb ember az életemben. Egy olyan személy, akit nagyon szeretek, és akit minden áron megvédenék.

- Talán menjünk. Szeretnélek minél előbb egészségesnek látni.

- És ők?

- Ők is jönnek. A testőrökkel már mindent megbeszéltünk. Három autóval jöttünk. 4 testőr jött velem. Úgyhogy két autóban két testőr, ami azt jelenti, hogy három Cullen fér be egy autóba. És nem akarok nyávogást. Az egyik autót én vezetem. Te és az a vámpír, akit megitattál velem jöttök. A többiek szétszóródnak.

- Carlisle, ne aggódj. Edwardra majd figyelek én. És ti is ott lesztek. Bízz bennem, jó?

- Rendben- bólintott. Mind elindultunk kifelé. A ház előtt három szinte teljesen egyforma terepjáró állt. Sötétített üvegekkel. Szóval anya félt.

Ahogy azt Eric kérte, mind beültek egy-egy autóba. Az egyikbe két testőr, hátra pedig Alice-Jasper páros és Esme. A másikba szintén két testőr előre, hátra Rose, Emmett és Carlisle. Végül az utolsóba a hátsó ülésre Eric befektette Edwardot, engem az anyósülésre ültetett ő pedig mellém ült.

-Hamarosan otthon leszünk. Megígérem, hogy nem esik bántódásod- adott egy puszit a homlokomra, majd beindította az autót. Ő indult el először a három autó közül és én tudtam, az út sem fog zökkenőmentesen menni. Semmi sem egyszerű az életben. És ez sem lehet az. 

 Sziasztok!

Bocsánatkéréssel tartozom, amiért ilyen sokára tudtam csak hozni a frisst. És nem fogok kifogásokkal előállni. Ez a fejezet sem lett túl hosszú és nem igazán mondanám túlságosan eseménydúsnak. Inkább egy átvezető fejezet. A következővel igyekszem majd. Próbálom minél előbb befejezni és amint ez sikerül, fel is rakom. 

Most pedig szeretném megköszönni, hogy olyan sokan írtátok le a véleményeteket. Elmondani sem tudom, mennyire jól esett. Köszönöm nektek. 

És itt egy díj, amit szintén szeretnék megköszönni: Majomkának!  De ezt a díjat tovább is küldöm.

Puszi: Hope

 Köszönöm Majomkának!

 Szabályok!

1. Küld tovább öt embernek!
LilyVolturi
Minie95
LilyVolturi
Becca W.
Alice

2. Válaszolj a feltett kérdésekre!
3. Mondj magadról nyolc dolgot!

Majomka Kérdései:

Milyen könyvet olvastál legutoljára?

Lisa Jane Smitha-Vámpírnaplók

Melyik zeneszám a kedvenced?

Nincs kedvencem.

Mióta vezeted a blogodat?

Nagyjából 2 éve.

Minek a hatására kezdtél el írni?

Szerettem volna kiadni magamból a gondolataimat.

Ki a kedvenc színészed, színésznőd?

Nincs kedvenc.

Mi a legnagyobb álmod?

Kimenni külföldre és hasznosítani a tudásomat. 

Voltál már szerelmes?

Még nem.

Van kedvenc virágod?

Igen. A rózsa. 

Magamról.:

1.Szemüveges vagyok.
2. Szeretem a természet felettiről szóló könyveket, filmeket.
3.Kedvenc írónőm Stephanie Meyer.
4. Szeretek sportolni.
5. Kedvenc évszakom a nyár.

6.Imádok írni. 

7. A vásárlás az egyik kedvenc időtöltésem.
8.Szeretek sütni.

Kérdéseim:

1. Van-e tetoválásod vagy piercinged? 
2. Ki a kedvenc zenészed?
3. Milyen könyveket olvasol?
4. Milyen a kapcsolatod a barátaiddal?
5 Szereted az állatokat? Van-e kedvenced?
6. Milyen filmet néztél utoljára?
7. Sportolsz valamit?
8. Mennyi időt töltesz a családoddal?

Újabb Díj:

A második díjat is nagyon szépen köszönöm Majomkának!

Szabályok.:

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma!

Alice

Minie95

Becca W.

LilyVolturi

LilyVolturi

3. Egy- egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról!