(Edward
szemszöge)
Mégis
mekkora barom vagyok? A válasz egyszerű. Hatalmas barom vagyok. Mégis hogyan
jutott eszembe megcsókolni Bellát? Hogy jutott eszembe így letámadni? És ami a legelképesztőbb, hogyan gondolhattam,
hogy majd viszonozza az érzéseimet. Az érzéseimet, amiket még meg sem osztottam
vele és nem tudom, hogy lesz-e hozzá valaha is elég bátorságom, hogy elmondjam
neki. Most is olyan hevesen reagált. Bár csak annyit kért, hogy felejtsük el,
mintha meg sem történt volna. Nem mondta el senkinek. Talán ez jelenthet
valamit?
Dehogy is. Ez nem jelent semmit- pisszegett le
egy apró hang, amely eddig csendben volt.
De
akkor miért hallgatott a csókról? Miért nem mondta el senkinek?
Talán
csak azért, hogy ne bántsa meg a nővérét. Vagy, mert valóban csak egy botlásnak
gondolja az egészet. Lehet neki nem jelentett többet. Pedig nekem olyan
varázslatos volt. Megcsókolni azt a nőt, akit szeretek, akiért majd meghalok.
Annyira szeretem Bellát. Még magamnak is nehezen ismertem be, de beleszerettem.
És ez nem csak egy fellángolás. Hihetetlen, hogy annyira ellene voltam az első
pillanattól kezdve. Aztán miután hazajött a testvéreimmel már nem tudtam neki
ellenállni. A kedvességével, a humorával, a szeretetével teljesen elbájolt.
Teljesen elvette az eszemet és képtelen vagyok tisztán gondolkodni. Ezt
bizonyítja a mai este is. A féltékenység annyira magával ragadott, hogy
képtelen voltam eltitkolni mennyire szeretem. Elvesztettem az uralmat az
érzelmeim felett.
-Gyere
csak Alice- szóltam ki mielőtt húgomnak kopognia kellett volna.
-
Nem zavarok?
-
Nem- mosolyogtam rá erőtlenül és megpaskoltam magam mellett a bőrkanapét. Ő
lassan besétált és minden szó nélkül leült mellém és maga elé meredt. Ez nem
jelent semmi jót.
-
Alice, mi a baj? –kérdeztem meg, miután percekig nem szólt egy szót sem. És nem
tudtam kivenni a gondolataiból semmit.
-
Edward, ugye nem akarod elhagyni Rony-t? –kérdezte félénken és lassan rám
emelte tekintetét. Ezzel a kérdéssel teljesen összezavart.
-
Nem értelek Alice. Miért kérdezel ilyet tőlem?
- Csak
válaszolj, aztán elmondom.
-
Rendben. Nem, nem szándékozom elhagyni Ronyt. És most te jössz. Miből vontad le
ezt a következtetést?
-
Jasper mondta, hogy már nem érzi ugyan azt a szerelmet felőled, mint régen.
Ellenben szenvedélyt annál inkább. És arra gondoltam, hogy esetleg… hogy…
-
Hogy van valaki más Rony mellett? –fejeztem be a mondatát.
-
Igen- hajtotta le a fejét.
-
Figyelj Alice, én mindig őszinte voltam veled és ez most sem lesz másképp, de
azt, amit most mondok neked, soha senki nem tudhatja meg. Érted?
-
Persze.
-
Azaz igazság Alice, hogy én már nem szeretem úgy Ronyt, mint régen. Szeretem
őt, de már nem szerelemmel.
-
Mégis van valakid, igaz?
-
Nem olyan értelemben Alice. Nem csalom meg Ronyt. Egyszerűen beleszerettem
valaki másba anélkül, hogy akartam volna. De ő nem tudja. Vagyis én nem mondtam
neki.
-
És ki ez a lány Edward?
-
Az nem fontos. A lényeg, hogy köztünk nem lesz semmi, legalábbis ő biztosan nem
akar tőlem semmit.
-
Miért?
-
Rony miatt.
-
Tehát ő tud rólatok?
-
Igen Alice. Tudja, hogy barátnőm van. És ő nem úgy tekint rám, mint én őrá.
Neki szimplán csak egy barát vagy testvér vagyok, akivel hülyülni és
beszélgetni tud.
-
Testvér? –kérdezte Alice és felpattant mellőlem. –Ne mondd, hogy…
-
Alice, kérlek- néztem rá könyörgőn.
