Friss

Sziasztok!

Nos, sajnálom, hogy ilyen sokat kell várnotok az utolsó fejezetre. Tényleg sajnálom, de egyszerűen nincs időm arra, hogy leüljek a gép elé és folytassam az írást. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem folytatom, ne ijedjetek meg, egyszerűen csak időhiányban szenvedek.
Ha minden jól megy, akkor szombaton vagy vasárnap délután kerül fel a fejezet.
Puszi mindenkinek: Hope

Addig pedig hoztam egy kis ízelítőt:

A Volturi ott állt előttünk, mind Aro parancsára várva. Tudtam, hogy nem fog azonnal támadni. Az nem rá vall.

-Csalódtam benned Bella. Nem erre tanítottalak. Idehívni egy másik családot, hogy veletek halljanak? Azt hittem ennél lelkiismeretesebb vagy.

- Te pont arra tanítottál, hogy könyörtelen legyek. Vagy tévedek? Megmutattad hogyan lehet belőlem erőskezű vezető. Sőt, a könyörületre azt mondtad el kell felejtenem. Azt mondtad gyengévé tesz, elpuhít. Egyébként meg nem én hívtam őket. Szóltam, hogy ne tegyék. De valaki nem hallgatott rám- itt gyors pillantást vetettem Alice-ra.

- Nem. Te ennél okosabb vagy. Tudom, hogy készülsz valamire. Nem is akármire.

- Ugyan Aro. Miért tennék ilyet?

- Mert veszélyben a családod. Ez az, amit nem tudsz elnyomni magadban. A családod szeretetét. Ez az, ami sebezhetővé tesz, amiért el fogsz bukni. Amitől elfelejted mit tanultál nálunk. Az elejétől fogva tudtam, hogy kihasználsz Bella. Tudtam, hogy a személyes céljaidra használod majd a hatalmat, amit tőlem kapsz. De bevallom elbuktam. Az évek során elfelejtettem, mi vezérel téged. Bíztam benne, hogy nálunk maradsz, mert megváltoztál. Mikor tudomást szereztem a lányodról már biztos voltam benne, hogy semmit nem változtál. Csupán én reménykedtem benne, hogy már nem olyan vagy, mint a legelső napon. De te nem vagy méltó a Volturi névre. Ahhoz te gyenge vagy.