-
Te beleszerettél Bellába? –kérdezte két oktávval magasabb hangon és hálát adtam
az égnek, hogy a többiek nem velünk voltak elfoglalva. –Te teljesen meg vagy
húzatva Edward. Pont ő? Miért pont ő?
-
Miért Alice? Szerinted én akartam? Szerinted szándékosan szerettem bele? Hát
nem. Egyáltalán nem terveztem, de így alakult. A fenébe is, pont neked
magyarázzam, hogy nem parancsolhatunk az érzelmeinknek? –sziszegtem dühösen.
Mérges voltam a húgomra, amiért ennyire nem ért meg. Hányszor magyarázzam el
neki, hogy nem terveztem ezt előre. Csak úgy megtörtént.
-
Edward, te egy idióta vagy- sziszegte és visszaült mellém. –Tudod te,
mennyire fáj ez majd Rony-nak? Már eleve
az, hogy ő nem elég neked. De az, hogy a testvérére akarod lecserélni? Hát ez
mindennek a teteje.
Nem
bírtam tovább hallgatni Alice-t, kezemet a szájára tapasztottam, hogy
elhallgattassam végre. Lehetőleg mielőtt a többieknek feltűnne a heves vitánk.
-
Figyelj rám Alice, nem akarom lecserélni Rony-t senkire. Soha nem okoznék neki
ekkora fájdalmat. Egyébként pedig már elmondtam, hogy Bella nem tud semmiről.
És ez így is marad. Amúgy meg kétlem, hogy Bella bármi többe érezne irántam
testvéri szeretetnél vagy barátságnál. És ott van az a nem éppen elhanyagolható
tény, hogy a barátnőm az ő nővére. Még ha viszonozná is az érzéseimet,
szerinted Bella képes lenne fájdalmat okozni a nővérének? Kinézed belőle, hogy
a saját boldogsága érdekében összetörje a nővére szívét? –kérdeztem és elvettem
a szájáról a kezem.
-
Nem- rázta meg a fejét. –Igazad van. Bella sose lenne képes ekkora fájdalmat
okozni a nővérének. Biztos vagyok benne, hogy még ha szeretne is téged, akkor
sem engedne magához közel. De jegyezd meg Edward. Neked Rony mellett a helyed
és el kell felejtened Bellát. Ő nem lehet a tiéd. És nem is lesz- suttogta,
majd kiment a szobából. Én pedig magam maradtam.
(Bella
szemszöge)
Másnap
reggel újra a többiekkel mentem iskolába. Hajnalban eldöntöttem, hogy úgy
teszek, mintha mi sem történt volna. Még akkor is, ha belül meghalok a
fájdalomtól. Nekem erősnek kell maradnom. Ki kell állnom a döntésem mellett.
Hiszen én kértem rá Damont, hogy csinálja vissza az egész napot. Én akartam,
hogy olyan legyen, mintha Edward nem is mondott volna semmit. És így lesz. Én a
poklok poklát élem át, miközben végignézem, mennyire szeretik egymást. Ennyire
egyszerű. De a szívem mégsem ezt akarja. Viszont ez a helyes és ezt kell
tennem.
Alice
furcsán viselkedik velem. Szinte rám sem néz, aztán mikor összeakad a
tekintetünk úgy néz rám, mintha valami rosszat tettem volna. Nem értem a
viselkedését. De abból ítélve, ahogy Edward ilyenkor ránéz, egészen biztos
vagyok benne, hogy összekaptak valamin, amiben én is szerepeltem. És emiatt
Alice mérges rám, Edward pedig védeni próbál. Lehet, hogy Alice is meglátott
minket tegnap? De akkor már megkeresett volna. Vagy még sem?
Jaj,
tönkreteszem mindenkinek az életét. Miért kellett nekem idejönnöm? Miért
hagytam, hogy Rose és Emmett rábeszéljenek? Ha nem hallgatok rájuk, akkor Alice
most nem lenne mérges rám, Edward nem akarná elhagyni a nővéremet és én sem
szenvednék a szerelmem miatt.
De
nem. Ezt sürgősen ki kell vernem a fejemből, mert emiatt csak még jobban
emészteni fogom magam.
Gondolataimból
egy ismerős motor hangja ébresztett fel és szétnéztem a parkolóban. Az autóm
mellett egyből megpillantottam a fekete motort, ami mosolyt csalt az arcomra.
-Ebédnél
találkozunk- intettem a többieknek és Damon felé vettem az irányt. Megálltam
mellette és megvártam, míg leszáll a motorról. Aztán felém fordult és
mosolyogva adott egy puszit az arcomra.
-
Jó reggelt Bella.
-
Neked is Damon- mosolyogtam rá. –Gyere, szeretnék veled beszélni.
-
Valami baj van szépségem? –kérdezte aggódva.
-
Nem. Csak szeretnék valamit kérdezni tőled.
-
Biztosan? Olyan fura vagy. Milyen volt az estéd? Jót buliztatok?
-
Persze, minden jó volt. De gyere már- fogtam meg a kezét és az épület felé
húztam. Damon mellett nincs időm az önmarcangolással foglalkozni. Mellette nem
érzem magam bűnösnek. Nem érzem úgy, hogy bárkinek is ártottam volna.
-
Na jó, mi a baj? –fordított maga felé Dam, miután megelégelte szótlanságom.
-
Damon, olyan hülye vagyok. Egy ostoba liba.
-
Mi történt?
-
Megcsókolt. Megint és én megint visszacsókoltam.
-
Jaj, Bella. Ha előre szólsz, hogy mindenképpen meg akarod csókolni, akkor nem
töröm magam azzal, hogy visszaforgatom az időt- bosszankodott, de én erre
jobbnak láttam, ha nem mondok semmit. Mert igaza van. –Meséld el, mi történt-
kért lágyan és leültünk az egyik padra, ami a folyosón volt. Megfogta a kezem
és mélyen a szemembe nézett. –Bennem megbízhatsz.
-
Tudom Damon. Én nem akartam. Csak megtörtént. Az egyik pillanatban még
táncoltam egy sráccal, a másikban pedig Edward majdnem megölte. Aztán kivittem
a levegőre hátha kitisztul a feje, erre megcsókolt én pedig idióta módjára
viszonoztam.
-
És utána?
-
Észhez tértem és úgy csináltam, mintha mi sem történt volna. Felháborodtam
rajta, hogyan tehetett ilyet. És ellöktem magamtól.
-
Legalább észhez tértél.
-
De olyan nehéz volt- dőltem a mellkasára.
-
Tudom. De minden rendben lesz, oké? –kérdezte, miközben a hátamat simogatta.
-
Nem tudtam, hogy ennyire jóban vagytok két nap után- hallottam meg Edward
hangját közvetlenül mellettünk. Felemeltem a fejem és ránéztem. Arany szemei
most fájdalom és féltékenységgel voltak tele, hangja gúnyos volt, ami rosszul
esett.
-
Valami baj van ezzel? –kérdezte Damon, miközben felállt mellőlem. Én pedig
azonnal felpattantam és elkaptam a karját. Nem akartam, hogy itt egymásnak
essenek.
- Nem,
Edwardnak nincs ezzel semmi baja. Ugye Ed? –kérdeztem tőle bosszúsan és vártam
a válaszát.
-
Nem. Nincsen semmi baj. Ez teljesen természetes- válaszolt gúnyosan, mire
bennem felment a pumpa.
-
Pontosan. Na, akkor, ha nem baj mehetnénk is tovább-rántottam egyet Dam karján,
mire észbe kapott. –Ugye jössz te is Edward?
-
Nem. Én ma kihagyom az iskolát. Megyek és megnézem, mi van a nővéreddel-
vettette oda nekem foghegyről, majd megfordult és elindult a kijárat felé.
Nekem pedig ezzel újabb tőrt döfött a szívembe. Fájt, pedig pont ezt akartam.
Hiszen ezért nem engedem magamhoz közel. Hogy a nővéremmel legyen. De akkor
miért fáj ennyire, hogy vele lesz ma?
-
Jól vagy? –érintette meg az arcomat Damon, mire ránéztem. Bólintottam, de ő nem
hitt nekem. Két keze közé fogta az arcomat és egyenesen a szemembe nézett. –Idővel
könnyebb lesz. Bár a helyedben nem mondanék le a boldogságomról.
- Még
a testvéredért sem? –kérdeztem rá, amire nem kaptam választ. Elengedte az
arcom, aztán megfogta a kezem és a terem felé húzott. Ott beült Edward helyére
és felém fordult.
-
Én egyszer már megtettem azt, amire te most készülsz. Én lemondtam egy lányról
a testvérem kedvéért, ezért segítek neked. Iszonyatosan nehéz volt, de
megtettem. És utána piszkosul fájt a szívem. De aztán találkoztam
Katherine-val, aki kiköpött mása Elenának és talán ez volt az oka, hogy
beleszerettem. Talán ez segített, hogy túllépjek rajta. Külsőre egyformák, de
belül szöges ellentétek.
-
Szóval te szerelmes voltál a testvéred barátnőjébe?
-
Igen. És félreálltam az öcsémért. De te szenvedni fogsz Bella. Te nem olyan
vagy, mint én. Képtelen leszel velük élni, miközben vágyódsz utána.
-
Akkor mit tehetnék?
-
Gyere velem Bella. Hagyjunk itt mindent és gyere velem.
-
Mégis hova Damon?
-
Nem tudom. A családomhoz. Elenához és Stefanhoz.
-
De hisz te éppen onnan jöttél el. Nem akarom, hogy miattam újra rosszul érezd
magad.
-
Már régen eljöttem és nem érezném magam rosszul. Gyere velem, hagyj itt
mindent. Talán a távolság segíthet neked.
-
Gondolod?
-
Talán.
-
De én ne mehetek el most.
-
Rendben. Ha úgy gondolod, hogy készen állsz itt hagyni őket, csak szólj. Az
ajánlatom érvényes. Ha úgy érzed túl sok, csak egy szavadba kerül és elviszlek
innen.
-
Köszönöm, hogy ilyen jó vagy.
- Nem
vagyok jó. Csak kedvellek.
-
Én is kedvellek, de…
-
De?
-
De nem szeretném, ha félreértenél. Én nem érzek irántad többet puszta
barátságnál.
-
Ne aggódj Bella- villantotta fel szívdöglesztő mosolyát. –Én sem vagyok beléd
esve. Pusztán megsajnáltalak és élvezem a társaságod. Semmi több. Ne aggódj,
nem szeretnék tőled semmit.
-
Rendben- fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten.
-
Ennyire megnyugtattalak?
- Tulajdonképpen
igen. Jobbnak láttam, ha már az elején tisztázunk mindent.
-
Akkor örülök, hogy legalább én nem okozok neked több fejfájást.
-
Én is- mosolyogtam rá, majd a tanárra szegeztem tekintetem, aki időközben
elkezdte az órát.
(Rony
szemszöge)
Valami
itt nem jó. Egy egyszerű betegség nem szokott ennyire kikészíteni. Nem kívánom
az ételt, nem kell semmi. Hiába akarnak rám tukmálni akármit, egyszerűen nem
veszi be a gyomrom. Komolyan kezdek aggódni, hogy Carlisle tévedett. Ez nem
lehet egy egyszerű megfázás. Gyenge vagyok, fáradt és nem marad meg bennem
semmi.
-Jaj
drágám, nem tudom mit tehetnénk még? Carlisle is megvizsgált és nem talált
semmit. De én aggódom. Talán jobb lenne, ha bemennénk a kórházba- próbált
meggyőzni apa, ma már sokadszorra. Csak miattam maradt itthon. Azért, mert
látta mennyire nem vagyok jól.
-
Nincs semmi bajom. Csak elkaptam valami nyavalyát. Te is hallottad Carlisle-t. Hamarosan
meggyógyulok. Akkor mégis minek kellene bemennem a kórházba?
-
Nem tudom. Aggódom miattad. Már csak te vagy nekem.
Megsajnáltam
szegényt. Bárcsak tudná, hogy Bella is életben van. Bárcsak elmondhatnám neki.
De nem tehetem. Megígértem és be is tartom. Mert nem akarom elveszíteni Bellát.
Bármit megtennék érte. Bármit.
- Sajnálom
apu- suttogtam, de nem tudtam mást mondani. Hiszen hamarosan már én sem leszek
mellette. Mert vámpírrá változom és én sem maradhatok vele.
Mielőtt
bármi mást mondhattam volna csengettek és apu ment ajtót nyitni. Néhány perccel
később szerelmem jelent meg a nappali ajtajában.
- Jézusom,
biztos jól vagy? –kérdezte aggódva és leguggolt elém.
- Persze.
- A telefonba meggyőzőbb voltál.
- Kértem, hogy ne gyere ide.
- De nem bírtam ki. Muszáj volt eljönnöm
onnan.
- Nem. Elég lett volna, ha suli után
jössz el hozzám. Nem kellett volna kihagynod az egész napot.
- De én szerettem volna.
- Ebben az esetben magatokra hagylak-
vágott közbe apa. –Be kellene mennem az őrsre, de nem akartam Ronyt magára
hagyni.
- Menjen nyugodtan Charlie. Én itt
maradok és vigyázok a kis betegre- mosolyodott el Edward és leült a kanapéra.
Én a fejemet az ölébe hajtottam és én is az arcomra erőltettem egy mosolyt.
- Menj csak apa. Edward majd itt marad
velem.
- Rendben. Akkor sietek- adott egy puszit
a homlokomra, aztán elhagyta a házat.
- Miért hagytad ki az iskolát? –kérdeztem
rá egyből, miután apa elment.
- Miattad. Hiszen beteg vagy.
- Nem. Edward, tudom mikor hazudsz és
most azt teszed. Te nem miattam nem mentél be. Szóval ki vele, mi a valódi ok!
- Rony, én… - kezdte lehajtott fejjel,
de a mondat további részét már nem hallottam. Erős szúrást éreztem a
gyomromban, amitől összegörnyedtem a kanapén, a fülem zúgott és a szemem előtt
minden elsötétült.
Sziasztok!
Hát, ez lett volna a következő fejezet. Remélem ez jobban elnyeri a tetszéseteket, mint az előző. Kicsit elszomorodtam, hogy nem kaptam csak két kommentet. De félreértés ne essék, azoknak, akik vették a fáradtságot, nagyon szépen köszönöm és örültem is neki. De szeretném, ha kicsit többen írnátok véleményt. Bevallom nem sok kedvem volt megírni ezt a fejit, de arra gondoltam, hogy vannak, akik szeretik, hogy írok.
De nem húzom tovább az időt. Szerintem már a könyökötökön jön ki az egész. De azért jól esne pár visszajelzés.
Sajnálom, hogy megint ezzel nyaggatlak benneteket.
És szeretném elárulni, hogy friss a héten már nem lesz. Csak jövőhéten KEDDEN.
Puszi: Hope
szia, szuper fejezet volt! :D
VálaszTörléscsak egy kis fenyegetés! : ha rony terhes lesz nem olvaslak tovább! xDDDD
...
...
...
na, jó ez persze nem lenne igaz, de nem igazán örülnék neki... inkább legyen vmi komolyabb baja vagy akármi! :P
szia!
VálaszTörléshát én is melegem ajánlom, h ne legyen terhes a kiscsaj!
nagyon várom a folytatást!
szia gratulálok remélem rony haldoklik mert én gyűlölöm
VálaszTörléspuszy
Hali!
VálaszTörlésHúúú haaa:D ok ez kicsit durva volt:D Hmm örülök hogy Bella egyenlőre még nem megy el:) Bár ha már kapott egy ilyen ajánlatot gondolom nemsokára be fog következni hogy elmegy... hmmm Ronyval meg elképzelésem sincs hogy mi van :o Bár van egy olyan sejtésem hogy mi van ha terhes?:D ÉS valószínű hogy nem Edtől nem hiszem hogy lefeküdtek volna... bár ki tudja?:o érdekes lesz:D Kösziii
hali
VálaszTörlésbocs nekem is ez jött le h terhes de jo lenne hanem Edwardtól mert ez tejes ko lenne
vagy ha halálos beteg az se jo mert igy is ugy is vámpir lesz és a mi töletlen Edwardunk vele marad ergo Bella megsérül és szenved
azt se értem h Alice miért ilyen ellenszenves Edward-Bella páros iránt
de tényleg az lenne jo ha Bella elmenne s csak levélnyi magyarázatott hagyna
na várom a kövit
üdv
Reni
Szia! :)
VálaszTörlésNa ötleteim vannak hogy mi lehetne :D
Vagy valami komoly baja van Ronynak vagy terhes de ne Edtől :) És szerintem a második jobb mert abból több mindent ki lehetne hozni :D mert akkor Ed meggyűlölné és tudna vele szakítani is :) De ha nagy a baj akkor át lehetne változtatni és akkor nem tünne el a képből...hmmm... :)Látom senki nem csipázza a csajt :)
Amúgy jó a töri imádom :) hamar legyen folytatás
Szia!
VálaszTörlésIsmét nagyot alkottál! Sejtettem,hogy Ronynak valami nagyobb baja van.
Remélem hogy nem terhes!!
Igen,az jó lenne ha Ronynak lenne valakije,és akkor nem csak Ednek lenne bűntudata. Mindenesetre remélem Rony lassan nem lesz a Cullen család tagja.
Sajnálom Bellát nem lehet most könnyű neki,és szerintem is el fog menni.
Az a baj,hogy így most Rony beteg,Ed nem fogja neki elmondani az igazat,mert nem akarja majd fölzaklatni.
Nagyon várom a kövit.:)